Kétszázezer magyar állampolgár adatai szivárogtak ki a Tisza Párt applikációja, a Tisza Világ adatbázisából. Vagy lopták ki azokat onnan. Egyelőre nem tudjuk, mi történt. A Tisza Párt elnöke és a miniszterelnök mindenesetre hamar előállt a maga elméletével az üggyel kapcsolatban, és mindketten azt mondták, amire számíthattunk.
Magyar Péter szerint az adatlopást egy oroszokhoz köthető nemzetközi hálózat közreműködésével hajtották végre, majd felszólította az illetékes magyar szerveket, hogy vizsgálódjanak az ügyben. Fél nappal később aztán Orbán Viktor is reagált a helyzetre, és azt állította, hogy az adatszivárgás vagy adatlopás nyomai Ukrajnába vezetnek, majd összehívta a nemzetbiztonsági kupaktanácsot, és vizsgálatot rendelt el az ügyben.
A Tisza elnökének állítása, miszerint oroszok állnak az adatlopás mögött, kiválóan illeszkedik az ellenzéki folklórba. Visszatérő elmélet ugyanis az ellenzéki térfélen, hogy Vladimir Putyin valamivel zsarolja a magyar miniszterelnököt, ezért Orbán, úgymond, „képviseli” őt, de legalábbis nem ítéli el egyértelműen az orosz elnököt és Oroszország különböző tevékenységeit, sőt emiatt hajlandó vele továbbra is üzleteket kötni. A miniszterelnök pedig a korábbi tiszafonos, „Zelenszkijt” és „Magyar Pétert” is felvonultató, mesterséges intelligenciával generált videóban bemutatott összefüggésekre csimpaszkodott rá. Mely egyébként szintén simulékonyan illeszkedik a fideszes világképbe: Magyar Péter egyenlő EU, EU egyenlő Ukrajna, és Magyar Péter plusz EU plusz Ukrajna egyenlő háború és erőszak.
Mindkét fél felmondta tehát a saját narratíváját, melynek az igazsághoz talán az égvilágon semmi köze, de ha van is, a mondandójukban megbújó igazságot eltakarja a kampánybeszéd sajátos igazsága – azaz hazugsága.
A helyzet azonban az, hogy talán sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi az igazság, és ez szorosan összefügg akár Magyar Péter, akár Orbán Viktor állításának védhetőségével – és a bennük rejlő kockázatokkal. Valaki, akár hazai szereplő, akár külföldi, különböző közbeiktatott szerveken (szomorú szóviccel élve: szervereken), cégeken keresztül megrendelhette az adatlopást, melyet aztán – tudva, hogy micsoda kiváló hekkerek élnek és dolgoznak a posztszovjet országokban – akár egy ukrán, akár egy orosz megbízott is elvégezhetett. Nem lenne ebben semmi újdonság. Támadhatatlan bizonyítékokkal azonban egyik fél sem állt elő. És kíváncsian várjuk, hogy a későbbiek előállnak-e, vagy egyszerűen csak elkönyvelhetjük magunkban, hogy ez van, és kész. Bizonyít(hat)atlan félsejtésekkel dobálóznak a felek, csak hogy fél napig lekössék a figyelmünket, és hogy megerősítsék a szokásos narratíváikat a szavazatmaximalizálás és a táborhergelés jegyében. A Debord-i spektákulum tárul fel ismét a szemünk előtt, mely hétről-hétre egyre súlyosabb mértékben távolítja el a politikát valóságtól. Vagy, ami szomorúbb, de talán még pontosabb, hogy a politika menthetetlen spektákulum jellege az, amit valóságként kell megszoknunk.
De nézzük egy kicsit közelebbről. Orbán Viktor orosz kapcsolatával részletesen foglalkozik Ungváry Krisztián történész a YouTube-csatornáján. Mondandója azért fontos, mert az általa összeszedett, egyébként közismert gondolatok intuitív hadrendbe állítása tökéletesen alkalmas az Orbán Viktor orosz orientációját érintő ellenzéki érzület felvázolásához. Ungváry úgy fogalmaz egyik videójában, hogy Orbán orosz fordulata „a magyar politikatudomány egyik nagy rejtélye”. És a magyar ellenzéki folklór egyik kedvenc témája. De Magyar Péter kijelentése és az említett ellenzéki szóbeszéd összességében nem csak úgy lóg a levegőben – már csak az elmúlt évek több, oroszokhoz köthető, minisztériumi „megfigyelési”- vagy hekkerbotránya miatt sem. Tudható, hogy Orbán Viktor 2008-as fordulatáig alapvetően azon az állásponton volt Oroszországgal kapcsolatban, mint 1989-ben. Elhíresült mondása azonban, miszerint „Az olaj keletről jön, a szabadság pedig nyugatról” napjainkra lényegében a következőre módosult: „Az olaj keletről jön.” Gondolok itt arra, hogy akár a miniszterelnök, akár Szijjártó Péter külügyminiszter elsősorban energia- és ezzel összefüggően geopolitikai érvekkel magyarázza a kormány nyitottságát Oroszország felé. A háború kirobbanásakor azonban egy sajtótájékoztatón kapott kérdésére, hogy miért állt be változás az Oroszországgal való viszonyában 2008-ban, Orbán Viktor kifejtette, hogy kényszerből. Ez volt ugyanis az utolsó pillanat, amikor a NATO és az EU „lecsaphatott volna” olyan jelentős posztszovjet államokra, mint Grúzia és Ukrajna. Mivel azonban nem tette, Európa keleti peremén újra kellett szerveznünk az Oroszországgal kapcsolatos politikánkat. Bár ennek is csak a felét higgyük el, Orbán Viktor ugyanis jól ért ahhoz, hogy geopolitikai kényszerekkel magyarázza a különböző üzletkötéseit.
Ungváry hangsúlyozza azonban, hogy ez idő tájt, tehát 2008-at követően sokasodtak meg Fidesz-közeli pénzemberek, egész pontosan Simicska Lajos és Nyerges Zsolt moszkvai látogatásai. Tudván azonban, hogy Simicska elmondása szerint a G-naphoz Orbán azon kijelentése vezetett, hogy amennyiben Simicska nem teszi, majd a Roszatom megveszi neki a magyar RTL-t, nem biztos, hogy nincs itt semmi látnivaló. Ahogy emellett lehet érv annak a Dietmar Clodónak a máig nem bizonyított, de nem is cáfolt sztorija, miszerint Clodo – Szemjon Mogiljevics egykori orosz keresztapa megbízásából – kenőpénzeket juttatott magyarországi feleknek: Pintér Sándornak vagy akár közvetlenül Orbán Viktornak. Az egykori és aktuális belügyminiszterre, és az 1996-ig országos rendőrfőkapitányra Clodo szerint azért gyakorolhattak nyomást, hogy szemet hunyjon bizonyos orosz illetők Magyarországon végzett tevékenysége felett. És tekintve, hogy számos hasonló ügyletet végezhet, és végzett is az orosz fél Magyarországon, ki hibáztathatná azokat, akik itt összefüggéseket szagolnak? Különösen úgy, hogy nem minősül alusisakos ellenzékinek valaki akkor, ha úgy véli, Putyinnak érdekében állhat ilyen vagy olyan módszerekkel Orbán Viktor kormányon maradását támogatnia, aki az állítás szerint – akár kényszerből, akár a döntése folytán, de – az orosz elnök „első embere” az Európai Unióban.
Orbán Viktor egyébként viszonylag hamar reagált Magyar Péter megfejtésére, ám a gyors reakció követelménye, és az, hogy Fidesz nem hagyhatja, hogy nemzetbiztonsági kérdésekben a Tisza Párt tematizáljon, a Tiszáéhoz hasonlóan népmesei eredetű, komolyságában is a Tisza elnökének elméletéhez mérhető válasszal reagált.
De mi a jelentősége és a valóságalapja az ukrán szálnak? Bár ismert az ukrán cégek markáns jelenléte a számítástechnikai piacon, mind a Google, mind az Apple applikációs felületein a Tisza Párt, illetve a Tisza Világ neve szerepel fejlesztőként, ami persze önmagában nem erős bizonyíték. Nincs azonban sok ráció abban, hogy ukrán cégek, adott esetben Zelenszkij kormányának megbízásából törnék fel Orbán Viktor elsőszámú kihívójának applikációját, rontva ezzel esélyüket a jövőévi választásokon. Zelenszkij és Orbán kormánya finoman szólva sem szimpatizálnak egymással, így az a fideszes narratíva, mely szerint az EU, Zelenszkij és Magyar Péter együttes erővel törnek nemzeti kormányunk megbuktatására, nem igazán passzol az ukrán adatlopás elméletéhez. A jelenlegi ukrán vezetésnek nem igazán lenne érdeke rossz színben feltüntetni a Tisza Pártot.
Azonban adatszivárgást vagy adott esetben adatlopást nem szabad kizárólag politikai dimenzióban értelmezni. Pontosabban annak, hogy mondjuk a Tisza Párt politikai tőkével fizet az adatszivárgásért, nem pusztán politikai döntéshozatali, hanem informatikai okai is vannak. A napokban kiszivárgott belsős beszélgetések arra világítanak rá, hogy a Tisza Világ applikáció a párt körüli szakemberek tanácsa ellenére indult el, noha sejthető volt, hogy gondok lehetnek vele. A vezetőség azonban időszűkében úgy döntött, hogy nem vár tovább, tekintve, hogy óriási a nyomás a párton, különösen a korábban beígért jelöltállítás kapcsán. Ezt persze értelmezhetjük politikai motivációból elkövetett hibának is, mindenesetre megelőzi akár Magyar Péter, akár Orbán Viktor elrugaszkodottnak hangzó értelmezéseit is.
Azonban nem politikai állítás az, ha elfogadjuk Orbán Viktor mondását, miszerint az adatszivárgásnak ukrán felekhez és fejlesztőkhöz is köze lehet, és arra sem kell gondolnunk, hogy a beavatkozáshoz köze van Zelenszkij kormányának. De ahogy a miniszterelnök is fogalmazott, „egyelőre ennyit tudunk.” És amennyiben adatlopás történt, azt elkövethette például egy erre szakosodott, történetesen ukrajnai illetőségű bűnszervezet is, mely – akár éppen a háború tényét és az ahhoz köthető dezinformációs kampányokat ismerve – igyekezhetett megbújni a régiót uraló információs zajban. Tudva például, hogy milyen könnyedén dobálóznak orosz közbeavatkozásra történő utalásokkal politikai potentátok.
A helyzet azonban az, hogy Orbán Viktor jelen esetben mégiscsak előnnyel indul, de nem csak azért, mert kedvenc témái közé tartozik a biztonságpolitika, hanem mert ő a miniszerelnök. Amennyiben úgy dönt ugyanis, a kétharmados vagy a veszélyhelyzeti kormányzás korlátlan eszközeivel élve hozhatnak olyan törvényeket vagy rendeleteket, melyekkel könnyen megnehezíthetik akár a Tisza Párt dolgát. Akadályozva vagy késleltetve mondjuk a jelöltállítás és előválasztás – elektronikus – lebonyolítását, ami a párt hitelvesztéséhez vezetne. Bármikor állíthatja ugyanis azt a miniszterelnök, bizonyítékuk van róla, hogy ukrán – vagy lényegében bármilyen – beavatkozás történt, ám a bizonyítékokat nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem hozzák nyilvánosságra. Ennek függvényében, úgy gondolom, hogy Magyar Péter nagy kockázatot vállal, amikor a saját térfelén, nemzetbiztonsági ügyekben igyekszik bebőrözni Orbán Viktort.
Kockáztat azonban a miniszterelnök is. Egy ponton ugyanis neki is meg kellene állnia, már amennyiben tényleg sor kerül komolyabb vizsgálódásokra, vagy mondjuk bármiféle komolyabb intézkedésre is. Mert amennyiben túlreagálják az ügyet és jelentős mértékben korlátozzák például a Tisza Párt elektronikus felületeinek működését, azzal Magyar Péter narratíváját erősítik, miszerint a Fidesz rendszere elnyomó és korrupt. És ahogy az korábban is jellemző volt, minden Magyar Pétert érintő támadás a Magyar Péter-jelenségben kifejeződő igazságot, vagy legalábbis annak érzetét táplálja.
Borítókép: Magyar Péter a Hősök terén 2025. október 23-án / fotó: MTI/Bodnár Boglárka
Bejelentkezés