Egy új metróállomás, amelyről az egész világ beszél – nem csupán a közlekedés, hanem a vallási és kulturális párbeszéd szimbólumaként is.

Teherán, a több mint tízmilliós metropolisz az elmúlt hetekben nem a forgalmi dugóival vagy a politikai híreivel került a figyelem középpontjába, hanem egy új metróállomás miatt, amelynek neve önmagában is meglepetést keltett: „Szent Mária” (Maryam-e Moqaddas). A közösségi médiát elárasztó képek és videók nyomán világszerte élénk vita indult arról, vajon ez a gesztus a vallási nyitottság jele, tudatos politikai üzenet, vagy egy kifinomult kulturális projekt, amely a városi infrastruktúra szövetébe oltja a vallási szimbólumokat.

Az állomás a 6-os metróvonalon található, nem messze a Szent Szarkisz örmény katedrálistól, amely Teherán egyik legjelentősebb keresztény temploma. Az építkezés tíz éve kezdődött, és 2025 októberében ért véget. A városvezetés ünnepélyes keretek között adta át a nagyközönségnek az új, különleges megállót.

A föld alatti templom

A „Szent Mária” állomás már első pillantásra kilóg a megszokott metróépítészetből. A kupolás csarnok fölé hajló, aranyozott boltívek, a freskók és mozaikok, a mennyezetet díszítő kék-arany ornamentikák egyaránt a hagyományos perzsa és a keresztény művészet találkozását idézik. A központi freskón Szűz Mária látható, amint lehunyt szemmel, imádságba mélyedve áll, feje fölött egy fehér galamb lebeg – a Szentlélek szimbólumaként. Az egyik peron falán Jézus Krisztus alakja tűnik fel, aki békés tekintettel kíséri az utasokat, mintha maga is vigyázna rájuk, ahogy a vonatokra várnak.

A projekt vezető művésze, Tina Tarigh Mehr elmondta, hogy minden apró részletet tudatosan terveztek meg: „A galamb a Szentlelket, az olajág a békét és barátságot, Mária alakja pedig a tisztaságot és az isteni szeretetet jelképezi. A célunk az volt, hogy bárki, aki áthalad ezen az állomáson, átérezze: Teherán minden vallást tisztelettel fogad.”

A koncepcióban a perzsa ornamentika finomsága és a keresztény ikonográfia nyugalma fonódik össze. A fények játéka, a márvány, a mozaik és a bronz használata mind templomi hangulatot kölcsönöz a térnek. Nem véletlen, hogy sokan „föld alatti bazilikaként” emlegetik az állomást.
 

A Maryam-e Moqaddas megálló / fotó: Fatemeh Bahrami / ANADOLU / Anadolu via AFP
A Maryam-e Moqaddas megálló / fotó: Fatemeh Bahrami / ANADOLU / Anadolu via AFP


Szűz Mária mint közös kapocs

Bár az Iráni Iszlám Köztársaság síita állam, Szűz Mária alakja az országban is mély tiszteletnek örvend. Az iszlám hagyományban Mária – mint Jézus próféta édesanyja – különleges helyet foglal el. A Korán több fejezete foglalkozik vele, sőt, egy egész szúra az ő nevét viseli. A tisztaság, a hit és az isteni elhivatottság szimbólumaként a muszlimok és a keresztények egyaránt nagy tisztelettel fordulnak felé.

Nem meglepő tehát, hogy Teherán polgármestere, Alireza Zakani a megnyitón így fogalmazott: „Ez az állomás annak a nőnek állít emléket, aki tisztaságával és anyai szeretetével felébresztette a világot. Egyben azt is üzeni, hogy Teherán a vallások békés együttélésének városa.”

Az iráni közösségi médiában sokan üdvözölték az állomás megnyitását, mint a vallási sokszínűség és a kulturális párbeszéd gesztusát. Mások viszont szkeptikusabb hangot ütöttek meg, politikai szándékot sejtve a háttérben. Akárhogy is, a Maryam-e Moqaddas állomás látványvilága, művészi kivitelezése és békés atmoszférája világszerte figyelmet keltett.
 

A Maryam-e Moqaddas megálló bejárata / fotó: Fatemeh Bahrami / ANADOLU / Anadolu via AFP
A Maryam-e Moqaddas megálló bejárata / fotó: Fatemeh Bahrami / ANADOLU / Anadolu via AFP


A kulturális párbeszéd szimbóluma

A „Szent Mária” állomás nem pusztán egy új megálló Teherán gyorsan növekvő metróhálózatában, hanem kulturális üzenet is. Egy olyan országban, ahol a kereszténység, a judaizmus és a zoroasztrianizmus is hivatalosan elismert vallások, az állomás névválasztása egyfajta tisztelgés a vallási pluralizmus és a történelmi együttélés előtt. A keresztény közösségek – különösen az örmény és asszír kisebbség – évszázadok óta részei Irán kulturális örökségének.

A közelben magasodó Szent Szarkisz katedrális már régóta a teheráni keresztény élet központja. Tornyai, harangjai és mozaikjai szervesen illeszkednek a város modern látképébe, miközben emlékeztetnek arra, hogy a kereszténység ezen a földön jóval az iszlám megjelenése előtt gyökeret vert.

A teheráni metróhálózat már eddig is híres volt arról, hogy állomásai nem csupán közlekedési csomópontok, hanem művészeti terek is. Sok helyen láthatók perzsa motívumok, történelmi díszítések, modern installációk. A „Szent Mária” állomás azonban új mérföldkő: először neveznek el egy iszlám ország fővárosában metróállomást egy keresztény szent alakjáról, és teszik annak ikonográfiáját a tér központi elemévé.

A város és a világ figyelme

A megnyitót követően a nemzetközi sajtó – többek között a France 24, az AFP és több európai lap – részletesen beszámolt az eseményről. Egyesek Irán imázsépítő gesztusaként értékelték a projektet, mások szerint viszont a vallási és művészeti együttélés üzenete valódi, mélyebb értelmet hordoz. Egy dolog biztos: a „Szent Mária” állomás képei bejárták a világot, és sokak számára Teherán új arcát mutatták meg – egy várost, amely a modernitást és a hagyományt, a vallást és a közéletet sajátos harmóniában próbálja egyesíteni.

A teheráni „Szent Mária” metróállomás tehát nem csupán egy új megálló a föld alatt, hanem egy szimbolikus kapu is: kultúrák, vallások és emberek közötti párbeszéd kapuja. Egy hely, ahol az utasok – akár tudatosan, akár csak egy pillanatra – egy békésebb világ lehetőségét látják meg. Teherán mélyén, a mindennapi forgalom zaja alatt így lüktet tovább egy csendes üzenet: a hit, a művészet és az emberi tisztelet örök összetartozása.

 

 

Borítókép: A Maryam-e Moqaddas megálló Teheránban / fotó: Fatemeh Bahrami / ANADOLU / Anadolu via AFP