Mitől fél Orbán Viktor? Hogy úgy jár, mint a 2024-es Téli Ifjúsági Olimpiai Játékokon, Dél‑Koreában a női 1500 méteres rövidpályás gyorskorcsolya-futam versenyzői. Történt ugyanis, hogy az egyik kínai versenyző, a 17 éves Jang Csing-zsu rögtön a rajtnál kilőtt, hatalmas sprintet indítva. Mindenki meglepődött, hisz ez a táv már taktikai játék, bő 13 kört kell teljesíteni, nem égetheted el magad az elsőben. A pimasz lány azonban csak száguldott, csak tolta, míg egy teljes kört nem vert mindenkire, hogy aztán szépen becsatlakozzon a boly végére, szemre utolsóként, valójában elsőnek.

És mire a többiek ezt megértették, már verve voltak. Hiába kezdtek a végén a nagy iramba, ilyenkor már nem csinálsz egy teljes környi előnyt. A végén poroszkáló Jang Csing-zsu lett az első.

Mitől fél tehát Orbán Viktor? Hát attól, hogy hiába lenne igaza akár minden, a Tiszát érintő kritikájában, mire ez kiviláglik, addigra már akkora előnyt szedett össze Magyar Péter más dimenzióban, ami ledolgozhatatlan. Igen, reccsenhet a Tisza jelöltállításkor, igen, kerülhetnek elő még hangfelvételek, akár videók is, jelenthet még gondot a Tisza és budapesti szövetségesei számára a tökösebb, önmagára talált Karácsony Gergely és a fővárosi erőközpont – de egyáltalán nem biztos, hogy ezekkel kivágható akkora sprint, ami ellensúlyozza Magyar teljes környi előnyét az ellenzéki kutatóintézetek méréseiben és a közösségi médiában.

Például ugye Borkait is megválasztották a szexvideó után is. Sok szavazót veszített, de annyit nem, hogy ne nyerjen.

Mivel pedig a Fidesz nem tett semmit annak érdekében, hogy két választás között a politikai siker mutatószáma ne a lájk legyen, hogy a közéleti sajtó szinonimája ne a propaganda legyen, hát most el kell szenvednie annak minden hátrányát, ha valaki ezeket jobban csinálja. Ma a Tisza ügyesebb a közösségi médiában – és ezt még én se fogom kizárólag arra, hogy például a Facebook még mindig hagyja, hogy Magyar Péter egy magánprofilt használjon közszereplőként. Más kérdés, hogy micsoda hétmérföldes balfék mind a Fidesz, mind mondjuk a DK, és en bloc az európai szocialisták, hogy ezt nem teszik szóvá a megfelelő fórumokon. De a lényeg, hogy Magyaré a közösségi média, és az ő lábai elé feküdt be az ugyanitt zsizsegő honi celebvilág nagyja is.

Jobb aztán a Tisza propagandája is, mivel hihetőbb médiaélményt nyújt az ellenzéki álsajtó, mint annak fideszes előképei. Újságszerűbb felületeken, újságírószerűbb alakok agitálnak azt illetően, hogy Magyar Péter egy csodalény, de legalábbis az orrbefogva szükségmegoldás, szavazzunk oda. És jobb végül az ellenzék a közvélemény-kutatásai prezentálásban is. Hiába van arról konszenzus, hogy a Fidesz vagyonokat költ kutatásokra, melyek ezért szükségszerűen pontosabbak lehetnek, a közvéleményt mégis a különböző ellenzéki intézetek (gyakran az Iránytű átcsomagolt anyagait használva) uralják.

Minderre válaszul Orbán előbb azzal jött, hogy a saját méréseik alapján 106 egyéni mandátumból 80-at még ma is nyernének. Fentiek okán panaszkodott Majka főbe lövős akciójára is (majd egyszer valaki mesélje el a TV2-ből, miért nem tudták piacvezető csatornaként sem megtartani Majoros urat, mert ez tutira nem csak a pénzről szólt). Végül pedig ezért jelentette be a Digitális Polgári Körök megalapítását.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy mindezek alapján a Harcosok Klubja magamagát lőtte tökön, amennyiben a fene nagy bejelentés óta se hasznát, se erejét nem láttuk, paródiák alanyaként tökéletes volt, és most úgy számolják föl, hogy bejelentik újra, más néven. Ehh.

Mindenesetre ez eddig mind a látszat. A percepció. Az, amiben Magyar Péter egy teljes kört vert a kormánypártra. És a fene egye meg, bármennyire is értem, hogy ezt a helyzetet nem lehetett még tíz hónapra így hagyni, de ez mégiscsak azt jelenti, hogy itt megint mintegy mellékesen történik majd kormányzás. Nem csinálva, hanem mondva lészen.

Pont ezért a kormányzás lényegét érintő értékelés, prognózis nem sok akadt (mondjuk az oktatásfinanszírozási dicsekvésnél kicsit fölhúztam a szemöldököm), nagy bejelentés még egy sem (ami talán nem is baj, mert iszonyúan nincs pénzünk rá – rúgják már ki Nagy Mártont). Tusványoson a politika tartalmi részét főbe lőtték, és megint a kommunikáció tört előre; a gőz a kerekek helyett megint a kürtre megy. Ami konjunktúra idején „csak” felelőtlenség volt, most viszont életveszély.

Apropó. Nincs „európai Tisza–DK tengely”. Tényleg senki nem hiszi el, hogy ez létezne. Magyar Gyurcsányt és Dobrevet is szívből gyűlöli, ami mostanra, indokoltan, kölcsönös lehet. Az Európai Parlamentben sincs köztük deklarált együttműködés, sőt, ha a DK-nak csöppnyi esze lenne erre, az S&D-t már rég a néppárti Tisza ellen hangolná. De az „Érthetetlen, miért szeretnek csicskák lenni az európai szocik” című cikkem még csak félkész, erről majd máskor.

Mindenesetre Orbán vádja, miszerint ezek ketten együtt áskálódnak odakünn édes hazánk ellen, hát, abszurd. Ha valahogy, hát külön-külön áskálódnak, de ismerjük már be: két gyökeresen eltérő nagyságrendről beszélünk. Ma szinte nulla a valószínűsége egy 2026-os Tisza–DK kormánykoalíciónak. Ezért arról delirálni fölösleges is, hogy majd ezek együtt milyen szuverenitást adnának föl az uniós pénzekért cserébe. Eleve nem ugyanazt, például Dobrev az Egyesült Európai Államok híve, míg Magyar Európa-képe egy Szájer-light, fölcsapva olyan, az elmúlt egy évben hozzátapasztott ostobaságokkal, mint az Európai Ügyészség. Magyar se Ukrajnát, se a melegházasságot, se a migrációt nem pártolja – ha csöppnyi esze lenne a Fidesznek, akkor pont ennek mentén repesztené a közeget. Másfelől meg Orbánnak pont nem a saját közönségét kéne győzködnie-összezavarnia azzal, hogy emezek is (is?) haza tudnák hozni a pénzt, mivel ugye neki nem nagyon megy.

Ezért is volt ez a miniszterelnök egyik leginkább EU-ellenes beszéde. Nem titok: minden szuverenista hevületem mellett is (is?) kifejezetten rosszul viselem, hogy Európában egyre elutasítottabb a magyar karakter, egyre nyíltabb a konfliktus. Az a pálya, amit Orbán Viktor pártja leírt a Néppártban, most folytatódik akképp, ahogy Orbán Viktor kormánya mozog az Európai Unióban. Nem tudom, talán csak remélem, hogy amennyiben Orbán Viktor marad mégis kormányon 2030-ig, akkor erre a ciklusra születhet egy érdemi kompromisszum az EU vezetése és a magyar miniszterelnök között. A jelenlegi helyzet ugyanis csak a nyomor mikroadományozott vámszedőinek jó, de se a magyarok, se a Bizottság nem profitál belőle.

E reményem ellen hat Orbán tusványosi világmagyarázatának két eleme is. Az egyik a háborúk koráról szóló, régóta gombolyított szálat vette fel – jelenleg és nála most Európa az agresszor, aki Ukrajnán keresztül háborúzik Oroszországgal, vámokat kivetve az Egyesült Államokkal és gazdasági korlátozásokon át Kínával. Ehhez képest az szinte mindegy is (nem), hogy Putyin támadt Ukrajnára, Trump indított vámháborút a világ ellen, és Kína gazdasági offenzívája fenyegeti az európai ipart, nem fordítva. Mondom, mindegy is, mert mindezt a magyar miniszterelnök nem előkelő idegenként szemlélődve jelentette ki (most nem áll a trieszti balkonról szóló példám, mert az is EU), hanem egy, eme EU perifériáján küszködő ország vezetőjeként. Nem tudom, értjük-e a problémám: ha Orbán Viktor szerint az EU maga e dimenziókban gyenge, akkor mi lesz velünk, az EU egyik leginkább rottyon lévő országával?

A világmagyarázat másik eleme ígérne erre választ, ami megint csak inkább lelombozó. Ez a koncentrikus körök Európája, ami Orbán szerint úgy fest, hogy a legszélesebb kör a biztonságé, ide még a nem EU-tag Törökország is befér (hadsereg, energia). Szűkebb kör a négy uniós alapszabadságban részesülőké, ez lenne egyfajta „fapados EU”. Még kevesebb szereplőre, például nélkülünk rajzoltatik meg az eurót használó országok köre; legbelül pedig az alkotmányjogilag is egymásba bújó szereplők vannak, egyfajta Európai Egyesült Államok.

No de ez egy fölpimpelt kétsebességes Európa, miniszterelnök úr! Ez az, amit belépésünk óta próbálunk elkerülni, mert az egyetemes vétót, meg az azonos jogokat veszítenénk el általa. Erre idekínálja nekünk nagy rössel, mint modus operandi a kimaradási stratégáinkhoz? Tényleg, tegyük is félre, mi a jó az országnak, nézzük csak, mi a jó az Ön kampányának! Valóban arról akarja győzködni a magyarokat, hogy ha a Fideszre szavaznak, akkor az eddigi egy, közös Európában majd lesz első- és másodosztály, nekünk természetesen az utóbbival? Szerintem ezt akkor se fogják szeretni a tömegek, ha azzal cukkolja őket, hogy állítólag az első kocsiban utazik egy meleg pár is, fúj-fúj.

Szóval egyáltalán nem lettem vidám Tusványostól. Orbán Viktor e beszéde alapján tudomásul vette, hogy miről szól ma a politika látszata, és ezt igyekszik jól megoldani, ahelyett, hogy a politika (esetében: a kormányzás) tartalma lenne hangsúlyos. Értem, hogy miért csinálja, de elkeserít, hogy még 15 év teljhatalom és ekkora erőkoncentráció sem képes lenyomni az influenszer-majomkodás iránti igényt. E beszéd alapján, meg a digitális harci körök okán is attól tartok, hogy a centrista magyarok ismét ugyanazt fogják kapni mindkét véglettől. Egy, leginkább a Facebookon és leágazásain-hasonmásain vívott háborút. Fú, előre utálom azt a süketen ordító kommenthordát, a mesterséges intelligencia által kreált minden borzalommal. És lesz immár mindkét oldalról az alaptalan pisszegés-kacsingatás, hogy nyugi, kormányozni majd nem így fognak.

Értem én, tök világos, Orbán Viktor nem akar veszíteni. Ezt a részt egyébként Magyar Péter szúrta el, amikor (elődjéhez, Márki-Zay Péterhez hasonlóan) a legközhelyesebb, ordenáré kommentellenzékiségre váltotta az induláskor még patikamérlegen kimért kormánykritikáját. Ez az ember tavaly még a miniszterelnökség utáni időkre uniós vezető pozíciót ígért Orbánnak, idén már az Út a börtönbe programot. Arra még volt egy szabad szemmel is látható esély, hogy ha nem is a miniszterelnök, de a NER-elit azt mondja (suttogó propagandában ezt terjesztették is), hogy tulajdonképpen erre az ajánlatra akár le is cserélhetnék a Fideszt. Amit viszont ma mond Magyar, az pont ellenkezőleg, immár élet-halál harcra kényszeríti Orbán és köreit.

Akárhogy is, az idei Tusványos nem a tavaly fölskiccelt magyar nagystratégia részleteit bontotta ki, hanem elpukkantotta az első rakétákat a jövő áprilisig tartó, drága és semmirevaló tűzijátékból.

Értem, miért csinálja, de szomorú vagyok, hogy ezek szerint ezt talán soha nem haladjuk meg. Az elemzői zárszó meg az, hogy biztos lesz sok kínos kudarc a Digitális Polgári Körök szervezése során, halált megvető bátorsággal beépül majd egy-egy ellenzéki portál munkatársa, hogy megírja, höhö, milyen bénák a fideszes diginagyik, igen, igen. De érdemes azzal számolni, hogy ha Orbánék beleteszik a szokott (végtelen) pénzt és a valóban szorgalmas munkát, akkor e tekintetben zárulhat az olló, a Fidesz följön az online térben, és a szavazásra ráfordulva már nem lesz annyira egyértelmű a lájkokból jósolt végeredmény.

Aztán 2026 után esetleg majd kormányoz is valaki.