A világ veszélyesebb hely lett, amiben új szövetségi rendszereket kell építeni, ahogy arra a kanadai miniszterelnök rávilágított Davosban. Az új rend egyik vesztese a német ipar, ami a teljes európai, valamint a magyar gazdaság egyik legfőbb tartópillére. A Mercosur-megállapodás egyszerre segítene a német iparnak, ezen keresztül hazánknak és az EU világgazdasági és világpolitikai helyzetének erősítésében. A magyar emberek és a magyar gazdaság a megállapodás nyertesei között lennének. Ennek ellenére a Fidesz és a Tisza azon versenyez, melyikük járul hozzá erőteljesebben annak megfúrásához, és hogy melyikük képviseli erőteljesebben a populista, mezőgazdaság-központú ideológiát.
Kivételesen tényleg számított, hogy a magyar EP-képviselők hova teszik a voksukat, mert mindössze hat embernek kellett volna ellenkezőleg szavaznia, hogy az eredmény megforduljon. Így a Tisza és a Fidesz szavazatai valóban döntők voltak abban, hogy bírósághoz utalták a szerződés ügyét, amivel akár két évvel is eltolhatják érvénybe lépését. Pedig Európának és a magyar gazdaságnak minél előbb szüksége lenne rá.
Nem meglepő módon megint valami homályos, romantikus, populista ideológia vezette a képviselők kezét, és nem a racionalitás és a magyar gazdaság érdeke. Pedig a számok tükrében teljesen egyértelmű, Magyarországnak szüksége lenne – lett volna – arra, hogy a Mercosur azonnali hatályba lépjen. Kifejezetten nagy számú hazai szavazót, azon belül pedig számos vidéki magyar szavazót érintene pozitívan a megállapodás. Ennek ellenére
Miért van ez így?
Röviden, ami jó a német iparnak, az jó a magyar gazdaságnak. Ahogy mindig is tudtuk, de ma már Orbán Viktor kommunikációjának is a középpontjába került, a magyar gazdaság elképesztően függő viszonyban van a némettől. Ha ott növekedés van, nálunk is az lesz, ha stagnálás, abban is követjük őket.
Jelenleg a világ hatalmas geopolitikai és gazdasági változáson megy át, aminek egyik legnagyobb vesztese a német ipar. Ez egyrészt Kína hihetetlen nyomulásának eredménye – az ázsiai nagyhatalom gyakorlatilag beszüntette a külföldi ipari termékek nagy részének importját, másrészt minden erővel terjeszti saját ipari termékeit. Ennek következtében nőtt hatalmasra, 1200 milliárd dollárosra a kereskedelmi többlete a világgal szemben. Németország még a 2010-es évek végéig képes volt többletet felmutatni, ez mára negatívba fordult.
A másik szempont az Egyesült Államok kiszámíthatatlan politikája, ami szintén sújtja az európai ipart és az egész gazdaságot. A világ felbomlott, és új szövetségeket kell építeni. Ezt mondta ki őszintén a kanadai miniszterelnök Davosban, de ezt már mindenki tudta Európában is. Nem véletlen, hogy a Mercosur-megállapodást több mint egy évtizedes tárgyalás után éppen most írták alá. Európának óriási szüksége van a kialakult helyzetben új piacokra és szövetségesekre.
De miért függ a magyar gazdaság a német ipar sikerétől, amit a megállapodás segített volna?
A magyar GDP felét a multik állítják elő. Ebből az ipar normális körülmények között közvetlenül 24–26%-ot tesz ki, ami európai viszonylatban a magasabbak között van. (Ez az a szám, ami az utóbbi években folyamatosan csökken.) De ezek a vállalkozások közvetve több más terület sikeréhez járulnak hozzá, mint a logisztika, pénzügy stb. Ezzel szemben a mezőgazdaság 3–4%-át teszi ki a gazdaságnak.
A foglalkoztatottak száma is hasonlóan alakul. A mezőgazdaságban többen dolgoznak, mint amennyi a GDP-hez adott arányuk, ami mutatja, hogy milyen kevéssé hatékony a működése – Európa egyik legrosszabbja. A mezőgazdaságban dolgozók aránya 4–5%-ot tesz ki, ezzel szemben az iparban jó időkben 23–25% dolgozik.
A magyar hozzáadott érték a mezőgazdaságban 18–22 ezer euró/fő, az EU-átlag 30 ezer, míg az iparban 55–65 ezer euró/fő a 65–70 ezer eurós EU-átlaghoz képest. A magyar mezőgazdaságban töredék annyi szavazó dolgozik, mint az iparban, és már rég nem igaz, hogy a falvakban alapvetően mezőgazdasággal foglalkoznak. Itt is jóval több ember él az iparból, ingáznak a nagyobb ipari szereplőkhöz, akár 30–50 kilométerről is.
Ez nem véletlen, mert a jövedelmek sokkal magasabbak az iparban. Míg a mezőgazdaságban 380–420 ezer forint az átlagos jövedelem, addig az iparban 520–600 ezer. Bátran kijelenthetjük, hogy a 2010-es évek érezhetően javuló életszínvonalát az iparnak köszönhetjük, és azt is, hogy a mai stagnálást épp az ipar gyengélkedése hozta el.
Ezek így együtt világossá teszik a képet és a képletet. A mezőgazdaság 10%-os csökkenése vagy növekedése alig mérhető szinten van a GDP-ben és az emberek jólétében, jövedelmi szintjében, életszínvonalában, és az érintettek köre százezres nagyságrendű. Ehhez képest az iparban a 10%-os változás több mint egymillió embert érint, teszi nehezebbé vagy épp jobbá az életszínvonalukat, és komoly GDP-csökkentő vagy -növelő hatása van, ami erőteljesen továbbgyűrűzik a gazdaság más területeire.
Itt hozzá kell még tenni, hogy a Mercosur alacsonyabb élelmiszerárakat is eredményezne, ami az ország minden polgárának és az inflációnak is nagyon jót tenne.
Beszélhetünk persze a vidék megtartó erejéről, a hagyományokról és így tovább, de
Arról nem is beszélve, hogy a birtokkoncentráció olyan mértékben növekedett az elmúlt évtizedben, hogy a szereplők 20%-a kapja a földalapú támogatások 80%-át. A mezőgazdaság védelme valójában sokkal inkább egy szűk nagybirtokosi kör védelme, mint a vidéken élő valódi parasztságé. Amikor a nagy pártok a mezőgazdaságból élők megvédése miatt verik a mellüket, valójában néhány oligarcha érdekeire kell gondolnunk.
Ami pedig Mercosur hatását illeti, a kommunikáció eltúlozza annak lehetséges következményeit, a valóságban más volna a helyzet. A mezőgazdaság nem szűnne meg ennek hatására, mert Európa legjobb földjei továbbra is rendelkezésre állnak, csak bizonyos területeken nagyobb versennyel szembesülnének a szereplők, és jó eséllyel azok lennének sikeresek a jövőben a termelésben, akik elég versenyképesek. A magyar mezőgazdaság jelenlegi előnyei, mint például a helyben megtermelt termékek értéke, a csemegekukorica-termesztés és a libatenyésztés nem kerülnének veszélybe. A magyar mezőgazdaságnak nagy szüksége lenne modernizációra és hatékonyságnövelésre, amit ez is kikényszeríthet.
Ehhez a Mercosur az ipar támogatásán keresztül forrásokat is biztosíthat. Tegyük fel, hogy a mezőgazdaság 30%-os csökkenést szenved el a megállapodástól, de az iparnak 20%-os növekedést hoz. Az így megtermelt plusz adókból bőven támogatható a mezőgazdaság. Hozzá kell tenni, hogy a magyar mezőgazdaság jelenleg még az EU-s versennyel sem tud megbirkózni, és ebben bizonyosan nem segít, ha elzárjuk a további versenytől. Inkább a hatékonyságot kellene növelni. Igaz, a hatékonyság növelése a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának csökkenésével jár. Persze akik a Mercosur mezőgazdasági foglalkoztatottságra gyakorolt negatív hatásaitól félnek, pont úgy félhetnek a hatékonyság növekedésétől is, mert az pontosan ugyanolyan hatással jár.
Véleményem szerint mindkettő pontosan ugyanolyan maradi szemlélet, amiről egy Milton Friedman-történet jut eszembe. Amikor Indiában járt az 1960-as években, elvitték egy nagy infrastrukturális munkaterületre, út- és csatornaépítésre. A munkások nem gépekkel, hanem kézi szerszámokkal, ásóval, lapátokkal dolgoztak. Friedman megkérdezte: „Miért nem használnak buldózereket, markolókat? Sokkal gyorsabb lenne.” A kísérői azt válaszolták, az a cél, hogy minél több embert foglalkoztassanak. Erre érkezett Friedman híres válasza: „Ha a cél a munkahelyteremtés, miért nem cserélik a lapátokat kanálra?”
Szóval, ha a mezőgazdasági munkahelyek számának növelése a cél, akkor inkább tegyük kötelezővé a lóval szántást és a kézi kaszálást, mert akkor akár a népesség 10%-a is dolgozhatna a mezőgazdaságban, de
Ezért a Mercosur-megállapodás ellen szavazni nemzetstratégiailag helytelen döntés.
Rossz a magyar foglalkoztatottaknak, a szavazóknak, csökkenti az életszínvonalat, és hosszabb távon rossz a magyar mezőgazdaságnak is. A Mercosur hozzájárulna ahhoz, hogy Európa ereje növekedjen mind az USA-val, mind a Kínával zajló versenyben, és tökéletes kezdete lenne egy új szövetségi rendszer kiépítésének. Sajnos a magyarok zavaros ideológiai okokból a megállapodás ellen szavaztak. Azt is mondhatnánk, eladták a jövőt egy tál szójáért és némi marhahúsért. Még szerencse, hogy az EU-nak olyan fontos ez a megállapodás, hogy a Bizottság valószínűleg így is életbe lépteti, és úgy várja ki a kétéves bírósági procedúrát. Így pedig a nagy csinnadrattával és dicsekvéssel bejelentett ellenszavazatnak valóban csak szimbolikus jelentősége lesz.
Ami Mercosur-ügyben történt, azt szimbolizálja, hogy megint a történelem rossz oldalára állunk. Ez sajnos azt jelenti számomra, hogy egyik nagy párt sem feltételezi a szavazókról, hogy megértenék a saját érdekeiket, ezért kell óriási kommunikációs erővel eladni egy valójában negatív döntést. Pedig a Tisza számára ez lehetőség lett volna, hogy lényegileg megkülönböztesse magát a Fidesztől, és megmutassa, hogy racionálisan gondolkodó, modern Magyarországot építő párt. Ez az egész nem ideológiai vita, hanem számok kérdése – és a számok könyörtelenek.
Borítókép: A Mercosur-megállapodás ellen tüntetnek Strasbourgban 2026. január 21-én / fotó: ELYXANDRO CEGARRA / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés