Vogyerák Anikó vendége az ÖT stúdiójában ezúttal Konok Péter, Kóczián Péter újságíró és coach, valamint Ceglédi Zoltán és Hont András voltak. A hét témája pedig nem is lehet más, mint a hétfőn Magyar Péter által bemutatott 315 Tisza-jelölt, akik közül a 106, a Fidesszel megmérkőző egyéni képviselő-jelölt is ki fog majd kerülni.
 


Konok Péter szerint kifejezetten örvendetes lenne, ha a Tisza átlagos támogatói, a kifejezetten elszegényedett és a NER által cserben hagyott emberek a jelöltek között is nagyobb számban képviseltetnék magukat. Ugyanakkor ők végül a próbálkozók kisebbségét adják, a többség pedig a helyi vállalkozóréteg, a cégvezetők, értelmiségiek egész sora.

Kóczián Péter ehhez hozzátette, a valódi kérdés, hogy a lelkes jelöltek tömege tud-e a jövőben párttá szervesedni, szolgálhat-e a jelölteknek és próbálkozóknak is ez „szocializációs terepként”. Tehát még, ha a képviselőjelöltséget nem is nyeri el a kétharmaduk, számít-e a Tisza továbbra is rájuk mint egy jövendőbeli kormány osztályvezetői és államtitkári posztjának várományosaira.

Hont András velük szemben azért fenntartásait hangsúlyozta elsősorban. Szerinte „a politikus nem így lesz”, inkább olyan önbizalomtól és ambíciótól túlfűtött egyéni próbálkozókat lát a listán szereplőkben, akiknek fogalmuk sincs egy párt, vagy a politika valódi működéséről. Hozzátette, noha a kiválasztási folyamat látszólag kiküszöböli a jelöltek körüli botrányokat, áprilisig még sok idő van, és „nem marad botránymentes” a folyamat. Egy botrányos képviselőjelölt pedig ugyanúgy hathat Magyar Péter imidzsére, mint ahogy a helyi, nagyon nagy részben ismeretlen jelöltek imidzsére is elsősorban Magyar Péter személye hathat: egymás mellé lesznek rendelve. Ez pedig kockázat.

Ceglédi Zoltán azt tartja a döntő pontnak, mi alapján mennek majd szavazni a tiszások: a helyi arc, vagy a Tisza-logó lesz-e fontosabb? Az ellentmondás a jelöltéletrajzokban mindenesetre már tetten érhető: a legtöbben hangsúlyozzák, milyen sikereket értek el éppen az Orbán-rendszer alatt, ezt pedig egy olyan rész követi, ahol nagyjából elmondják, hogy „minden rossz, de lehet jobb.”

A műsorból kiderül még az is, miben hasonlít a mostani Tisza a Momentum kezdeti éveihez, vagy éppen a Fidesz 2010-es, kétharmadot szerző, “nyerő csapatához”. Kiderül, mik azok a „posztmodern kapitalista” állások, miért innen jönnek most a politikai ambíciókkal rendelkező trónkövetelők, végül röviden az is, hogyan éli meg Hont a válogatott írek elleni vereségét.