A Péter & Gábor legújabb adásában Karafiáth Orsolya, Konok Péter és Balogh Gábor múltunk egyik legfájdalmasabb traumája a málenkij robot poklába szállt alá.
Már a fogalom tisztázása sem egyszerű feladat, hiszen a közösségi emlékezetben a kényszermunka sok esetben összemosódik a hadifogással, és e kettő között a valóságban is gyakran voltak átfedések. Konok Péter felidézi: az elnevezés az orosz „málenkája rabóta”, vagyis „kis munka” kifejezésből ered. A szovjetek által összefogdosott embereknek azt mondták, e célból viszik el őket. Erre elvileg a jaltai konferencián Sztálin a szövetségesektől is hozzájárulást kapott – teszi hozzá. A „kis munkából” aztán sokszor több évnyi rabszolgasors lett, nem ritkán embertelen körülmények között.
Balogh Gábor hangsúlyozza: az, hogy a Vörös Hadsereg tömegesen hurcolt el nőket is „, a barbárságnak egy új fokát” jelentette. Ezek a hónapok nem csak az elhurcoltak és szeretteik számára jelentettek súlyos traumát, de lényegében az egész társadalomnak. Az élet teljesen kiszámíthatatlanná vált, a mindennapok része volt a félelem, hogy bárkit elvihetnek – teszi hozzá.
Konok rámutat: a szovjet tervgazdaság kifejezetten épített a kényszermunkára. A táborokat „fel kellett tölteni munkaerővel bármi áron”.
A mai napig nem tudjuk, pontosan hány embert hurcoltak el ezekben a hónapokban. Az „aki szembe jön, elvisszük” elve alapján működő deportálás során rengeteg embert „tisztességesen le se adminisztráltak”. A téma évtizedeken keresztül tabu volt, majd a Szovjetunió összeomlása után egy-másfél évtizedig lehetett kutatni az orosz levéltárakban, de „ennek a gyereknapnak már vége”, hiszen a putyini rezsim ismét inkább hallgatna a diktatúra borzalmairól – jegyzi meg Balogh. Hozzáteszi: nagyon sok hadifogoly is végül rabszolgamunkára került, ma sem tisztázott, hogy őket hova is soroljuk. Hivatalosan 120-130 ezer áldozatról beszélünk, ám szerinte biztos, ha a valóságban a rabszolgamunkára elhúzott embereket, és egyáltalán történelmi léptékben a megtört emberi sorsokat veszük, akkor az ennek a többszöröse”. Konok megjegyzi: e körül a tragédia körül is „számháború” alakult ki . felhangja. „Mint hogyha az ember attól jobb oldalivá vagy kormánypártivá válna, hogy jó sokat mond, és az ellenkezője pedig egy baloldali vagy liberális elvárás lenne. Szerintem ez ostobaság” – szögezi le.
Hogyan lett Konok Péter nagyapja a leszerelése után is hadifogoly? Mennyit ér egy magas rangú elvtárs aláírása, ha a baka nem tud olvasni? Hány féle Gulág volt? Hogyan nézett félre a Nyugat a Szovjetunió bűneinek ügyében? Miért „nyelte le a mikrofont” egy egész nemzedék?
Kiderül a műsorból.
Bejelentkezés