Ha hétfő, akkor Monológ. Ceglédi Zoltán ezúttal is élőben jelentkezett be, és ez alkalommal is sajátos nézőpontból pillantott rá a múlt hét eseményeire.
Ceglédi szerint az idei március 15-e a két menettel, azzal, hogy meneteljünk egy-egy ember mögött, a legkevésbé szólt arról, amit Petőfi meg a többiek kitaláltak – a szabadságról. Úgy véli, a két vezér mögötti masírozást helyett inkább ki kellett volna menni a Feneketlen-tóhoz vagy a Városligetbe – „tegyünk le egy kockás plédet és legyünk együtt.”
Külön „borzalmasnak” érzi, hogy a Békemeneten a kormánypárti médiának „Karácsony Gergely testvérét megint sikerült megkérdezni.” „Én nem tudom elképzelni, hogy az én húgom így beszéljen rólam, vagy én róla nyilvánosságban, ez egy iszonyú nagy árulás” – szögezi le.
- például az Ukrajnának szánt EU-s támogatásról. Nem ellenőrzik a Tisza elnökének meredek kijelentéseit sem, amelyre jó példa, hogy azt állította: Orbán Viktor egri közönségében nagy számban buszoztatott „ázsiaiak” voltak. „Nem kéne ennek utána menni, mert szerintem ez egy nagyon szép újságírói fact checking, meg USAID feladat lenne” – jegyzi meg ironikusan.
Az elemző részletesen foglalkozik a kormányfő CPAC-en tartott beszédével is. Úgy véli, az Orbán által bejelentett kultúrharcos győzelemben a woke felett „van igazság, de ez semmire sem elég”, mert az ország mindennapi gondjaira ez nem jelent megoldást. „Nem lehet azt megint csak körbevinni állandóan, hogy akkor ő neki ebbe igaza lett, hanem ettől még, nem tudom, járjanak a vonatok, meg legyen elég ápoló a kórházban hasonló.”
Volt-e egyáltalán Magyarországon woke-veszély? Mi a közös Orbánban és a nagybaracskai rapperekben? Biztos olyan jól állnak a Fidesz európai szövetségesei, és olyan jó lesz nekik, ha Európa újra „great” lesz „again”? Miért veszélyesebb a kormányra Matolcsy aranybudija, mint az eltűnt százmilliárd forint?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés