Óvilágvége!

Magyar Péter politikai ajánlatának egyik legegyértelműbb és leginkább kimunkált eleme, hogy az óellenzékinek nevezett pártokat elpusztítja. Ezer tisztázatlan kérdés van a Fidesz leváltását, az erre vállalkozó jelöltek személyét (erről majd alább) és a 2026-tól kezdődő kormányzást illetően. Az viszont kristálytiszta, hogy az MSZP-nek, a DK-nak, az LMP-nek, a Jobbiknak, a Párbeszédnek és a Momentumnak e terv szerint pusztulnia szükséges. Szerencsés lenne továbbá, ha a Kétfarkú Kutyapárt is visszavonulna a másfél önkormányzatába a nagypolitikából, vicceskedjék a négy fal között. Ja, a Mi Hazánk meg maga a Fidesz, de így se induljon.

Mit tudni e tömeges kivégzési szándék mögötti amnéziás logikáról? Az ugye a mondás, hogy ez a bő féltucat ellenzéki párt tizenöt éve képtelen a Fidesszel szemben erőt mutatni, pláne Orbánt leváltani, legutóbb is milyen fiaskót szenvedtek el, bucira verték őket 2022-ben, hát takarodjanak.

Pedig ez ennél bonyolultabb. Eleve: amit most ordítva követel a Közeg, azt de facto már megkapta négy évvel ezelőtt, 2021 őszén. Az előválasztáson leváltotta az említett pártokat, és a kiábrándult fideszes, hétgyerMekes keresztény-konzervatív Márki-Zay Péter lett az új és egyetlen potens ellenzéki ajánlat. Ő pedig már az előválasztást ünnepelve is deklarálta az ellenzékváltás tényét. Kampánya arról szólt, hogy az „óellenzék” szavazói már bezsákolva, ezért „csak” a kiábrándult fideszesek megszólítása a cél. Rakott migránsszámlálót a déli határra (összezagyválva legális vendégmunkást illegális határátlépővel), kiplakátolta, hogy bár a Fidesz megy, de politikájának pillérei közül kábé minden marad. Érdemben sem az egykulcsos adót, sem a szolidaritást elvető családpolitikát nem ígérte megváltoztatni. Ja, és ordenáré módon buzizott-grácozott, teszi azóta is, és továbbra sincs senki, aki rászóljon.

Fals lenne arra hivatkozni, hogy mivel az óellenzéki pártok 2022 utáni parlamenti jelenléte pár összemutyizott frakció képében még materializálódott, ezért, hoppá, visszamenőleg mégis ők kaptak ki. Nem így van. A 2022-es ellenzéki kampány nem egy MSZP–DK–LMP–Párbeszéd–Momentum–Jobbik-kampány volt. Ez teljesen világos abból is, ahogy a dollárok félregurultak, elkerülve e pártokat, vagy hogy miként születtek döntések a kampány során. Márki-Zay Péterné esti korrektúrái, a vásárhelyi polgármesteri stáb okosságai, például a kampányszlogenes vécépapírról, meg Bajnai Gordon egykori (?) munkatársainak nemzetközi machinációi is fontosabbnak bizonyultak, mint bármelyik óellenzéki pártelnök akarata. Utóbbiak nem is feltétlenül tudták, mi fog másnap történni, és igen, e pártok legkésőbb 2022 januárja után önérdekkövetésbe fordultak, a bukás tudatában inkább a leendő frakciójukon dolgoztak. Nem szép, de erre volt csak hatásuk.

No, de hol zakatolt a kampány? Ahol most is a legrelevánsabb: az ósajtóban és az ószakértői-ótanácsadói körben. Az ónyilvánosságban, hogy egyre idétlenebb kifejezéseket alkossak. Ahol ma úgy tesznek, mintha semmi közük nem lett volna hozzá, ehelyett az ópártokat rugdossák. Ha föllebbentjük a kötelezően kollektív amnézia fátylát, akkor azt látjuk, hogy már a 2022-es kampányt is azok vitték a nyilvánosságban, akik ma Magyar Pétert éltetik. Kábé minden, ma épp tiszás influenszerről van fotónk, hogy 2021-22-ben Márki-Zayt lapogatja, van podkaszt-epizód, ahol már az előválasztásban őt kommendálja; endorszáló poszt, hogy épp kampányol neki, szavaz rá. A most Magyart fölelemző politológusok jó része anno még Márki-Zayhoz nyitott be a Hold utcában okoskodni, a ma Magyart egekbe fölkutató közvélemény-mágusok Márki-Zayról hozták ki a csodás számokat – minimum a partizános-háborúpárti összenyeklésig, de sokan még utána is. Ők voltak a titkos kutatói tanács, ember! Próbálok röhögni azon, ami tragikus, hogy amint ezek szárazra szívták Márki-Zay maradék kampánybüdzséjét (helóka, mikor indul a Mindenki Magyarországa Szabadegyetem MÁSODIK képzése?), mind úgy kezdett emlékezni, hogy neki mindig is fenntartásai voltak, ő soha nem is mondta, ő végig kételkedett – miközben, basszus, hát a földhöz verted magad, eksztázisban, hogy végre leváltottad Márki-Zay-val az óellenzéket.

Magyar Péter ezt a kört még a Fideszen belülről szemlélte. Táncolva ünnepelte a NER fönnmaradását. Vonaglott a Bálnában, mondhatnók. Érzelmei pedig nem változtak az ósajtót illetően se. Sőt! Látja, hogy tizenöt év NER után is még ötven-százfős óellenzéki szerkesztőségek tudnak működni, alkalmasint százmilliókat nyerve adófelajánlásokból, hasonlót szakítva külföldi forrásokból – imigyen függetlenek tőle és alkalmasint veszélyesek is rá. Látta, hogyan rúgták le magukról Márkt-Zayt, és tudja, hisz megmondták, hogy vele is így tennének. A számára ideális jövőkép az, amiben az egyik sajtótömb az elnöki gépen Washingtonba utaztatott kormánypárti nyilvánosság, a másik pedig csakis az, ami körötte sűrűsödik, és passz. Tiszta Hang legyen, Kontroll, Tisza-szigetek, egészség és térerő.

Az óellenzékinek csúfolt pártokat rég leváltották. Jelenlegi tudásunk szerint egy balos mentőcsónak érhetne még révbe, mint Egyesült Baloldal, de szó sincs balos győzelemről. Magyar Péter a 2022-es vereség közvetlen felelőseitől távol tartja magát és pártját, sőt, igyekszik mindenhogyan gyengíteni emezeket. Ami pedig még riasztóbb lehet számukra: ha esetleg mégis marad Orbán, és az egyetlen releváns ellenzéki erő a Tisza lesz, akkor végképp nem jut nekik közvetlen politikai befolyás és bázis. Tán még függetlennek is kell lenni a végén.

Térjünk is rá e helyt az ójelöltekre.

***

„Ennél rosszabb már nem lehet!”

Van egy jó ideje forgatott dilemmám, amire talán mostanra akadt válaszom is. Sokáig nem értettem egy habitust, érzelmi állapotot – azt, ahogy a fenti mondatot Tisza-szavazó barátaim, ismerőseim mondják. „Hát ennél rosszabbul biztosan nem fog Magyar Péter sem kormányozni!” „Így még ők is tudnak majd kormányozni!” „Figyelj, ennél rosszabb már úgysem lesz.”

Ámde: mindezt soha nem a szenvedő, végstádiumú kétségbeesés hangján hallom. Inkább önbizalommal teli várakozás, néha patrícius gőg van mögötte. Nem az éhes proletár, aki már csak láncait veszítheti, nem a kuporgató nyomor. Nem a diktatúra tönkretett, kizsigerelt, elnyomott-üldözött áldozata. Pont ellenkezőleg: nekik most is jó. Ezeknek az embereknek az a megélése tizenöt év NER után, hogy ők tulajdonképpen elvannak, megvannak. Nyilván akad arról belső magyarázatuk, alappal vagy sem, hogy ők épp a rendszer ellenében lettek sikeresek – de azok. Az „ennél rosszabb már nem lehet” fölkiáltás azt jelenti, hogy ha csak annyira lesz számára „rossz” a Tisza-kormány, mint a Fidesz, már azzal sem kockáztat. No de valami, reméli, valami extra mégiscsak jobb lesz neki attól, ha az ő csapata kerül hatalomra.

De ha rosszabb nem lesz, neki már jó. Még őszintébben: „soha rosszabbat”!

Olvasom a Tisza-jelöltek bemutatkozásait, benne a sikerhíradót, hogy melyiknek miért jó; már most. Mind egy boldog és sikeres helyi világ epicentrumaként ír magáról; már most. Tehát a NER-ben. Van is dolog azzal, hogy eztán megfeleljen a „miért akar rendszerváltást?” kérdésre. Segítek: amiért anno egy impexes közpénz-vigéc akart. Vagy az állami sajtóból kimaszekoló MSZMP-propagandista akart. Amiért a nyugati egyetemre pártállami engedéllyel áthallgató-átoktató fővárosi értelmiségi akart, meg a szövetkezeti melléküzemágat pumpoló agronómus akart. A fáradó rendszert illető kritika emezektől is javarészt jogos volt – de azért tudták ezt egyre határozottabban, büszkébben képviselni, mert éppen a rendszer átcsúszó erőforrásai, aktuális működési logikája tette őket ehhez elég erőssé, sikeressé.

Mondok egy friss példát. Napokig pattogott az ellenzéki médiatérben egy fiatalember története. Földim, Dániel fölszólalt Magyar Péter jánoshalmi fórumán, legott munkát is kapott a Tisza elnökétől. A fiatal arról számolt be, hogy egy külképviseleten, majd a külügyi tárca államtitkárságán dolgozott, és állítása szerint azért rúgták ki, mert szerepelt a kiszivárgott tiszás adatbázisban. Az eljárás egészen elfogadhatatlan, minapi Monológ-videómban ezzel részletesen is foglalkoztam, jelen cikk aspektusa más.

Hisz, ha valaki lánglelkű ellenzéki fiatal, az eleve ne dolgozzon a Szijjártó-külügynél! Hát, de nem? Direkt karikírozom, ami az ósajtóban más esetben komoly leírás: ne csekkoljon be mini-Moszkvába, ne segítse frissen pallérozott szakmai elméjével a föderalizálódó EU szétverését, az ukrán harctéri győzelem elodázását és az orosz energiahordozóktól való függésünk fenntartását, meg a beste akkugyárakat a magas hozzáadott értékű versenyszociológia helyett. Vannak ehelyett idehaza is menekülteket segítő civil szervezetek, vannak pedigrés európai intézmények és hivatalok, sajnos Pressman meg a USAID már nem, de ezer más hely, ahol büszke ellenzéki tevékenység folytatható. Szerintem mind ugyanazt gondoljuk Hoffmann Rózsa önéletrajzáról is, aki saját bevallása szerint „pedagógusi álláshiány miatt” kezdte pályáját 1972-ben rögtön a Művelődési Minisztérium Nemzeti Kapcsolatok Főosztályán. Nyilván közben harcos kereszténydemokrata volt, és figyelj, belülről bomlasztott. Itt is adódik a kérdés, hogy ha Dániel neve nem szivárog ki, vagy a kormány ezt okosabban intézi, akkor meddig dolgozott volna még a pfuj, undorító NER-külügyben? Odasúgta volna az erre fogékony lobbistáknak, hogy „hát főosztályvezető vagyok, de közben menő ellenzéki is”? Jogvédős pólót húzott volna a cápagalléros ing alá? (Fogalmam sincs, mi az a cápagallér, csak ez olyan linkedinesen hangzik.)

Nézzük onnan a nyitó idézetemet, hogy valaki 22 évesen bekerül a Külügyminisztériumba, kinyílik előtte egy karrier, de közben „tájékozódik” a Tisza felé is. Teljesen átélten mondhatja, hogy „ennél rosszabb a Tisza-kormány se lehet”, hisz már bent van az egyik tárcánál, de a lehetséges következőkkel is pajtáskodik. Neki már jó.

A tiszás főarcok pártpolitika előtti eredettörténetei is zömmel ilyenek. Ruszin-Szendi Romulusz katonaként (HR-esként) szépen lépdel fölfelé, a tenyerén hordozza a rendszer, kényezteti tokától-bokáig, címeres szolgálati luxusvilláig, és ha nem rúgják ki, ma azt magyarázná a kormánysajtóban, hogy Zelenszkijnek ideje belátnia, hogy. Tarr Zoltán a Balog-féle református egyházban meg a Nemzetgazdasági Minisztérium körüli céghálóban is sikeresen elműködött – ha nem tiszásodik el, akkor ma nem egy sima NER-káderként tekintenénk rá? Tesztkérdés: ma a Neumann János Nonprofit Kft. vezetője egy bizonyos Szentgyörgyi Balázs. Ő fideszes? Vagy ott van Velkey György László, Magyar Péter friss kabinetfőnöke, aki a HVG-nek elmondta, hogy 2010-ben szavazott utoljára a Fideszre. Oké, de tegnapig mégiscsak a NER-ben csinált karriert, miniszternél kilincselt intézeti vezetői posztért. És hosszan sorolhatnám a színészeket, zenészeket, celebeket, akik úgy mondhatják, a Tisza „ennél rosszabb nem lehet”, hogy közben már a NER alatt is jut nekik állami nagyfilm, ösztöndíj, társadalmi célú kampány, esetleg ONE-reklámarcoskodás. Értsük jól: pont nem a betiltásuk mellett kardoskodom, hanem azt igyekeznék aláhúzni, hogy ha „csak” ennyit ad nekik majd a Tisza is, plusz haver lesz az Ervin miniszter, már megérte. És ott van maga Magyar Péter, aki teljes felnőtt életében a NER-ből élt. Élő, fölzselézett példa minden kádernek, hogy simán lehet ma Orbán világát pumpolni, holnap meg az Új Múlt Kft. szolgáltatásaival élni.

De miért pont 2026-ban törnek ők előre? És kik helyett?

Azt illetően szerintem nincs vita, hogy minimum fél évtizede kínlódik a gazdaság, annak minden köz- és magánjellegű kihatásával. Akár hazai, akár import a gond gyökere, de mindenképp oda a hangulat. Nem jók a vájbok. Darált minket infláció, uniós pénzmegvonás, járvány, háború, helyiérdekű botrányok és tragédiák, lásd gyerMekvédelem (erről is csináltam videót). Mindez azt eredményezte, hogy húsz év után először úgy futunk neki egy választásnak, hogy lehet, hogy nem a Fidesz nyer. Hanem kik?

Még egyet lépjünk vissza ehhez. 2010 óta nagyon féloldalasan toborzott az ellenzéki oldal. Ellenzékbe, eleve. Pontosan lehetett tudni, hogy összesen 60-80, szükségszerűen ellenzéki parlamenti székért futnak. Erre a feladatra leginkább csak szent őrültek vagy lusta gazemberek vállalkoztak, annak függvényében, hogy küzdeni akarnak-e a parlamentben, vagy jó fizetésért ezt eljátszani. Most viszont azok jelentkeznek, akik a kormányzás alaposnak hitt reményével jönnek. Államtitkári névjegyet meg közpénzmilliárdokat álmodnak. Segíteni vagy bosszút állni, de hatalomból terveznek. Ők szorítják ki az óellenzéki jelölteket, önmagában azzal, hogy az ójelöltek nem tudták leváltani a Fideszt; igaz, az újjelöltek meg se próbálták, hisz javarészt rendszeren belül voltak.

Működésük sem függ az ósajtótól, az ókultúrától, ógazdasági hátországtól. Létező egzisztenciák. A NER egyik kedvezményezett célcsoportja, a felső-középosztály jól tartott szereplői. Ha veszélyesek a Fideszre, az pont abból adódik, hogy tőlük hitelesebb az ígéret, amit Márki-Zay is próbált, azaz a lopásmentes, uniós pénzt fölmarkoló, egészséges élelmiszereket vacsoráló és ügyesen szelfiző, de mégiscsak NER 2.0. Ha valamit nem láttam a Tisza előbukkanásakor, és ez komoly hiba volt, hogy olyan nagy már a Fidesz, olyan régóta kormányoz és annyi aggregált sérelemmel, hogy magából a szervezetből nőhet ki az utód. Mint egy karácsonyi kaktusznál. Gondolj bele: ma a bevett ellenzéki portálok újságírói közvetlenebb szociális kapcsolódással bírnak mondjuk Gulyás Gergely felé, mint bármelyik tiszás jelölthöz (kivéve mondjuk az óellenzékiségüket időben elhagyó Bódis Krisztát és Nagy Ervint). Vicces, hogy eközben, ha nem gyűlölnének központilag Magyar Péter miatt, velem kábé az összes vidéki Tisza-jelölt kompatibilis lenne, de még egy-két fővárosi is.

Jön tehát az óvilágvége. Ha a Tisza nyer, akkor is, ugyanis Magyar nem az ósajtónak lesz hálás a győzelemért, sőt, pontosan érti a bontógolyó-elmélettel neki kínálgatott szerepet. Nem fogja visszaerősíteni a NER előtti szintre az ósajtót és ócivileket, hisz ezek nagy gőgösen előre azt hirdetik, hogy ha nem tetszik majd nekik a Magyar-kormány, azt már játszi könnyedséggel fogják elzavarni. Nem hálálja meg aztán az óellenzéknek sem a félreállást, hisz deklaráltan az ő leváltásukra is érkezett.

Ha meg Magyar Péter veszít? Lesz egy, a hatalmát ekkora nyomás alatt is megőrző NER, tele bosszúvággyal, ahol minden fel van írva tavaly február óta. Lesz egy döntően tiszás ellenzék, amely birtokolja a hagyományos ellenzéki finanszírozás zömét, és nem az óvilágot akarja majd ebből fenntartani. Most mondd, hogy esetleg Tarr Zoltán képviselői keretéből majd jut régivágású politológusoknak is. Lesz aztán egy csalódott Brüsszel, amely azt fogja mérlegelni, hogy érdemes-e a 2029-es EP-választásoknak úgy nekifutni, hogy fenntartja sikertelen Orbán-váltó misszióját, most épp 2030-ra prolongálva. Juróp for ellenzéki szitizensz MCMXLVÜIII. rész? Minek?

Lehet, hogy nincs igazam, lehet, hogy sikerül mindent megint eltaknyolni, de sose volt nagyobb esély, hogy tényleg rendszert váltsunk. Tényleg ki lehet majd dobni a régi telefonkönyveket. Óellenzéki pártok? Ugyan. Rég nem ők a tét. Ósajtó, ógazdaság, óművészet, sőt, ókultúra, óoktatás… óinfluenszerek! Őket váltják le áprilisban. Akár Orbán Viktor, akár Magyar Péter nyer. Jön az óvilágvége.

Ja, és a slusszpoén: bárki, de tényleg bárki nyer, érezhetően rosszabb lesz.

Borítókép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke képviselőjelöltjeivel a párt országjárásának kecskeméti állomásán 2025. december 6-án / fotó: MTI/Vasvári Tamás