Nem csak a sztártelevíziós ügye rázta meg az amerikai belpolitikát. Előkerült egy ennél jóval rázósabb botrány is, ami nem teljesen független a médiafejleményektől.
John Nolte, a Breitbart News munkatársa nem kíméletes. Kiválóan összegzi a történteket.
Stephen Colbert egy futóbolond volt, a demokrata pártberendezkedés ugrómókusa, a mindenható nagyállam varangyos békája, úttörés helyett hátul kullogott, önző volt, erkölcsileg gyáva a woke mccarthyzmussal szemben, egy megosztó, önérzetes lúzer, aki megölt egy egész késő esti műsor franchise-t, mert a vele egyetértők tapsát kereste, ahelyett, hogy mindenkit megnevettetett volna.
Kemény hetet zárunk New Yorkban. A Late Show with Stephen Colbert hirtelen törlése csak a felszín.
De kezdjük itt.
A múlt héten családi találkozót tartottunk. Florida, New York, Connecticut együtt. Túl magas a kábeltévészámla, a New York-i FIOS például havi 256 dollárba kerül. Le kell mondani azonnal, mondja a kisebbik fiam, senki sem nem nézi már a kábeltévét, minden, ami fontos, streamingen megy.
Lemondhatom?
Le. Csak széles sávú internet kell. Havi 72 dollár.
És már a hét végére lemondtuk.
Miért fontos ez? Azért, mert milliók mondják le a kábelszolgáltatást. Így megszűnik az az automatikus bevétel, ami a sok száz 24 órás csatornát pénzelte. A sok ezer műsort, amit, valljuk be, senki sem nézett.
Történelmi változás tanúi vagyunk – ez esetben a médiaszolgáltatás gyökeres átalakulását látjuk. Persze ez nem egészen új, de most indul be igazán a nagyoknál: ABC, CBS, NBC, MSNBC. Az ESPN és a Disney már régen menekülőre fogta, például azzal, hogy elindította a streamingszolgáltatásokat, de ott is vannak problémák.
A Hollywood Reporter szerint a Stephen Colbert vezette Late Show évi százmillió dollárba kerül, mindez egy kétszáz fős stábbal és egy napról napra csökkenő közönséggel. Az extravagáns kiadások mellett eltörpül a negyvenmilliós bevétel. Igaz, volt egy jó időszak Colbert karrierjében, 2005 körül, amikor a Comedy Centralnál dolgozott a híres Colbert Reporton. Az friss volt és élvezhető. De ma már nincs vonzereje. És ennek nemcsak a generációváltás az oka, az idősebb generációt sem érdekli. Mint minden, ami az überdemokrata ágon fut, mint minden, ami woke, egyre kisebb pocsolyában tocsog. A Late Show is ebben a mocsárban süllyedt el. Lehet, hogy a döntésnek voltak politikai okai is, de az évi hatvanmillió dollár veszteség nem jó az üzletnek.
Stephen Colbert bejelenti a Late Show végét:
A legmegbocsáthatatlanabb – írja Nolte –, hogy csak az elit elismerését kereste, mert túl felsőbbrendűnek tartotta magát ahhoz, hogy a többiekkel foglalkozzon.
Maradjunk egy pillanatra a felsőbbrendűségnél, mivel ez volt az utóbbi évek közérzetének meghatározó mozgatója. A demokrata elit és a woke felsőbbrendűsége és az ezzel járó vagy elbitorolt önkényes szabadosság, hogy ők mindent megengedhetnek maguknak, lophatnak, csalhatnak, zsarolhatnak, bárkit lenézhetnek, és – amihez később majd visszatérünk – az aktuális péntek esti hír, hogy azt gondolták, egy elnöki puccsot is véghez vihetnek.
De más is történt ezen a héten amellett, hogy a tőzsde új csúcsokat döngetett. Véglegessé vált, hogy elvágták a USAID, a demokrata propagandamédia egy másik tápláló csatornáját is az anyagi forrásoktól. Letiltották az NPR-nek, azaz a National Public Radiónak járó éves körülbelül 9 milliárdos hozzájárulást. Harminc éve várunk már erre a pillanatra, olvasom egy Yahoo News kommentben. A nagy pofájuk, az.
A National Public Radióból évek óta ömlik a baloldali propaganda, miközben mint ártatlan nyuszikák nyilatkoznak a semlegességükről. Nélkülük elsüllyedne Amerika, összeomlana a kulturált világrend. A főnökük, Katherine Maher hihetetlenül ellenszenves figura. Hírhedtté vált az igazságról alkotott véleményéről: „Az igazság iránti tiszteletünk elterelheti a figyelmünket, és megakadályozhatja, hogy közös nevezőre jussunk és elvégezzük a feladatokat.”
Ahogy Colbertnek, volt sok jó pillanata az NPR-nak is. Számos fiatal zenésznek adtak lehetőséget, hangot adtak a helyi kisembereknek, Vendég a háznál- és Országjáró-szerű informatív reggeli műsorokat adtak, de Obama elnöksége óta eltévedtek a társadalommérnöki hozzáállás útvesztőjében. Évről évre radikálisabb lett a hangnem. Csorgott a nyálas felsőbbrendűség a mikrofonokból. És ez még mindig elfogadható lenne, ha nem az adófizetők pénzéből tolták volna a propagandát.
A New York Times és a balra hajló média szeretné politikai keretbe helyezni a döntést. Vermont szenátora, Bernie Sanders szerint Donald Trump, az autokrata csak a kritikusait szeretné elnémítani. És itt megkérdezhetnénk, volt-e már olyan politikus a világon, aki ennyi kritikát kapott az évek során? Megkérdeztük a mindenható ChatGPT-t. A válasz:
Végül is a kritika intenzitása és jellege nagyban változhat, és a különböző korszakok összehasonlítása bonyolult feladat. A rendelkezésre álló információk alapján azonban egyértelmű, hogy Donald Trump az egyik leginkább, ha nem a leginkább kritizált politikus a modern amerikai történelemben.
És ha ugyanazt a logikát használjuk, mint a baloldal, miszerint nem pénzügyi, hanem politikai okai lettek volna a döntéseknek, nem oda lyukadnánk-e ki, hogy az NPR és Stephen Colbert baloldali propagandát folytattak, és igen távol álltak a semlegességtől? Nem is beszélve az Equal time (Egyenlő idő) törvény – mely szerint az amerikai televízió- és rádiócsatornáknak azonos időmennyiségben kell megszólalási lehetőséget biztosítaniuk a szembenálló politikai feleknek – állandósult megsértéséről.
A szövetségi kommunikációs törvény 315. szakasza, az esélyegyenlőségi követelményként ismert szabályozás előírja, hogy amikor egy műsorszolgáltató bármely „jogilag minősített jelöltnek” – legyen az szövetségi, állami vagy helyi tisztségre jelölt személy – engedélyezi létesítményeinek „használatát”, akkor ugyanazon tisztségre pályázó összes többi jogilag minősített jelöltnek is „egyenlő esélyeket” kell biztosítania.
Alex Marlow foglalta össze a podcastjában: „Ő (Colbert) egy baloldali aktivista, és amikor a demokratáknak interjúra van szükségük, hozzá fordulnak. (…) Ő a demokraták establishmentjének fontos tagja volt, és valójában erről van szó.”
De térjünk vissza a felsőbbrendűségre.
Újabb nagy találata van az összeesküvés-elméletek fanatikusainak. Az amerikai Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság (DNI) új vezetőjének péntek késő esti közleménye súlyos vádat fogalmazott meg. Állítása szerint Barack Obama egykori elnök kormányzata tudatosan meghamisított hírszerzési jelentésekkel ásta alá Donald Trump első, 2016-os elnökségét. A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint Obama adminisztrációja szándékosan félrevezette a médiát, az amerikai választókat és a nemzetvédelmi hivatalokat az orosz választási befolyásolás kérdésében. A hírszerzési igazgatóság szerint mindez egy államcsínykísérlet kiindulópontja volt, amely Trump elnökségének megdöntésére irányult. És ez a mozgolódás, jegyezzük meg zárójelben, máig sem ért véget.
Bár a mainstream média próbálja a mínuszos hírek közé száműzni mindezt, azért ez nem lesz egyszerű. A vád árulás, és mint olyan, az amerikai hadsereg hatáskörébe tartozik. Hamarosan a hadsereg veszi át az ügyet az igazságügyi minisztériumtól. Az érintettek katonai bíróság elé kerülhetnek.
Az összeesküvés-elméletek hívei szerint ez csak az első lépés egy hosszú úton. Jöhet hamarosan a Covid-diktatúra, a választási csalások, és egy Biden-féle államcsínykísérlet leleplezése.
Borítókép: Late Show-felirat az Ed Sullivan Színházon New Yorkban / fotó: ANGELA WEISS / AFP
Bejelentkezés