NER
Vajon mit szívnak a drogháború lövészárkaiban? | 2. rész
Ha Orbán megnyeri a kábítószerek elleni első csatát, attól nem a drogbárók fognak először remegni, hanem a fogyasztók. Az elvonási tünetektől. Na, akkor vegyük majd óvatosan szemügyre az utcákat, mielőtt kilépünk oda. Cikkünk második, befejező része.
A kéz, amely a Fuck NER-t ringatja
A kultúrába pénzt visszaforgató állam nem a bölcs szülő keze, amely etet, hanem mindannyiunk intézménye, amely ilyen módon is a feladatát látja el.
Orbán, Putyin, Trump: ideje elhinni
Húsz éve vonultam először a Pride-on. Amikor csak tudtam, azóta is kimentem, idén pedig nem csak ott leszek, de kifejezetten biztatok is mindenkit, hogy legyen jelen és legyen feltűnő. Ugyanakkor az orbáni évértékelő kapcsán, a teendők előtt mondanék valamit arról is, ahonnan érkeztünk és amiben élünk.
A NER-kompatibilis Black Lives Matter
Szerintem a Fidesznek kellene leginkább a zavargásokba fulladó amerikai woke-tüntetések aktivistáit megértenie. Hogy miért? Kifejtem ezt is valamivel lentebb. De előbb azt fejtsük meg, egyáltalán hogy éltem túl a píszí-zsarnokság zűrzavaros időszakát?
A magyar nyilvánosságban két kapitalizmus-koncepció létezik. Ezek egymással összeegyeztethetetlenek, de legalább a maguk helyességét a másik helytelenségével igazolják. Az egyik az eszményi szabadpiac koncepciója. A másik a hazai burzsoázia elképzelése, ami a magyar állam erőforrásait a sajátjaként kezeli. Többek közt ezt teszi világossá a Direkt36 filmje.
Az ellenzéki rakománykultusz vége
A sors keserű iróniája, hogy végül nem a NER taposta el a független sajtót – vagy bővebben: a független nyilvánosságot –, hanem a független sajtó és a független nyilvánosság legnagyobb donorja tol egy csoportos leépítést, globálisan.
Mi is ez a rendszer? Diktatúra? Maffiaállam? Működő képviseleti, jogállami demokrácia? Vagy éppen egy bonyolult spektrumnak olyan fokozata, amit még nem is határoztunk meg rendesen? Úgy vagyunk benne, esetleg ellene, hogy azt sem tudjuk, mi is ez pontosan?
Fogaknak csikorgása, gerincek roppanása – arról, ami vár ránk, és amit tehetünk
Mi, akik a nyilvánosságban írunk és beszélünk, nem mondunk le az észérvekről, és azt reméljük, hogy azok, akik olvasnak és hallgatnak minket, nem mondanak le az észérvekre való igényről.