Újabban minden év tavasza a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia (MSC) történéseiről szól, illetve az ott elhangzott beszédektől vagy épp az elhallgatott, esetleg titokzatosan sugallt üzenetektől és azok különféle értelmezésétől hangos. A világot megrengető, nagyhatású konferencia-kijelentések sorát a 21. században az orosz elnök, Vlagyimir Putyin kezdte Münchenben, 2007-ben, amikor a NATO és a Nyugat szemére vetette a védelmi szövetség erőteljes, az oroszok számára némileg félelemkeltő jugoszláviai beavatkozását és kelet-európai terjeszkedését.
Akkor kiváltképp a belengetett ukrán és georgiai NATO-tagság jövőbeni terve váltott ki orosz neheztelést és egyre hevesebb ellenállást a Kreml részéről. Sokat idézték a James Baker amerikai külügyminiszter és Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár közötti 1990. februári szóbeli megegyezést, miszerint a NATO (és a Nyugat) nem terjeszkedik tovább Keletre – „not an inch eastward” –, Németországon túlra, a Szovjetunió kárára.
A dolgok állása
A világpolitikai körülmények jelentősen megváltoztak azóta, hiszen nincs többé a „gonosz” szovjet birodalom, és a felszabadult kelet-európai kis népek is „szabadon” dönthettek saját útjukról és stratégiai irányultságuktól Moszkva ellenében – bármennyire furcsának és ellentmondásosnak is tűnhet ez a nagyhatalmi posztszovjet-orosz gondolkodásban. Az ellentmondásos és gyakran üres nagyhatalmi ígéretekről szólva, a világháború utolsó éveiben Churchill és Sztálin Moszkvában és Jaltában is megállapodott a kelet-európai államok feletti politikai befolyásuk egyensúlyáról, többek között Magyarország, Görögország, Lengyelország és a balti államok tekintetében, ám ezt, mint azt sejteni lehetett, a szovjetek nem tartottak be gyakorlatilag egy napig sem, és 1948-tól szinte minden megszállt államban létrejöttek a sztálini diktatúra helyi kirendeltségei. A szörnyű Vasfüggöny dördülve ereszkedett le. Sajnálatos módon, most – az ukrajnai háború idején – is valami hasonló, nem túl bizalomgerjesztő állapotban vagyunk, ami a Nyugat és Oroszország kapcsolatrendszerét illeti.
Putyin müncheni beszéde volt az utolsó nagyívű orosz politikai vezetői nyilatkozat a Nyugat színpadán a 2008-as georgiai villámháború, majd a Krím 2014-es elcsatolása és a véres ukrajnai háború elindítása előtt. Tavaly tavasszal az új amerikai alelnök, J. D. Vance tartott úgymond botrányos és sokak szerint fenyegető előadást az MSC-n, melyben az európai progresszív, liberális elitet ostorozta, és az európai gazdasági hanyatlás és katonai gyengeség, kiszolgáltatottság okait és következményeit bírálta.
München 2026
Az idei müncheni konferencián azonban az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio más hangnemben szólt:
Rubio nem leplezett szándékkal az amerikai–nyugat-európai elhidegülés, szembenállás, a NATO-n belül érzékelhető bizalmi válság tompítására, ellensúlyozására érkezett Münchenbe – vagyis hogy valamelyest javítson a stratégiai fontosságú európai kapcsolatokon Trump elnök szóbeli pofozkodása után, ami nagyon rossz hangulatot teremtett Nyugat-Európában. Fellépése tehát éles kontrasztban állt Donald Trump elnöknek az idei davosi Világgazdasági Fórumon tartott felkavaró beszédével, valamint Grönland erőszakos amerikai bekebelezési tervével és a sajátos venezuelai eseményekkel.
Merz német kancellár Európa önállósodása és a Macron francia elnök által szorgalmazott stratégiai (katonai) autonómia jelentőségét ecsetelte. Utóbbi célja az volna, hogy megszüntesse Európa kitettségét, sőt, kiszolgáltatottságát az amerikai védelmi garanciáknak.
aki újra elismételte, hogy az ukránok véres harca tulajdonképpen Európa küzdelme az orosz agresszor ellen, azaz állítása szerint teljesen jogosan jár Ukrajna számára a temérdek anyagi és katonai támogatás az úgymond az európaiak nevében Oroszország ellen folytatott önvédelmi harchoz. Továbbá igencsak személyeskedő, szokatlanul nyers és sértő módon kritizálta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Odaszólásának tárgya Orbán Viktor különvéleménye az ukrajnai helyzet ügyében, és az, hogy Magyarország határozottan akadályozza Ukrajna euroatlanti integrációját.
A sörház hosszú árnyéka
A város neve egyébként eleve nem cseng túl jól a nemzetközi kapcsolatok dimenziójában, az európai diplomáciai történelemben.
a világ legnagyobb sörfesztiválja Oktoberfest, illetve a világ egyik legpatinásabb labdarúgócsapata, a Bayern München mellett ott van a náci múlt, a véres müncheni olimpia, vagy éppen a nem feltétlenül pozitív előjellel ellátott diplomáciai konferenciák.
A híres Hofbrauhaus sörházban 1913-ban megfordult a kommunista orosz jogásztanonc, Vlagyimir Iljics Lenin és felesége, míg a nincstelen, depressziós veterán osztrák káplár, Adolf Hitler itt lépett be a nácizmus felé orientálódó Német Munkáspártba (DAP) 1919 szeptemberében. A pártot fél évvel később ugyanott, immár az ő nyomására neveztek át Nemzetiszocialista Német Munkáspárttá (NSDAP), hogy aztán az olasz fasiszták római menetelése (1922) és a spanyol Primo de Rivera katonai diktatúrájának kezdeti sikerei (1923) nyomán az ifjú német nácik is ihletet kapjanak a hatalom erőszakos megszerzésére. Következett 1923 novemberében az NSDAP elfuserált államcsínykísérlete, a „müncheni sörpuccs” Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezetésével, melynek a Hofbrauhaus ugyancsak kulcshelyszíne volt mint gyülekező- és kiindulóhely. Hitler, aki a tömeg elején menetelt, csodával határos módon túlélte a német csendőrség tömegoszlató lövéseit. Botrányos pere után, hazaárulás vádjával kilenc hónapos börtönbüntetést töltött a landsbergi várbörtönben, melynek ideje alatt, 1925-ben megírta (pontosabban lediktálta helyettesének, Rudolf Hessnek) az intellektuális főművének tartott Mein Kampfot, mely zavaros, gyűlölködő szellemi fércmunka, Hitler kusza gondolatvilágának hű lenyomata, később a náci párt tagságának ideológiai igazodási pontja és szellemi tápláléka.
A nácik németországi hatalomra jutását követően néhány évvel, 1938 szeptemberében ugyancsak München volt a helyszíne annak a nagyhatalmi konferenciának, melyen a Németország és Olaszország mellett résztvevő Franciaország és Nagy-Britannia, azaz a vezető nyugati hatalmak a kontinentális béke fenntartása reményében lenyelték a keserű pirulát, beleegyeztek Csehszlovákia felosztásába, a Szudéta-vidék német bekebelezésébe. A müncheni egyezmény a megalázó külpolitikai katasztrófa és a világháború előestéjének szinonimája lett Londonban és Párizsban. Az impotensnek nevezhető brit–francia diplomácia a betegeskedő Neville Chamberlain brit miniszterelnök vezetésével nem ért el semmiféle pozitív eredményt az erőszakos tárgyaló hírében álló Hitlerrel szemben. Utóbbi egyébként az azt megelőző hónapokban majdhogynem találkozott Winston Churchillel is, aki a brit parlamenti delegációt vezette Münchenben, ám a kölcsönös bizalmatlanság és óvatosság jegyében inkább elkerülték egymást és a személyes tárgyalást. Hitler nagyra értékelte Churchillt és tartott is tőle, akárcsak Churchill Hitlertől, viszont Churchill csupán egy semmirekellő, megszállott minidiktátornak gondolta a német kancellárt, mint az világháborús naplójából kiderül.
Visszatérve a neves müncheni sörházhoz: egy évvel később, 1939. november 8-án este szintén a müncheni Hofbrauhaus nagytermében Hitler beszéde ideje alatt pokolgépet robbantott egy elkeseredett német asztalos és kommunista aktivista, Georg Eisner. Adolf Hitler tizenöt perccel korábban fejezte be beszédét és hagyta el a sörházat, így túlélte a nyolc áldozatot követelő merényletet, Eisnert pedig öt évvel később a börtönben kivégezte egy SS-osztag.
Utóhatás
No, de vissza 2026-ra: az idei évre itt véget ért az informális biztonságpolitikai, diplomáciai nagyüzem, ahol fontos külpolitikai eszmefuttatások sora hangzott el – a konferencián felszólaló politikai vezetők, tanácsadók, véleményformálók szavai így vagy úgy, de meghatározzák majd Európa és a nyugati világ sorsát.
Hogy a sokat emlegetett szavakat követik-e tettek, és ha igen, mik lesznek azok, nos, azt láthatjuk majd a következő hónapok, évek eseményeinek tükrében, akkor, amikor tetté válnak a szavak, talán valahogy úgy, ahogy Theodore Roosevelt egykori amerikai elnök is mondta: „Speak softly, and carry a big stick”, azaz „Beszélj csendesen és legyen nálad egy nagy bot.”
A szerző nemzetközi kapcsolatok elemzője, az ÖT munkatársa
Borítókép: Marco Rubio amerikai külügyminiszter a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián, 2026. február 14-én / fotó: HALIL SAGIRKAYA / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés