A múlt hónapban lezajlott keletnémet tartományi választások közül a figyelem fókuszában Szász-Anhalt volt, ahol az AfD nagyot nyert. Viszont érdemes egy pillantást vetni a berlini tartományi fejleményekre is, ahol a radikális Balpárt diadalmaskodott és alakíthat kormányt. A sokak által felvázolt politikai extremizmus pedig nem Szász-Anhaltban, hanem Berlinben kerül hatalomra. Azaz a veszély onnan jön, ahonnan nem is sejtették. Mindez kölcsönhatással bír a szász-anhalti fejleményekre és persze a szövetségi politikára is.
A hétvégén vált ismertté, hogy előzetes formális tárgyalásokba kezd a győztes Balpárt (25,7%) és a baloldal két további szereplője, a Zöldek (14,3%) és a Szociáldemokraták (12,1%). Együttesen abszolút többséggel rendelkeznek a berlini törvényhozásban, és Elif Eralp 45 éves, török származású jogászasszony lehet a Balpárt első berlini főpolgármestere – vagy ahogy a németek mondják: kormányzó polgármestere, azaz Regierender Bürgermeister. Az eddig regnáló CDU (18,8%) ellenzékbe került, s ugyanott folytatja az AfD (16,3%) is. A BSW (4,7%) és az FDP (2,5%) be se került a berlini parlamenti patkóba. Bár voltak olyan elképzelések, hogy a CDU akár folytathatná egy, az SPD-vel és a Zöldekkel alkotandó instabil koalícióban (ún. „Kenya-koalíció”), így megőrizve a főpolgármesteri pozíciót, a baloldali pártok inkább a Balpártot, a voksolás egyértelmű győztesét választották, és ezzel egy erősen baloldali kormányzata lesz Berlin városállamnak. A bejutott pártok közül a Balpárt nyert igazán nagyot (+13,5%), illetve az AfD (+7,2%), míg a többiek leszerepeltek. Az eddigi kormányzó CDU–SPD-koalíció nem tudja folytatni a közös munkát.
Oktatás, lakhatás és városkép: meglepő felvetések
Az egyik legfontosabb kampánytéma a közoktatás helyzete volt. Németországban a tartományok felelnek az oktatási politikáért, közjogilag is náluk van a főhatalom, s egy adott tartományi kormány – Berlin városállam esetén a berlini szenátus – nagy hatással lehet a közoktatási trendekre. Berlinben viszont közismerten rossz az oktatás helyzete, egyesek már egy igazi oktatási krízisről beszélnek. Az iskolaépületek általános rossz minősége, az órák törlése és a tanárhiány mindennapi problémák. Továbbá nagy kihívás, hogy sok tanuló nem beszél megfelelően németül, ami a migrációval függ össze. Több helyen az erőszak, az agresszió, a kirekesztés, a bűnözés is felütötte a fejét. Sok tanár fél bejárni az órákra, előfordultak már olyan esetek is, ahol a diákok homoszexuális tanárokat inzultáltak, a tanárnőkkel pedig lekezelően bánnak.
Az oktatás területén megjelennek a migráció okozta különféle társadalmi problémák, feszültségek, és megfigyelhetőek azon trendek, melyek dominánssá válhatnak az elkövetkező időkben. A berlini iskolások több mint fele migrációs háttérrel rendelkezik, sok a muzulmán tanuló. Ezért is fontos kérdés, hogy a választás győztese hogyan is képzeli el ezen kiemelt és problémás terület reformját. Ha most egy határozott állami fellépésre, a teljesítmény és a rend visszaállítására, akár szankciókra gondolnánk, nagyot tévedünk. Sokkal inkább ennek ellenkezője történik. A Balpárt deklarálta, hogy megszüntetné a házi feladatokat és az osztályzatokat, a dolgozatok számát pedig radikálisan csökkentené. Mindezt azzal indokolják, hogy kevesebb stressznek legyenek kitéve az amúgy se túlterhelt diákok. Hosszú távon meg akarják szüntetni a gimnáziumokat is, s helyette minden felső tagozatos diák egy iskolatípusba járna. Pedig sokkal inkább a képzés és jó oktatás tudná felemelni a nehéz szociális helyzetben lévőket. Meglepő, hogy ezekkel a felvetésekkel nyert a Balpárt, és felmerül a kérdés, hogy milyen hatással lehetnek ezen intézkedések az amúgy is a padlón fekvő berlini közoktatási rendszerre.
Egy másik fontos kampánytéma a lakhatási politika volt. Itt is határozott elképzelésekkel jelentkezett a párt. Ha egy tulajdonos 3000-nél több ingatlannal rendelkezik, akkor a lakásai egy részét államosítani kell. Ez nagyjából 240 000 lakást érintene, ezzel az állam a lakáspiac egyharmadát birtokolná az eddigi egyötöddel szemben. Az állam bérleti plafont érvényesítene a jövőben, s a privát piacon is megtiltaná az árak növelését, melyet egy külön létrehozandó hivatallal ellenőriznének majd. A bérlőket a jövőben akkor sem lehetne kilakoltatni, ha tetemes adósságot halmoztak fel. Az utolsó években az ingatlanok vételárai jelentősen nagyobb mértékben emelkedtek, mint a bérleti díjak, így kérdéses, hogy a jövőben lesz-e egyáltalán bármilyen befektető vagy fejlesztő, aki ilyen körülmények között hajlandó ilyen gazdasági rizikót vállalni a kevés lakásépítés miatt egyébként is megmutatkozó lakhatási krízis enyhítésére.
A harmadik fontos választási téma a városkép, a köztisztaság és a közbiztonság volt. Berlin a bűnözés fővárosa, s az amúgy is gyenge gazdasági teljesítménnyel rendelkező város (Németország az egyetlen európai ország, ahol a főváros nem felfelé húzza az országot anyagilag, hanem lefelé) egyre inkább a züllés jeleit mutatja. Jelentős a kábítószerprobléma, a berliniek 20%-a fogyaszt rendszeresen könnyű- vagy kemény drogokat. A városban 100 000 lakosra körülbelül 14 000 bűneset jut (Budapesten 3000), míg az erre vonatkozó országos adat 7000 körüli. De gondok vannak az általános tisztasággal is, a lakosok saját bevallása szerint 73% gondolja nagyon piszkosnak, koszosnak a városát. Mindez hatással van a városképre is, melynek problematikáját a kampányban már maga a Balpárt is észrevette. Mindebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy a rendőrség kompetenciáját csökkenteni kell, nem növelni, s vissza akarnak venni a rendőrség felszereltségéből. Továbbá sok területen szociális munkások vennék át a rendőrök feladatait, a térfigyelő kamerákat pedig leszerelnék. Börtönbüntetés már alig járna valamiért, az illegális házfoglalók például a jövőben is megtarthatnák a lefoglalt ingatlanokat. Ráadásul a tartományi alkotmányvédelmi hivatalt egyenesen meg akarják szüntetni, hiszen félő, hogy kiderül a párt alkotmányellenes mivolta.
Alig meglepő, hogy ezekkel a kampánytémákkal (oktatás, lakhatás, városkép) tudta megszólítani a Balpárt a szavazókat, hisz azok felismerték, hogy nagy gondok vannak ezeken a területeken. Viszont annál inkább meglepő, hogy milyen receptekkel igyekszik a Balpárt ezeket a kérdéseket megoldani. A társadalmi feszültségeket okozó jelenségeket kizárólag szociális ellátórendszeri kérdésként interpretálja, s alig látja a valódi, közös okukat, nevezetesen a migrációt. Berlinben magas a bevándorlók és az ilyen háttérrel rendelkezők aránya, más politikai erők pedig éppen ezt nevezik meg a problémák eredeteként, s jobb integrációval szeretnék orvosolni azokat.
Balpárt: migráció, klánbűnözés és antiszemitizmus
Tekintettel arra, hogy a Balpártot a Berlinben élő muszlim szavazók több mint fele szívébe zárta, nem csoda, hogy a pártnak nincs semmiféle kritikus megjegyzése a migrációval kapcsolatosan, sőt kimondottan kívánatosnak tartja azt. Maga a főpolgármester-jelölt, Elif Eralp is török származású, és más török, illetve arab, kurd vagy perzsa származású politikusok is akadnak a pártban: Asya Şenyüz, Rouzbeh Taheri, Ender Atakul, Ferat Ali Koçak vagy Betül Havva Yılmaz-Bergk, aki csak tavaly óta német állampolgár. Némi túlzással kijelenthető, hogy a posztkommunista, egykor kelet-német SED-ből alakult Balpárt mára az újbaloldali, woke, kapitalizmuskritikus karaktere mellett a bevándorlók és a muszlimok pártja is. Meglepő fejlemény volt, hogy az egyik, városszerte ismert bűnözői csoport vezetője a párt választási buliján bukkant fel, s együtt ünnepelt a párt aktivistáival. Van oka az örömre: ha valóra válnak a párt belbiztonságot érintő elképzelései, a bűnözők még kellemesebb életre számíthatnak, mint eddig. De nemcsak ők.
A palesztinpárti aktivizmus ismert alakja, Ibrahim Ibrahim is jelen volt ugyanezen az eseményen, és neki is van ünnepelnivalója, hisz a palesztinpárti, Izrael-ellenes és antiszemita politikai hitvallás egyre erősebben jelentkező velejárója a párt radikalizálódásának. A párt bizonyos tagjainak kijelentései aggodalomra adnak okot. A kampányban egyenesen „választási intifádát” vizionáltak egyes pártbéli körök, sokan pedig szitokszónak használják a „cionista” kifejezést. Maga Elif Eralp egy Vörös Segélyezés elnevezésű szervezet tagja volt, mely szélsőbaloldali bűnözőket is támogat anyagilag, és 20 000-es tagságával az egyik legnagyobb baloldali NGO-nak számít.
Folytatódik a kioktatás: Szász-Anhalt esete
Ezen fejlemények tekintetében Szász-Anhalt szinte a béke szigetének tűnik. Ott a napokban választottak tartományi parlamenti elnököt az AfD-s Tobias Rausch személyében. Rausch a megválasztását nyíltan támogató AfD és BSW szavazatai mellett további négy voksot kapott a titkos szavazáson, vélhetően a CDU-s képviselők köréből. A magdeburgi CDU-frakció erősen megosztott, belső vitáikat már a „mindenki mindenki ellen” küzdelem jellemzi. Sok CDU-s ma már nem látja értelmét az AfD kirekesztésének, amire azonnal érkezik is a kioktatás és a fenyegetés az SPD-től: felelősségre kell vonni ezeket a képviselőket – ami egy titkos szavazásnál aligha lehetséges.
Egyes szociáldemokraták az ellentét miatt a szövetségi CDU–SPD-koalíció fennállását látják veszélyeztetve. Saskia Ludwig CDU-s képviselő viszont már korábban jelezte, hogy a Friedrich Merz kancellár által Szász-Anhalt esetében kilátásba helyezett úgynevezett „szövetségi kényszer” alkalmazását sokkal inkább Berlin esetében tartja indokoltnak, s már Rajna-vidék-Pfalz CDU-s miniszterelnöke, Gordon Schnieder is vizsgálná a Balpárt alkotmányos hűségét.
De más tendenciák is vannak: a szövetségi oktatási miniszter asszony, Karin Prien is kritizálja a CDU állítólagos jobbra tartását, szerinte sokkal inkább balra kellene mennie. A párt tehát megosztott, nem kizárt, hogy szakad a magdeburgi CDU-frakció, s vele az egész párt. Mindez pedig nem is annyira a szász-anhalti eseményeknek tudható csak be, hanem sokkal inkább a berlinieknek. Sokan úgy látják: ha mindig kioktatást kapnak az AfD miatt, ha a baloldal folyamatosan minden rosszat kiált az AfD-re, akkor legyen az SPD is következetes. Az szociknak ugyanis nincsen gondjuk a szélsőbaloldali Balpárttal, sőt zokszó nélkül összefognak vele Berlinben.
Összegzés
A politikában gyakran jellemző, hogy pont az ellenkezője igaz annak, amit sokan állítanak: nem biztos, hogy Szász-Anhaltban sértik majd meg a német törvényes és alkotmányos rendet, hanem éppen Berlinben. Nem teljesen kizárt, hogy a Balpárt jövőbeli berlini kormányzása jelent igazi veszélyt a demokráciára, a jogállamiságra, a közrendre. Vagyis lehet, hogy a jobboldalra vizionált demokráciaellenes tendencia éppen a baloldalról jön. Az extremizmus, a politikai erőszak, az antiszemitizmus nagy mértékben jelen van a kormányzásra készülő Balpártban. Emellett hibás következtetéseket vonnak le a berlini oktatási, lakhatási és közbiztonsági mizériából, sőt a várható politikájukkal szándékosan fokozzák ezeket a problémákat. Hab a tortán, hogy a muszlim és bevándorló körökben igen népszerű Balpárt kétes viszonyt ápol radikális, antiszemita, palesztinpárti, kapitalizmusellenes, erőszakos és bűnözői körökkel. A CDU-ban mintha felébredtek volna, de lehet, hogy túl későn. Az AfD-vel szembeni tűzfal felállításának értelme sokak szemében kérdésessé vált. A kioktatás ideje lejárt.
A szerző Németország-szakértő, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója. Számos cikk és monográfia szerzője, és rendszeresen publikál olyan jelentős német folyóiratokban, mint a Cicero vagy a Tichys Einblick. Októberben jelenik meg a nagydoktori disszertációja a Páneurópai Piknikről.
Borítókép: Elif Eralp, a Die Linke berlini főpolgármester-jelöltje / fotó: Tobias SCHWARZ / AFP
Bejelentkezés