Ring

„A magyar bankrendszer teljesen maga alá gyűrte nem csak a kormányzatot, hanem a teljes igazságszolgáltatást” – jelentette ki a devizahitel-károsultakat érdekeit képviselő Marczingós László ügyvéd az ÖT Youtube-csatornáján, a Ring című műsorban.
 


Felidézte: a devizahitelezés háttere a 2000-es évek elejére vezethető vissza, amikor a magyar bankrendszer átalakulása és az EU-csatlakozás előkészítése zajlott. „A magyar bankrendszer elkezdett átalakulni”, és főként külföldi – elsősorban osztrák – bankok jelentek meg a piacon.

A bankok mindent, mondtak, csak a lényeget nem

A konstrukció lényege – magyarázta – az volt, hogy a forinthiteleknél jóval alacsonyabb kamattal kínált kölcsönök valójában devizában kerültek nyilvántartásra: „10 millió forintot fel akarok venni, de azt devizavételi árfolyamon átszámítják mondjuk svájci frankra, és én annyi svájci frankkal tartozok”.

Ez azonban jelentős kockázatot hordozott: „Ha a forint gyengül, akkor én már nem 10 millió forinttal fogok tartozni, hanem 12-14-16-tal” – magyarázta.

A 2008-as pénzügyi válság után az árfolyamok elszállása tömeges problémákat okozott. „2008 júniusában 150 forint körül volt a svájci frank, 2009 februárjában már 200 fölött” – mondta, hozzátéve: „az ember nem csinált semmit, és kiderült, hogy már nem 10 millióval tartozik, hanem 12,5-tel”.

Az ügyvéd szerint a konstrukció eleve torz volt, „olyan adósságcsapdát eredményezett, amiből nem létezik olyan okos fogyasztó, aki kimászik”.

Kiemelte, hogy a bankok nem adtak megfelelő tájékoztatást: „Mindent mondtak, csak azt nem mondták el, hogy miből mi következik”.

Bankok alá gyűrt igazságszolgáltatás

Marczingós szerint az uniós jog a fogyasztók védelmét helyezi előtérbe, addig a magyar gyakorlat ettől eltér.

„A nemzeti joggal nem lehet felülírni az uniós jogot” – hangsúlyozta, hozzátéve, „a bíróságoknak kötelező az uniós jog alkalmazása”.

Az Európai Unió Bíróságának értelmezése szerint, ha egy szerződés tisztességtelen elemek miatt érvénytelen, akkor azt úgy kell kezelni, „mintha meg sem kötötték volna”. Ezzel szemben a magyar gyakorlat szerinte megpróbálja „életben tartani” ezeket a szerződéseket.

„A kúria kimondja, hogy érvénytelen, majd mégis érvényessé nyilvánítja” – fogalmazott.

Az ügyvéd szerint az uniós jog világos: „Ha megdől az egész szerződés, akkor a fogyasztót abba a helyzetbe kell hozni, mintha meg sem kötötte volna”.

Ez gyakorlatban azt jelentené, hogy a fogyasztó csak a felvett tőkét fizeti vissza: „A fogyasztó visszatérítési kötelezettsége csak a kapott tőke összegéig lehet”.

Ezzel szemben a magyar megoldások – például az MNB árfolyam alkalmazása – szerinte jogsértők: „a magyar jogi megoldás sérti az uniós jogot”.

Marczingós több szereplő felelősségét is hangsúlyozta. A bankok mellett a jogalkotót és a bíróságokat is bírálta: „a magyar állam nem hajlandó kijavítani a hibát”, miközben „a bíróságok nem hajlandóak alkalmazni az uniós jogot”.

Állítása szerint a rendszer egészét a bankszektor érdekei befolyásolják: „A bankszövetség által képviselt bankrendszer teljesen maga alá gyűrte, nem csak a kormányzatot, hanem a teljes igazságszolgáltatást”.

Hozzátette: „A magyar állam úgy viselkedik, hogy a bank lopott pénzt ne fizessen vissza”.

6-8 ezer milliárd a tét

Az ügyek gyakran évtizedekig húzódnak. „Van olyan ügy, ami 18 éve tart” – mondta, hozzátéve, hogy ezalatt „egy kisbaba nagykorúvá válik”. Szerinte a fogyasztók jelentős része jogvédelem nélkül marad: „nincsen meg az anyagi és szakmai erejük, hogy érvényesítsék a jogaikat”.

A helyzetet súlyosbítja, hogy – állítása szerint – az ügyvédeket is nyomás éri: „eljárásokat indítanak ellenem, hogy hagyjam abba ezt a tevékenységet”. Marczingós szerint a megoldás egyértelmű lenne, „egy éven belül lehetne rendezni az ügyeket az európai bírósági határozatok alapján”.

Úgy véli, ez nem az állami költségvetést terhelné, hiszen ezeket az ügyeket „a bankoknak kell rendezniük”. A probléma nagyságrendjét így érzékeltette: „Akár 6-8 ezer milliárd forint szabadulhatna fel a fogyasztói piacon”.

Bárki nyer, semmi sem változik

Az ügyvéd szerint azonban nincs politikai akarat a rendezésre. „Nem látom annak reális lehetőségét, hogy rövid időn belül megoldódjon a devizahiteles válság” – mondta. Hozzátette, „bárki nyeri a választást, ugyanúgy benne maradunk ebben a helyzetben”. Marczingós szerint az ügy túlmutat az egyéni érdekeken, „két-három millió embert érint”, és több ezer milliárd forintról van szó.

Zárásként hangsúlyozta, „nem lehet a devizahiteles harcot feladni”, mert szerinte a kérdés végső soron a jogállamiság és a gazdaság jövőjét is meghatározza.