Egyesek szerint a világ még nincs kész, azon még dolgozni kell. De a formálásához, ha tetszik, a helyreállításához, fényre van szükség, amit aztán az egyes embernek kell összegyűjtenie, és visszavinnie a forráshoz (ami lehet akár a Teremtő is). S ha nem te formálod a világod, akkor megteszi helyetted valaki más, vagy ami még rosszabb, belezuhanunk a formálatlan rendezetlenségbe. Tényleg ilyenekről (is) gondolkoztam az amszterdami utcákat járva, meg persze azon, hogy ezt hogyan lehet makrogazdasági adatokkal bemutatni.
Amszterdam utcáin
Hogy – stílszerűen fogalmazva – túl sok a fény és túl kevés a forma, arról szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt a 750 esztendős Amszterdam mutatott egy elrettentő és (elvileg) elgondolkodtató eseménysort. A tavaly november 6-án megrendezett AFC Ajax–Maccabi Tel Aviv európai labdarúgó-kupameccs után amszterdami polgárok egy része rátámadt az izraeli szurkolókra. S nem a foci miatt, hanem egyszerűen azért, mert azok Izraelből érkeztek. Állítólag a pogrom/utcai embervadászat (egyik) kiváltó oka az volt, hogy a Maccabi fanatikusai palesztin zászlókat téptek le az amszterdami házakról, és arabellenes rigmusokat kántáltak a meccs előtt. Azt azért tegyük hozzá, bár mostanában a Szentföld kapcsán vitatott, de Amszterdam esetében tényleg kijelenthető, hogy ott előbb éltek zsidók, mint palesztinok.
Egyébként aggódni sem kell, a palesztin zászlók visszakerültek az ablakokba, sőt, vannak köztük kifejezetten modernek is: ezeket az LMBTQ+ színeivel kombinálták. Közben a kelet-amszterdami (ott volt a holokausztig a zsidónegyed) Johann Cruijff Arénából, és persze az egész városból eltűntek a Dávid-csillagos zászlók.
A világ csendben formálódik.
Katolikus Izabellától a nácikig
Így például a királyi Coster Diamonds gyémántcsiszoló és kereskedőház sem azzal reklámozza magát, hogy egy bizonyos Moses Elias Coster volt az alapítója 1840-ben.
Pedig korábban a gyémántok és Amszterdam jelentette a zsidó nép túlélését. A spanyol és a portugál királyságokból a XV-XVI. században űzték el szefárd zsidókat, akik előbb Antwerpenbe, majd miután a spanyolok megtámadták a várost, Amszterdamba menekültek, ahol részben szabadon vehettek részt a kereskedelemben és a gazdaságban. A zsidó közösséget akkor is korlátozták Európa-szerte, nem birtokolhattak földterületet és nem léphettek be a céhekbe sem, így a hagyományos mesterségek el voltak zárva előlük.
A gyémántkereskedelem viszont „szabad foglalkozásnak” számított, ezért a zsidók gyémántkereskedésre és vágásra szakosodhattak. A vallási megfontolás mellett ennek voltak praktikus okai is, a gyémántok és a szükséges eszközök könnyen hordozhatók, így meneküléskor is nagy értéket vihettek magukkal a gyémántmesterek. S mivel a gyémántcsiszolók számára nem létezett hivatalos céh, így a zsidó kézművesek szabadon művelhették az egyre jövedelmezőbb mesterségüket.
Az ipari forradalom után az amszterdami családi műhelyeket egyre inkább összevonták, ami már csak azért is jó döntésnek bizonyult, mert az 1867-ben felfedezett dél-afrikai gyémántbányák és a növekvő amerikai és orosz kereslet újabb hatalmas expanziót eredményezett. Amszterdamban 1890-re több mint 7500 csiszolóállomás működött, tízezernél is több család megélhetését biztosítva. A 18–19. században az amszterdami zsidó férfiaknak mintegy 30, a nőknek pedig a 10 százaléka a gyémántiparban dolgozott, ami így nemcsak a város gazdaságának egyik motorjaként üzemelt, hanem a zsidó közösség társadalmi felemelkedését is szolgálta.
Az összeomlást Hollandia náci megszállása jelentette. A holokauszt során a hollandiai zsidóság 75 százalékát deportálták, becslések szerint mintegy 2800 amszterdami gyémántmunkást hurcoltak el, közülük csak 300 tért vissza a háború után. Az életben maradt mesterek többsége Belgiumban telepedett le, ahol az újrainduló gyémántkereskedelem jobb adókedvezményeket kínált. Amszterdam ezzel el is veszítette évszázados vezető szerepét, helyét egy ideig Antwerpen, New York és Tel-Aviv vette át.
Történhetett volna másként is, hiszen a királyok korában 1884-ben még a mi Sisi királynénk is vásárolt a Coster Diamondsnál, de a Coster mesterei világhírnévre azzal tettek szert, hogy 1851-ben Londonban újracsiszolták a brit királyi korona híres Koh-i-Noor gyémántját, amelyet II. Viktória királynő viselt, és a cég dolgozta át a drezdai Zöld Gyémántot is, amely ma a drezdai kastélyban látható.
Zsidók nélkül nehezebb...
A 2016-ban holland királyi címet elnyerő Royal Coster Diamonds ma leginkább a múltból él, a turizmusra támaszkodik, múzeumot üzemeltet, és persze kész ékszerekkel kereskedik. A LeadIQ adatai szerint a cég 2025 szeptemberében körülbelül 35 millió amerikai dollár éves árbevételt ért el, és már csak 75 alkalmazottat foglalkoztat világszerte, viszont évente 350 ezer látogató nézi meg a csiszolási bemutatókat és a Koh-i-Noor replikakoronát.
A gyémántokban még van pénz, de persze azért zsidók nélkül nehezebb. Hollandia például ma már nem számít jelentős exportőrnek. 2024-ben körülbelül 28 millió dollár értékben exportált gyémántot, a kereskedelmi egyenlege pedig negatív volt. Amszterdam rövid látogatásomkor is már csak turisztikai látványosságként őrzi a „Gyémánt Városa” örökségét. A globális központ manapság Antwerpen. A négy tőzsdét magában foglaló „Gyémántnegyedben” bonyolítják a világ nyersgyémánt-kereskedelmének mintegy 86, a csiszolt gyémántok kereskedelmének pedig 50 százalékát. A másik két hagyományos központ, New York és Tel-Aviv mellé Mumbai és Hongkong emelkedett fel az utóbbi évtizedekben.
A TradeMap adatai szerint 2024-ben India (14,4 milliárd dollár), az Egyesült Államok (12,4 milliárd dollár), Hongkong (12,2 milliárd dollár) és az Egyesült Arab Emirátusok (10 milliárd dollár) voltak a legnagyobb gyémántexportőrök. Izrael 5,6 milliárdos exporttal a középmezőnyben szerepelt, így Hollandia exportja a mindössze 28 millió dollárjával valóban dicstelen.
Még teljesebb képet mutatnak az Edahn Golan-féle statisztikák: eszerint Izrael 2024-ben 6 milliárd dollár értékben (mai árfolyamon 1992 milliárd forintért) exportált csiszolt gyémántot (2,35 millió karát, átlagár 2539 USD/karát), míg az import 2,24 milliárd volt. A nyersgyémánt-export 0,7 milliárd dollárt, az import 0,87 milliárd dollárt tett ki ugyanebben az évben. Az import–export adatok alapján tehát Izrael továbbra is globális központ a csiszolt kövek kereskedelmében. Viszont 2014-ben az izraeli export még 17,08 milliárdos volt, és még 2023-ban is meghaladta a kivitel értéke a 8,5 milliárd dollárt. Az Edahn Golan szerint a világelső India is visszaesett, 2016-ban az export értéke még 22,6 milliárd dollár volt, a tavalyi viszont csak 13,76 milliárd.
Nem véres, de nem is az igazi
A Covid-világjárvány után visszaesett a kereslet, csökkent a nyersgyémántok ára, miközben a piaci zsugorodást az ukrajnai háború, illetve a szankciók globális hatása csak tovább súlyosbította. De van még egy behatás, amivel egészen biztosan nem számoltak az Amszterdamba érkező szefárd mesterek fél évezreddel ezelőtt. Az Edahn Golan statisztikái szerint 2024-ben a nagykereskedelmi laboratóriumi gyémántok átlagos ára 500–1500 USD/karát körül mozgott, ami jelentősen alacsonyabb a természetes kövek áránál, ez pedig hosszú távon rendezheti át a fogyasztói preferenciákat.
Ha valakit érdekelnek a gyártási részletek: a 2000-es évek óta alkalmazott CVD (Chemical Vapour Deposition) technológia során egy vákuumkamrában metánt és hidrogéngázt melegítenek 700–1300 Celsius fokra, a folyamat eredményeként a szilícium-karbid „mag” felületén a szénatomok rétegenként rakódnak le, ebből pedig hetek alatt alakul ki kristály. Mivel ebből én nem sok mindent értek, nézzük inkább az üzletet. A nemzetközi adatok szerint 2024-ben a laboratóriumi gyémántok globális piaca 27,24 milliárd amerikai dollár volt, ami becslések szerint 2025-re 29,73 milliárdra nő, és az előrejelzések szerint 2034-re eléri a 97,85 milliárd dollárt, éves 14,15 százalékos összetett növekedési ütemmel. Luxizók számára itt a The Diamond Pro példája, miszerint egy 1,29 karátos laboratóriumi gyémánt 1200, míg a hasonló természetes gyémánt értéke 5540 dollár – a különbség az űrből is látszik.
Másrészt az is igaz, hogy a laboratóriumi gyémántok már nem véresek, tehát konfliktusmentesek, kitermelésük környezetbarát, és marketing szempontból az is előnyt jelent, hogy az új technológiák lehetővé teszik színes (rózsaszín, kék, sárga, zöld) ékszerek előállítását, amelyek piaci várakozások szerint egyre népszerűbbek lesznek az egyediséget kereső fiatal fogyasztók körében.
Mindezt persze azután, hogy néhány száz évvel ezelőtt néhány zsidó családot rávitt a kényszer és a helyreállításra váró világ, hogy gyémántot csiszoljon.
Coster Diamonds Amszterdamban / fotó: Sarkadi-Illyés Csaba
Bejelentkezés