A Ring legfrissebb adásában Várkonyi Gábor autópiaci szakértő festett meglehetősen pesszimista képet az európai járműipar jövőjéről és a szektort érintő uniós politikáról.
Az európai autógyártók és autóipari beszállítók szervezetei nyáron levélben fordultak a Európai Bizottsághoz, amelyben többek közt azt panaszolták fel, hogy az Unió úgy várja el az elektromos autókra történő átállást, hogy ehhez nem teremti meg a feltételeket, s így a kontinens szinte teljes mértékben Ázsiától függ az akkumulátorellátási láncban. A levél szerint, ha szeptemberben nem lép az EU vezetése, annak katasztrofális következményei lehetnek.
Várkonyi Gábor szerint viszont eddig „semmi lényeges” nem történt az ügyben. „Nagyon nagy baj minden, amit saját magunkkal csináltunk az Európai Unió területén belül az autóiparral kapcsolatosan” – szögezi le. Úgy véli, az iparág képviselőinek már évekkel ezelőtt jeleznie kellett volna az egyre komolyabb problémákat, ám csak a legutóbbi időben kezdtek el ezekről nyíltan beszélni. Most viszont már késő, mert az elmúlt 5-6 esztendő elhibázott döntései után „most már nem fogunk tudni visszatérni a normális kerékvágásba.” Emlékeztet: 2020 körül az volt az uralkodó korszellem, hogy aki nem áll át azonnal az elektromos autók gyártására, „nem dob el mindent, amivel az előző száz évben foglalkozott”, az csődbe fog menni. Így rátették az egész európai autóipart egy olyan pályára, amin már nem nagyon lehet megfordulni. Csakhogy a belsőégésű motorok technikájának végét jósoló premissza hamisnak bizonyult, amely most egyre súlyosabb gondokat okoz.
Várkonyi szerint az Unió vezetése nem a piacgazdaságot akarták zöldíteni – amit ő is helyes célnak tart – hanem „ökoszocialista tervgazdaságot” építenek a gazdasági realitások figyelembevétele nélkül. Ebben látja a Kínával szembeni lemaradás fő okát is. Ott ugyanis „a gazdaságért van a zöld átállás, Európában meg a gazdaság van a zöld átállásért”.
Úgy véli, e mögött nem csak a döntéshozók felkészületlensége áll, de ideológiai szűklátókörűség is. A zöld mozgalom 1968 szellemiségében gyökerezik, így az autózás „szúrja a szemüket”, mivel azt a kapitalizmus egyik szimbólumának tekintik. Úgy véli, e tekintetben doktrinerebb a hozzáállásuk, mint a deklaráltan marxista pekingi vezetésnek. „Itt több a kommunizmus ebben az ideológiai kultúrkörben, mint ott. (…) Ott azért mégiscsak az a lényeg, hogy mindent annak rendeljenek alá, így vagy úgy, hogy összességében Kína gazdagodjon” – fogalmaz Várkonyi Gábor.
Hogyan működik a zöld átállás Amerikában? Hogyan múlt el az európai autóipar tündöklése a kínai piacon? Hogy lehet, hogy Kína a nemzetközi gazdasági játszmákban „mindig kirakja a malmot?” Mi lesz az autóiparban dolgozó 14 millió európai sorsa? Miért áldozott le a Porsche csillaga?
Kiderül a műsorból.
Bejelentkezés