A borászok 30 évig szentségtörésnek tartották a rendszerváltás előtti világ egyik legnépszerűbb italát, a vörösboros kólát. A minőségi borok és a borkultúra terjedésének érdekében minden fórumon fel is léptek ellene. Ma már jól látszik, hogy ez óriási öngól volt. A VBK akár 15–20%-kal is növelhetné a vörösborok eladásait, és jó lenne rehabilitálni, hogy ez lehessen a fiatalabb generációk első lépése a bor felé – ahogy korábban, évtizedeken keresztül az volt. Annál is inkább, mert még valaki más lecsaphat erre a lehetőségre.
A nosztalgia és a jövő trendjei
Két különös történet vezetett ennek a cikknek a megírására.
Az egyik ismerősöm Ausztráliában bortúrázott, és az egyik borászatnál egy buborékos vörösborból készült italt kóstolt. Az ital egy az egyben a VBK-ra emlékeztette. Az illata kólás volt, rendkívül édes és közepesen buborékos. Olyan, mintha az ausztrál borászok újra feltalálták volna a vörösboros kólát, és már palackoznák is, hogy a fiatal generációk is igyanak bort.
A másik történet Norvégia sarkkörön túli részén esett meg velem. A mellettünk kempingező hölgy, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, régi emlékekről kezdett beszélni. Ezek központjában a VBK állt: hogy ő Békásmegyeren milyen sok jó VBK-t ivott a barátaival.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, a vörösboros kóla a mai 50–70-es korosztály fiatalkori nemzeti itala volt. A rendszerváltás előtt a fiatalok, akiknek nem ízlett a vörösbor, felöntötték azt kólával – vagyis nem is kellett felönteni, mert úgy lehetett rendelni. A VBK egy generáció borra szoktató itala volt. Frissítő, buborékos boros koktélnak hívhatnánk ma. És ezen nincs mit szégyenkezni akkor, amikor a világ legdrágább italait is mindenféle mással hígítják. Miért is ne lehetne egy olcsó borból boros koktélt készíteni, ha egy 80 ezer forintos ginből lehet gin-tonicot keverni, amelyben még a legmenőbb szakértő sem érezné ki a drága gin aromáját? Sajnos Magyarországon a borászok és a borkedvelők kvázi törvényen kívül helyezték a rendszerváltás utáni időkben a VBK-t.
Nem jött be a sznobizmus
Ahogy az elmúlt 30 év legjobb bormarketingdala, a Bëlga Boros című száma megtanította nekünk: „Emberiség elleni bűntett a VBK.” A dal tökéletesen kifejezte a rendszerváltás időszakának borkulturális hangulatát. A magyar borászok igyekeztek mindent megtenni, hogy a magas borkultúra népszerűvé váljon, és ennek egyik szimbóluma lett a boroskóla elutasítása: általános vélekedés lett, hogy aki kólát tölt a magyar vörösborba, az végtelenül bunkó.
Tulajdonképpen érthető volt, hogy a magyar borásztársadalom szerette volna, ha a fogyasztói valamennyire sznobok lesznek, mert nekik könnyebb eladni a magasabban árazott magyar vöröseket. A világ borpiaca mindig is részben sznob volt – ha nem így lett volna, kevesen vettek volna több ezer eurós borokat. Vannak régiók, amelyek üzleti modellje pontosan erre épül: enélkül Champagne, Burgundia vagy Bordeaux nem termelne ennyi pénzt.
A magyaroknak rövid távon bejött a sznobizmus – volt egy felfutó szakasz a 2000-es évek elején, amikor „mindenki nagy magyar vörösöket gyűjtött”, ahogy egy borász a napokban megosztotta velem –, de a sznobizmus végül visszaütött. Ha ugyanis igazán sznob akarsz lenni, akkor nem magyar bort kell innod, hanem a nemzetközi sznobság szimbólumait. Nem véletlen, hogy a magyar luxizó elit körében olyan népszerű lett a Champagne az elmúlt 15 évben.
A VBK-ellenesség olyan sikeressé vált, hogy teljesen kikopott a magyar szórakozóhelyek kínálatából. A 2000-es évek elején volt néhány vitám borászokkal: mondtam nekik, hogy ez a VBK-ellenesség nem jó stratégia, mert mindegy, hogy a bort milyen módon isszák meg – addig sem isznak mást. Ráadásul a minőségi vörösbor nem is jó bele, mert tanninos – a VBK-hoz jobban illik a savasabb, egyszerűbb bor.
Sajnos a magyar borászok nem hallgattak a Bëlga dalára, amely így folytatódik: „Huszonöt fölött kólát a borba nem rak már senki, maximum az orrba”. Ezzel pedig megtalálhatták volna a legjobb megoldást, amellyel a kecske is jóllakhatott volna, és a káposzta is megmarad. A borkultúra kedvelői – és akár a sznobok is – élvezhették volna a magas minőségű borokat, a fiatalok pedig a boroskólát.
Ma, a budapesti tömegturizmus korában a VBK igazi sláger lehetne a bulinegyedben: egyfajta magyar specialitás. Itt az ideje rehabilitálni a VBK-t. Minden koktél rendkívül népszerű, és végül is ez is csak egy boros koktél – ráadásul Magyarországon nagy hagyománya van. Egyáltalán nem ciki. A magyar borágazatra pedig ráférne egy kis ráncfelvarrás, elfordulás a sznobizmustól: a bor újra egyszerű, hétköznapi itallá tétele – olyanná, amilyen ezer éven keresztül volt az országban. Addig kell megcsinálni, amíg a kólaízű ausztrál pezsgők el nem jutnak ide.
Már csak arra kell vigyázni, hogy ha újra népszerű lesz a VBK, akkor az ne olasz folyóborból készüljön.
Borítókép: Illusztárció / fotó: pxhere
Bejelentkezés