Keleti szomszédunkban az elnökválasztás első fordulója sokkoló eredménnyel zárult: a hírhedten magyargyűlölő George Simion végzett az első helyen, akinek sokak megdöbbenésére Orbán Viktor együttműködést és az esetleges uniós szankciók elleni védelmet ígért. A második forduló végül Simion vereségét hozta, de a román szélsőjobboldal közel 50 százalékos eredménye így is sokkoló. A Péter&Gábor legújabb adásában Karafiáth Orsolya, Konok Péter és Balogh Gábor a román szélsőjobboldal történelmi gyökereit, múltját és jelenét vesézi ki.

Konok Péter szerint Simion tipikus posztmodern politikus, akiről nehéz megmondani, valójában kicsoda, és hogy mennyire veszi komolyan saját szélsőséges szólamait. Még azt sem tartja kizártnak, hogy a karrierjét elsősorban a hungarofóbiára építő jelölt győzelme esetén az érdekei mentén valóban hajlandó visszavenni a magyarellenességből, és Groucho Marx után szabadon azt mondja: „Ezek az elveim, de ha nem tetszenek, vannak mások.”

Balogh Gábor szerint viszont ez túl optimista prognózis. A román sovinizmusnak ugyanis  a magyargyűlöleten túl nem nagyon vannak más elvei, amelyeket elővehetne, hiszen világképük egyik sarokpontját ez jelenti. Emlékeztet rá, hogy Simion is az Úz-völgyi magyar temető meggyalázásával rúgta be igazán közéleti pályafutását 2019-ben, és, ha ezt feladná, azzal lényegében politikai öngyilkosságot követne el.

Az adás során górcső alá veszik a román szélsőjobboldal két világháború közötti születését, véres tündöklését és felemás bukását. Konok Péter a magyar nyilasok és a román vasgárdisták közötti hasonlóságok mellett fontos különbségekre is rámutat. Úgy véli, a széles körben „legionárusoknak” nevezett román nácik elsődleges célpontjai kezdetben nem a magyarok voltak, ám ez rövid időn belül megváltozott. Balogh Gábor emlékeztet, hogy a Vasgárda hatalomra kerülése Antonescu marsall vezetésével 1940-ben a II. bécsi döntés nyomán következett be, tehát végülis a „magyarveszély” elleni küzdelem meghirdetése volt az, amely igazán nagy tömegeket állított mögéjük.

Fény derül rá, hogy a „legionáriusok” bukása, mozgalmuk hivatalos felszámolása után hogyan élt tovább a szellemiségük a névleg „szocialista” Romániában. Hogyan redukálódott a román emlékezetpolitikában a náci rémuralom a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélyre? Mit szólt volna Antonescu marsall, ha sírjából feltámadva a nyolcvanas években meghallgatott volna egy Ceausescu-beszédet? Hogyan került ’89 után utcanévtáblákra a szélsőjobboldali diktátor neve? Hogyan öltöztek át a vasgárdisták szekusnak, aztán szekusból vatrásnak? Kiderül az adásból.

Az adás során természetesen szóba került Orbán Viktor tihanyi beszéde is, amelyben pozitív hangnemben beszélt George Simionról, és előre leszögezte, hogy Magyarország nem fog támogatni semmilyen uniós szankciót Romániával szemben.  Vajon ez volt Orbán őszödi beszéde? Sikerülhet-e román viszonylatban is a soviniszta-szelídítő mutatvány, amely Robert Ficóval és Aleksandar Vučićcsal szemben legalább korlátozott eredményekkel járt? Mit (lenne) a dolga a magyar politikában ebben a helyzetben, és mit tehet a magyar társadalom? Válaszok az adásban.

A műsor itt tekinthető meg: