Hangoskönyv
Az Amerikai Sztahanov, avagy protestáns munkaetika az új világban | 1. rész
1981-ben, még nagyon gyerekként érkeztem New Yorkba. Egyedül, egy hátizsákkal és huszonöt dollárral a zsebemben. Már a repülőn megkaptam a munkavállalási engedélyt, és másnap el is küldtek az első amerikai melómba.
A kérdés az, hogyan lesz több rendőr, jobban irányított rendőrség, hogyan lesz tartós biztonság a településeken. Az a kérdés, milyen új jogszabályokra és a jogalkalmazás új rutinjaira van szükség ahhoz, hogy ne egye meg az országot a herbál és az ezzel mindig szükségszerűen együtt járó bűnözés.
A „libsivisításra” és a „haladár” dührohamokra izguló, autoriter-simogató trollkommentelők és a molyszagú Maradiak szótárában általában kétféle érvelés hangzik el, amikor valamilyen „européer”, „nyugati”, „progresszív” vagy „felvilágosult” véleményt szeretnének dühből a földbe döngölni.
Mesterséges intelligencia: Elon Musk vagy a zuhanó kés vár a kormányra?
Magyarországnak pont akkor lett MI-ügyi kormánybiztosa, amikor a felhők már egyre komorabbak minden idők legnagyobb tőzsdei nyomulása fölött.
A digitális Hirosima előérzete, avagy a nem az AI-szexben is nem?
Fél annyira a világ az AI-tól, hogy leállítsa – vagy felpörgeti azt? Egyáltalán, félnünk kell a mesterséges intelligenciától? Milyen jövő vár emberre és gépre? Sci-fi-ről, jogokról, súlyos dilemmákról a teljesség igényével.
Valami tényleg változik. Ezt onnan lehet tudni, hogy – talán a USAID-pénzek közelgő elapadásának is köze van ehhez – a progresszív hadállások megszólalásaiból a tehetetlen düh árad. Úgy érzik, elveszítik a hegemóniájukat.
A Pride-ra vonatkozó orbáni bejelentés nem egyéb, mint populista jóemberkedés. A gyerekeket, a gyermekek védelmét használja fel hatalompolitikai céljaira.
Képtelen vagyok úgy tekinteni a húsevésre, mint normalitásra
Húst enni szerintem szükségtelen. El is mondom, szerintem miért. És azt is, miért gondolom, hogy a probléma feloldása miért nem identitáspolitikai vagy lelki-morális.
A szégyen és a háború közül csak a szégyent választhatjuk
Az USA és Oroszország jelenleg körvonalazódó alkuja egy új müncheni egyezmény, és ugyanoda is fog vezetni? Azért vizsgáljuk meg közelebbről ezt a kijelentést.
A Pride-ról, egyáltalán nem egyszerűen
Lehet beszélni, sőt, vitatkozni a Pride-ról, identitáspolitikáról, tudatiparról, ízlésről. Ugyanakkor van más is: a szólás, a véleménynyilvánítás, és a gyülekezés szabadsága.
A trumpizmus rárúgta az ajtót Európára. Az új republikánus stratégia nyíltan fogalmaz: az általa globalistaként azonosított euroatlanti elittel le fog számolni. Az európai mainstream válasz erre egyelőre a pánik.
A Fidesz a nemzeti szuverenitást, Magyar Péter a kormányváltást félti a sajtótól, a szerkesztőségek pedig saját autonómiájukat a hatalomtól. Az olvasóról, hallgatóról, nézőről viszont alig beszélünk.
Európa most fogja megfizetni elmulasztott kötelezettségei árát. A hosszúra nyúlt gyerekkornak vége.
Így hívták őket, hogy osszik. Ez volt a gúnynevük, vagy még ma is az. Ma már azért nagyon ciki társaságban keletnémetezni, de két pohár bor után kicsúszik. Lenézettek, kirekesztettek. Éhesek, szakadtak, kommunisták. Periferikus csoport. Ők azok, akik megváltoztatják az egész német politikát, és leváltják az elitjüket.
Melyik a jó film? A Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? Az előbbi? Vagy fordítva? Mit mond az értelmiség? És a lapok? És melyik film buktatja meg Orbán Viktort?
Magyar Péter és az ellenzéki sajtó viszonya bántalmazó kapcsolat
Magyar Péter az elmúlt napokban – hogy ezt a rettenetes sajtóközhelyet rángassam ide – ismét páros lábbal állt bele a nem kormányközeli sajtóba. Miközben, hogy Tölgyessy Pétert idézzem, „az ellenzéki sajtó mindent egybevetve rajong” a Magyar Péter-jelenségért. Ez egy bántalmazó kapcsolat dinamikája.
A Trump-vámrendszer földközelből
Az átlag amerikait két dolog mozgatja: van-e meló, és hogyan állnak a benzinkútnál az árak. Nem a tojás ára, nem ennek és annak az ára, nem a politika, nem a propaganda. Ezek mind mellékes dolgok. Az átlag amerikai arra törekszik, hogy gyorsan alkalmazkodjon a viszonyokhoz, és keressen annyit, hogy ne számítson a tojás ára.
A Toldi Moziban, a múlt heti budapesti Cseh Filmkarneválon vetítették Adam Martinec első, Tor című nagyjátékfilmjét, ami egy disznóvágás tragikomédiáján keresztül mutatja be egy mai többgenerációs család életét. Ez a cseh család pedig akár magyar is lehetne.
Trianon: határok a térképen, hasadékok köztünk
Mint anyaországi magyar, arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam, mit jelent, mint jelenthet Trianon nekünk, akik a maradék országban születtünk és élünk.
Mégiscsak föl kéne oszlatni ezt a parlamentet!
Jöjjön hát az előrehozott országgyűlési választás, és vele az igazság pillanata, majd a „normális” kormányzás. Mindenkinek érdeke lenne, de senki se akarja? Oszoljék a parlament, szavazzunk az újról már áprilisban!
Sárkányölő Donald Trump, a USAID mumusa
A propaganda talán az első és legfontosabb okozója annak, ami kiélezte a mai politikai ellentéteket.