Az éhségsztrájk kétségkívül az egyik legdrasztikusabb tiltakozási forma, amely során az egyén saját testi épségét áldozza fel a „magasabb célok” vagy éppen a nyers politikai érdekek oltárán.
A történelem legismertebb koplalója Mahatma Gandhi volt, aki több éhségsztrájkot hajtott végre a hindu-muzulmán egység helyreállításáért és az indiai brit uralom ellen. Leghosszab éhségsztrájkja 21 napig tartott.
Bobby Sands, az angolok ellen harcoló illegális Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) fogvatartott tagja számos társával együtt egy belfasti börtönben éhezett. Akciója, amely 66 napig tartott, halállal vegződött.
Az Al Jazeera Balkans állítása szerint azonban a csúcstartó mégis az izraeli börtönben raboskodó palesztin Thaer Halahleh volt, aki állítólag 79 napig folytatta (és túlélte) éhségsztrájkját.
Az említett tiltakozási módszer Szerbiában az utóbbi másfél évtizedben „jött divatba”.
A morbid sorozat 2011-ben vette kezdetét, amikor Tomislav Nikolić, a Szerb Haladó Párt akkori elnöke a hatalomátvétel előtti évben látványos tiltakozásba kezdett a parlament épületénél felállított sátorban. Nyolc napig tartó éhség- és szomjúságsztrájkját Irinej ortodox pátriárka rábeszélésére hagyta abba, akivel együtt fogyasztották el a húsvéti tojást.
Akciója ugyan nem járt azonnali sikerrel, hiszen az akkori demokrata párti hatalom nem tett eleget követelésének, amely az előrehozott választások kiírására irányult, de gesztusa jelentősen hozzájárult politikai imázsának megerősítéséhez. A Szerb Haladó Párt egy évre rá, 2012-ben került hatalomra, Nikolić pedig Szerbia elnöke lett.
Az azt követő években az ellenzék is többször nyúlt a szóban forgó fegyverhez.
Boško Obradović, a jobboldali Dveri (Oltárajtó) vezetője, 2020 májusában szintén a parlament előtt kezdett el éhezni az alkotmány megszegése, a rossz választási feltételek és a koszovói szerbek „kedvezőtlen helyzete” miatt. Sztrájkja tizenegy napig tartott, és bár a tiltakozás széles körű médiafigyelmet kapott, konkrét politikai eredményt nem hozott.
Akciójára a rezsim is reagált. Sandra Božić és Aleksandar Martinović, a Szerb Haladó Párt képviselői amolyan „kontra-éhségsztrájkot” indítottak. Lépésüket azzal indokolták, hogy az ügyészség nem reagált Obradović „fasiszta magatartására”, amely abban nyilvánult meg, hogy szerintük megtámadta az egyik idős kollégájukat. Színpadias gesztusuk inkább tűnt komikusnak, mint komolynak. Božić egy, Martinović két napig böjtölt. Azt mondták, Aleksandar Vučić szerb elnök utasította őket, hogy hagyják abba az akciójukat.
Marinika Tepić, a Szabadság és Igazságosság Pártjának alelnöke 2023-ban tizenkét napig folytatott éhségsztrájkot a választási csalások, a médiapluralizmus beszűkítése és a kormányzati visszaélések ellen tiltakozva. A felsorolt közéleti személyiségeken kívül még jó néhány kevésbé ismert hatalmi és ellenzéki káder szintén alkalmazta az említett módszert, amely azonban egy esetben sem hozott látványos sikert.
Az idei örvénylő év új önsanyargató hősöket szült. Közéjük tartozik Marija Vasić újvidéki gimnáziumi tanárnő, akit a rendőrség március 14-én, egy nappal a nagyszabású belgrádi demonstráció előtt vett őrizetbe. Azzal gyanúsították, hogy öt egyetemistával együtt az alkotmányos rend megdöntését tervezte. Állítólag a szerb köztévé ostromára készültek. Vasić éhség- és szomjúságsztrájkba kezdett, ily módon tiltakozva az előzetes letartóztatása miatt. Hat nap után állapota romlott, a belgrádi börtönkórházba szállították. Jelenleg házi őrizetben várja a bírósági tárgyalást.
A legmegrázóbb éhségsztrájkepizód Dijana Hrkához kötődik, aki az újvidéki pályaudvari tragédia egyik áldozatának, Stefannak az édesanyja. Hónapokkal ezelőtt csatlakozott a tiltakozó egyetemistákhoz és polgárokhoz, valamint többször nyilatkozott az ellenzéki médiának.
Követelte, hogy az illetékesek állapítsák meg a felelősséget az előtető leszakadása ügyében, kezdődjenek meg a bírósági eljárások az érintettek ellen, továbbá engedjék szabadon az elmúlt egy évben letartóztatott egyetemistákat. Végezetül, de nem utolsó sorban, követelte, hogy Vučić írja ki az előrehozott választásokat. Szerinte ugyanis a rezsim korrupciója, felelőtlensége és dilettantizmusa vezetett az újvidéki tragédiához.
A szerbiai intézményeket tétlenséggel vádolta, Vučićot pedig „gyávának” nevezte, „aki nem mer választásokat kiírni”.
Miután egyertelművé vált, hogy a követeléseit nem teljesítik, éhségsztrájkba kezdett.
Tiltakozása nehéz körülmények között zajlott. A parlament közelében fellállított sátortáborból, amelyben Vučić fanatikus hívei tartózkodnak, hanggránátokat dobáltak a szerencsétlen asszony irányába. Emellett csetnik dalok folymatos bömböltetésvel provokálták a gyászoló anyát.
Tizenhat nap után, az összeomlás küszöbén hagyta abba az éhségsztrájkot, amely során kétszer szállították kórházba, ahol infúziót kapott.
Hasonlóan drámai volt Milomir Jaćimović sajkásgyörgyi fuvarozó tiltakozása. Buszait, amelyekkel többször szállította díjmentesen az egyetemistákat a demonstrációk helyszínéire, az állam elkobozta, és több százmillió dináros büntetést szabott ki rá.
Kilenc napig tartó sztrájkja alatt, amelyhez a 16 éves fia is csatlakozott, többször elvesztette eszméletét, miközben egyetemisták és civilek tömegei álltak mellé.
A minap kijelentette: ha nem kapja vissza buszait, lezárja a parlament és az ott levő hírhedt satortábor körüli területet, majd teljesen megbénítja a fővárost. Állítása szerint a kamionsofőrök szakszervezetének képviselői is felkeresték, és jelezték: 200–300 kamiont tudnak biztosítani Belgrád blokádjához.
Az elmúlt másfél évtized politikai éhségsztrájkjai (is) rávilágítottak a szerbiai és azzal együtt a délvidéki társadalmi és politikai klíma sajátosságaira. Az országban erősen centralizált politikai rendszer működik, a média túlnyomó része totális kormányzati kontroll alatt áll, az intézményekbe vetett bizalom folyamatosan csökken, és rendszerszintű a korrupció. Az elkeseredett polgárok egy része úgy érzi, hogy a bíróságok lassúak vagy elfogultak, az ügyészség politikai nyomás alatt működik, és a rendőrség erőszakos eszközökkel próbálja kezelni a társadalmi feszültségeket. Egyesek úgy vélik, hogy ebben a helyzetben az éhségsztrájk az utolsó eszköz a figyelem felkeltésére.
Az eredmények azonban vegyesek. A drámai tiltakozások gyakran jelentős médiafigyelmet generálnak, és képesek társadalmi támogatást mobilizálni, de az intézményi válasz és a politikai hatás gyakran elmarad.
Borítókép: Dijana Hrka 2025. november 17-én Belgrádban / fotó: Andrej ISAKOVIC / AFP
Bejelentkezés