A Monológ Extra friss adásában Ceglédi Zoltán azt a kérdést járta körül, lehetséges-e osztogatás helyett fenntartható gazdaságpolitikát folytatni Magyarországon.

Az elemző szerint a korábban a miniszterelnök által bejelentett „repülőrajt” helyett legjobb esetben is „a tó felszínén kacsázó kavicsot” látunk. Emlékeztet: az újra, meg újra későbbi időpontokra halasztott fellendülésről a kormány mindig csak utólag mondja el, miért nem jött össze. „Soha nincs egy B-terv, soha nincs bejelentve az, hogy oké, fogunk nőni háromszázalékot kivéve ha…” – mutat rá.
 


Ceglédi Zoltán csokorba szedett néhány ötletet, amivel javítani lehet a helyzeten. „Nagy Mártonnal ez nem fog menni” – szögezi le kereken. Szerinte ezt a „ballasztot” akár még a választások elött is ki lehetne dobni a „narancsszínű léghajóból”. Úgy látja, a gazdasági miniszter „nem tud úgy átöltözni, nem tud úgy átalakulni, hogy ez működjön.”

Az elemző szerint, ha pénzügyi stabilitást akarunk, nem fogjuk megúszni az euró bevezetését. Szerinte az csupán mítosz, hogy a forint megtartása lehetőséget ad a monetáris politika nemzetállami kézben tartására. Emlékeztet: a forint gyengítése bármikor „rohadt jól megy”, de már rég kiderült, hogy „hegynek föl már nem megy az a Trabant”.

Ceglédi szerint sunnyogás helyett végre ideje lenne őszintén beszélni az akkugyárakról is, amelyekbe „apu belerakta a család teljes pénzét”, egyelőre mégsem látni, hogy mi lesz belőlük.

A kiszámíthatóság jegyében „döntsük el, mi az, amihez nem nyúlunk, ezt beszéljük meg, jelentsük be, és véssük kőbe”, hogy ne lehessen újabb magánnyugdíjpénztári államosítás, vagy olyan különadó, amelyről a cégek is csak a sajtóból értesülnek – szorgalmazza az elemző. „Mennyire örülne a sarkifűszerestől a Coca-Coláig mindenki annak, ha azt tudná mondani, hogy a kormány adott neki egy fix pontot, ami nem fog változni, ugyanannyi lesz 5 év múlva is, vagy amíg ő itt van” – mutat rá. „Egy 500 milliárdos jegybanki vagyonvesztés szemben áll egy 400 milliárdos most fölvett kínai hitellel” – illusztrálja a probléma mértékét.

Végezetül a kormány által gyakran hangoztatott „konnektivitás” fogalmát veszi górcső alá, amely szerinte úgy már nem tud működni, ha a Kelettel egyre kevésbé tudunk, a Nyugattal meg egyre kevésbé akarunk üzletelni.