Van kis szerelem, van nagy szerelem, és gyakran nincs szerelem. De volt egy egészen különleges szerelem akkoriban, a lengyel szerelem. Az én szőke kis csodám Bożena Lemankiewicz volt Płock városából.
Este elkaptuk a Báthory Expresszt Miskolcnál, és hajnalban már Zakopane felé zakatoltunk – a végállomás Krakkó. Onnan jött a stoppolás. Fel északra. Nagyokat aludtunk Opole pincéiben, megsirattuk az életet Osowiec kerítéseinél, ebédeltünk a lengyel cserkészgyerekekkel, megízleltük a borscslevest és a libamájkonzervet az út menti ebédlőkben. Varsóban kivertük a balhét a nagyállomáson, megvettük a jelképessé vált fekete anorákot, kiittuk a sört minden lehetséges csehóból, bejártuk az AMEX-boltokat, és hordoztunk a zsebünkben cukros tasakokat, mert sohasem lehetett tudni, mikor nem lesz cukor a kávéhoz.
Ultiztunk hajnalig a cserkészszálló összetolt vaságyain, Suzi, Tivadar, Degi, Keserű. Sörösüvegek halmaza az ajtónál, amíg ki nem vert bennünket az ügyeletes.
Másnap jól eláztunk. Płockban a Visztula egyik hídja alatt aludtunk. A moziban melegedtünk nappal. Megnéztük háromszor a Cápát, mire megszáradt a ruhánk.
Féltem felmenni hozzá. Régen nem láttam, és a levelezés is megakadt valahol. De felesleges volt ez a félelem. Ugyanolyan vidám és csodálatos volt, mint amikor gyerekként találkoztunk Bulgáriában.
Várna mellett kempingeztek a családok, ott találkoztunk. Plaka, ha jól emlékszem, ez volt a hely neve. Virágzó nemzetközi élet volt a Fekete-tenger partján, Honecker, Svoboda, Gomułka és Zsivkov gyermekei, mind egy kupacban. Sült hal, olcsó sör, és nekünk, gyerekeknek a legjobb tejszínhabos fagyi. Ott fogtuk egymás kezét – amit mi nem vettünk észre – a nudista strandon, ahol a szülők elől bujdostunk.
Jól fogadtak, jöttek a nagy ebédek, vacsorák, és vittek Płock nevezetességeihez. Ha igaz, itt járt Napóleon 1806-ban. Esténként átszökött hozzám az ágyba, kiderült, már eléggé előttem járt a szerelem dolgaiban. Szocialista éjszakák voltak, jobbra a szülők a tisztaszobában, balra a kihúzott sezlonon a húga és a kistestvére, Pietrusik.
Elment gyorsan a hét, és elindultam a stopposok után. Wrocław, és vissza Krakkóba, a találkozóhelyre. Báthory Expressz, Miskolc, Tiszaújváros, Polgár, Debrecen, és az utolsó év a gimiben.
***
New Yorkban mindig volt a melóban egy Bozena nevű gépem, IBM, Dell, Apple, mindegy.
bozena.nyu.edu, bozena.einstein.edu, és később, hogy ne legyenek a dolgok unalmasak, bozenka.cornell.edu.
Ide mentettem a legkedvesebb dolgaimat. Később a gyerekek képeit, az új írásokat, a fordításokat, a képleteket, a dolgozatokat, a zenét. Szerettem ide belépni, otthonos, kedves világ volt. Ment az idő, és egyre hosszabb lett a kötelező jelszó: bozana, bozanka, bozanka19!!, PLockB0zanka19!!
Mindig megkérdezte, hogy vagyok. Megkérdezte, szép-e az idő.
Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete megrendelhető az ÖT Boltból.
Borítókép: Várna, kikőtő, 1977 / fotó: Fortepan / Fortepan
Bejelentkezés