A Péter&Gábor legfrissebb adása igazából Gábor&Gábor, mivel Konok Péter helyére Gavra Gábor, az Öt felelős szerkesztője ugrott be. A téma augusztus 20-a fordulatokban gazdag múltja és jelene volt.

Gavra Gábor felidézi a rendszerváltás körüli vitákat, hogy melyik legyen a nemzeti ünnepek közül a kiemelt állami ünnep. Az első szabadon választott Országgyűlés választása augusztus 20-ára esett, amiért ő akkor haragudott az Antall-kormányra. Ma már azonban úgy véli, ez volt a helyes döntés, „ugyanis azt hiszem, hogy leszámítva a magyar társadalomban nyilván itt-ott létező koppányista szektát, ez az egyetlen olyan ünnepünk, amely többé-kevésbé konszenzuális”. Emlékeztet a számos október 23-án lejátszódott, indulatokkal túlfűtött jelenetekre, és arra, hogyan vált átpolitizált ünnepéé március 15-e.
 


Balogh úgy véli, „szakmailag is helyes” volt augusztus 20-át kiemelni, mert ha az államalapítás nem történt volna meg, akkor „március 15-re, vagy október 23-ra sem kerülhetett volna sor, vagy ha igen, akkor már nem magyarok csinálják”. Azonban az, hogy erre éppen ezen a dátumon emlékezünk, egy másik, sokkal korábban megszületett döntés eredménye: augusztus 20-án avatták ugyanis szentté István királyt, s ezt Szent László nyilvánította ünneppé. Ez akkor még egyházi ünnep volt, ám a középkor még nem ismerte az állam és az egyház szétválasztását – mutatott rá. Szerinte egy 6-800 évvel ezelőtt élt magyar nem elsősorban az államalapítóra, hanem a szent királyra emlékezett, „akinek sírjánál csodák történtek, és akihez lehetett imádkozni.” Hozzátette: a jámbor vallásos hagyományban ezt nyilván nem hangsúlyozták, de István nem csak mélyen hívő ember, de „egy nagyon kemény fickó” is volt.

Gavra Gábor hozzátette: enélkül a szigorúság nélkül aligha lett volna ilyen tartós, egy évezreden túl is fennmaradó öröksége. „Ő nem egy ezer évvel ezelőtti Netflix-hős volt, vagy Disney-herceg volt, hanem ő egy nagyon kemény kezű uralkodó.” Megjegyezte: a Szent István-életmű maradandóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy augusztus 20-át a kommunista diktatúra sem tudta eltörölni, sőt átértelmezve a saját képére formálta, mint „az Alkotmány ünnepét”.

Balogh Gábor felidézte: nem a pártállam volt az első, amely fontosnak érezte, hogy valahogyan magához kösse a Szent István-i örökséget. Az Árpád-házat követő dinasztiák, az Anjouk, Luxemburgi Zsigmond, majd a Habsburgok is élen jártak a szent király tiszteletében. Mária Teréza nem véletlenül hozatta haza a 16. században eltűnt Szent Jobbot, és nyilvánította állami, nemzeti ünneppé hivatalosan is augusztus 20-át?

Tényleg István királyunk keze a Szent Jobb? Hogyan élte túl az államalapító uralkodó kultusza a török hódoltság vérzivataros másfél századát? Miként viszonyultak a protestánsok a katolikus ünnephez? Hogyan tették augusztus 20-át ez egész nemzet ünnepévé nemzeti tragédiáink? Tűzijátékkal, vagy körmenettel emlékezzünk ezen a napon?

Kiderül a műsorból.