A Monológ legfrissebb adásában Ceglédi Zoltán a NER bomlásának négy lehetséges  jelére, a Tisza szektás vonásaira és az online politizálás okozta jellemtorzulásokra mutat rá.
 


Ha az ember az ellenzéki nyilvánosságra hagyatkozik, úgy érezheti, mintha ma olyan helyzet lenne, mint 1994-ben, vagy 2010-ben, amikor a kormánypárt nem csak bukott, de össze is omlott „Már senki sem fideszes, oda már senki sem szavaz, ennek vége van” – foglalja össze az elemző a kormányellenes körökben egyre inkább terjedő életérzést. Holott szerinte a valóság ezt nem igazolja vissza, a Fidesz „a leghannendrébb” számokat produkáló kutatások szerint is „bazi nagy párt” marad, még, ha el is veszíti a választásokat.

Ugyanakkor Ceglédi felsorol négy fontos jelet, amelyeket érdemes figyelni, mert ha megjelennek, akkor már jó eséllyel „ereszt a lufi”.

  1. Az „impexezés”, vagyis a spontán, központi vezérlést magáról lerúgó korrupció, amikor a „közpénz magánosítása már a rendszeren kívül történik”.
  2. A „havaskodás”, vagyis a rendszer propagandájában dolgozók újságírói öntudatának lassú ébredése.
  3. Az „erőlködés”, amikor az autokrácia már nincs ereje teljében, így kénytelen erőszakhoz folyamodni, de képtelen elfojtani az elégedetlenséget.
  4. A „röstellkedés”, amikor a rendszer különböző szintű vezetői magyarázkodni kezdenek a hibák miatt.

Az elemző szerint ezt a négy jelenséget kell vizsgálni, „ha a rendszer végét próbáljuk prognosztizálni”.

Miért volt szektás szertartás Magyar Péter új kabinetfőnökének bemutatása? Hogyan leszünk a digitális térben Mark Zuckerberg albérlői, és miért veszélyes ez? Az online leadott lájkok és voksok mekkora részéből lett tollal beikszelt szavazat? Aki ma lájkol, holnap emlékszik még rád? Hogyan gyártja „a fideszes TV” az ellenzéki celebeket?

Kiderül a műsorból!