macska
Kezdem elfelejteni, de a sejtjeim még emlékeznek, vagy az izmaim, nem is tudom. Minden képet elpakoltam, leszedtem a falról, amin rajta volt. Nem bírta el a lelkem, hogy lássam. Aztán két-három hónappal később lassan kezdtem visszatenni a fotókat. Kétnaponta egyet. Nagyon lassú kétnapok voltak azok.
Visszatérő komment, szinte archetipikus, hogy mikor valami politikusról, celebről, vagy akárkiről rosszat írok-mondok, valaki odaírja: „És te mit tettél le az asztalra?!”. Nem tudom, mit tettem le az asztalra. Talán csak egyvalamit, még gyerekkoromban. Aztán elszállt az is.