Unalmas, Orbán Viktor jogállamiságáról szóló viták után végre történt valami igazán európéer az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén – függetlenül attól, hogy Ursula von der Leyen maradhatott a bizottsági elnöki pozícióban. Üdítő volt végre látni, hogy a vakcinavásárlásokról szóló eltűnt sms-ek jóvoltából az Európai Unió egy kis időre kilépett az unalomig ismételt jogállami panelek világából, és régi fényében tündökölt: egy kőkemény üzleti vállalkozásként, ahol a lobbisták legalább annyira bejáratosak, mint egyes tagállamok állandó képviselői.
Brüsszeli csata: elbukott az uniós biztos
Ma már talán nehéz elhinni, de még egy évtizede is, Brüsszel komoly gazdasági hatalom volt, a befolyásolásért pedig érdemes volt harcolni, törvényeket is áthágva.
Talán az egyik látványosabb csata az úgynevezett dohánylobbi ellen zajlott, aminek egyébként máig ható, Magyarország számára is jelentős negatív hatása van.
Kellő modorossággal élve: tekerjük vissza az idő kerekét 2012. október 16-ig, amikor is az igazárt még mindig harcoló máltai illetőségű John Dalli mindenkit meglepve benyújtotta lemondását az Európai Bizottság egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős biztosi posztjáról. Az akkori bizottsági elnök, a Goldman Sachs későbbi alkalmazottja, a portugál José Manuel Barroso bizottsági elnök bár sokáig titkolni próbálta, de végül egy OLAF-jelentéssel indokolta Dalli eltávolítását: az Európai Csalás Elleni Hivatal ugyanis arra jutott, hogy a dohányzás visszaszorítását célzó uniós irányelvekért felelős biztost sikeresen megkörnyékezték a dohányipar lobbistái.
Háttérhatalom és az igazi füstös szobák: egyezség a PMI és az OLAF között
Az uniós pénzügyi és politikai elit összefonódására rámutató sztori akkor az egész kontinenst megrázta, hiszen nem mindennap bukik meg egy uniós biztos. Téma volt Belgiumon és Franciaországon át Máltától kezdve Svédországig (ugyanis az ügy egyik főszereplője a Swedish Match volt, ami az azóta is példaértékűnek tartott snüsszt gyártja, és a Philip Morris International – PMI - tulajdonába került).
A vád, amit azóta sem sikerült bizonyítani, arról szólt, hogy Dalli 60 millió eurót kért azért, hogy a snüsszel szembeni uniós szigorítást feloldja, egyszersmind puhítsa, elodázza az új irányelvek szigorítását – s bár később sem találtak semmilyen nyomát a pénzmozgásnak, nem volt kegyelem, Dallit az európai politikai közösség bűnösként vetette ki magából.
Végül az egészségügyi biztos bukása után 2013. október 8-án az Európai Parlament egy alaposan megváltoztatott dokumentumot fogadott el, többek között jóváhagyták az e-cigaretták szabad forgalmazását. Arra talán ma már kevesen emlékeznek, de az akkori e-cigaretták forgalmazását az eredeti tervek szerint a gyógyszertárakra korlátozták volna. A piacnyitás viszont egyszersmind megnyitotta az utat a Marlboro Man számára is a smokefree-univerzumba.
Az akkori elkeseredett lobbiharcnak sok érdekessége volt (például a brit Guardian 2013. szeptember 7-én arról írt, hogy PMI 161 lobbistája 233 EP-képviselőt környékezett meg 2012 júniusában, tehát még Dalli hivatali idején, hogy a politikusok ne szavazzák meg a dohánytermékekről szóló irányelv ajánlásait).
A mi cikkünkben két izgalmas momentumot emelnék ki. A PMI és az OLAF között még 2004-ben született egy megállapodás az illegális kereskedelem elleni harc érdekében. Ez azután történt, hogy a dohányipart megvádolták, ugyanis a szintén bizonyítékok nélküli gyanú szerint az olasz maffiával együttműködve segítették a cigaretta-feketekereskedelmet (hasonló eljárás történt az Egyesült Államokban is). Azért cserébe, hogy az Európai Bizottság megszüntesse az eljárást, a PMI vállalta, hogy fizet 1,25 milliárd amerikai dollárt az EU-nak és a tagállamoknak, valamint az OLAF feketekereskedelem elleni harcát is megtámogatták összesen 1,1 milliárd euróval. Így történhetett meg, hogy az OLAF részben a dohányipar pénzéből vizsgálta a dohányipar lobbitevékenységét (jó, jó, persze: ez nem közvetlen megrendelés volt – ha így értette bárki, az nyilván csak a véletlen műve!).
A másik apróság, hogy ugyanaz a francia nemzetközi jogász, egy bizonyos Michel Petite írta alá a Bizottság részéről a 2004-es megállapodást, mint aki aztán a 2012-ben jogi tanácsokat adott a PMI-nak, majd az év végén, meglepő módon, egy időre visszakerült az EB Etikai Bizottságának élére (klasszikus példája a forgóajtó-effektusnak).
Mennyivel izgalmasabb volt Európa, ugye? Meg talán érthetőbb is.
Marlboro Man e-cigarettát kap – túléli az ipar?
Az pedig egy (vagy több) külön sztorit is megér majd, hogy a viharos 2013 után, a 2014-ben meghirdetett smokefree világban ki veszi át a macsó Marlboro Man helyét; azaz megmenekül-e a dohányipar. Ne feledjük, jelenleg is világszerte egymilliárd ember fogyaszt valamilyen dohányipari terméket, akik számára a dohányozz–ne dohányozz alternatívákon kívül lehetne több választási lehetőséget is biztosítani.
Füstbe ment számok: nyolc év után újra csúcsra ért a feketekereskedelem
Mindenesetre a feketekereskedelem nemcsak Ursula von der Leyen miatt jutott az eszembe. Alig néhány hete mutatta be a KPMG a cigarettakereskedelem 2024-es adatait. Döbbenetes, de az Európai Unióban 2015 után tavaly volt a legmagasabb az illegálisan vásárolt cigarettaszálak száma. Egészen pontosan 38,9 milliárd szál illegális cigarettát szívtunk el, ami 2023-hoz képest 10,8 százalékos növekedést jelent.
A legnagyobb illegális piac még mindig Franciaország, csak tavaly 18,7 milliárdos illegális forgalommal, ami a teljes piaci fogyasztás 37,6 százaléka. Hazánkban a dohánytermékek feketepiaci aránya 13 százalékot tett ki tavaly, egy évvel korábban ez az arány még csak 7,9 százalék volt.
A KMPG becslése szerint ez 175 millió eurós adóbevétel-kiesést okozott Magyarország számára, 79 millió euróval többet, mint 2023-ban. Ez a 175 millió euró a 2024-es középárfolyamon is számolva is több mint 69,1 milliárd forint; hogy kicsit közelebb hozzam, ez több mint a húszszorosa annak, amennyi Takács Péter államtitkár állítása szerint a magyar kórházak klimatizálására szánt költségvetési forrás.
Az új moralitás önvédelmi stratégiája: elfordítják a fejüket
Egyébként a jelentés kapcsán a PMI „sürgősséggel felszólította” az unió vezetését a hatékony szakpolitikai döntések meghozatalára az illegális kereskedelem növekvő fenyegetésének ellensúlyozása érdekében. A dohányipari cég most arra figyelmeztetett, hogy 2024-ben a teljes cigarettafogyasztás 9,2 százalékát teszi ki a feketekereskedelem, a kormányok pedig akár 14,9 milliárd euró adóbevételtől is elestek egy olyan időszakban, amikor – meglátásuk szerint – „számos ország intenzív gazdasági nyomással néz szembe”.
Volt szerencsém informálisan megkérdezni iparági szakembereket, vajon miért hagyják az európai döntéshozók ezeket a pénzeket a szervezett bűnözői köröknél (arról nem is beszélve, hogy az illegális cigarettatermékeknek még nagyobb az egészségügyi kockázata). A leggyakoribb válasz az, hogyha a problémát a helyén kezelnék a döntéshozók, azzal újra összedohánylobbiznák magukat, így a politikusok, kvázi önvédelemből, az ártalomcsökkentés tudományos bizonyítékaival együtt a feketekereskedelmet is inkább a szőnyeg alá söprik.
De ez már a morál Európája. Így miközben csúcsra jár az illegális cigarettakereskedelem, az adóbevételek szivárognak, és az ártalomcsökkentés tudományos bizonyítékai továbbra is egy fiók mélyén porosodnak. Mert egy politikailag jóember ma nem nyúl semmihez, amihez a dohánylobbi egyszer már hozzáért.
Borítókép: illusztráció, e-cigaretta / fotó: FRANK MAY / picture alliance / dpa Picture-Alliance via AFP
Bejelentkezés