Szombat reggel Izrael megtámadta Iránt. Trump elnök a Truth Socialön egy videóban jelentette be, hogy az Egyesült Államok háborúba lépett azért, hogy felszámolják az „iráni terrorfenyegetést”.

Bár tegnap éjszaka még az ománi közvetítők arról adtak hírt, hogy jól haladnak a tárgyalások az Egyesült Államok és Irán között, úgy tűnik, hogy a diplomácia itt ismét csak egy csel volt, időhúzás, ameddig az izraeli és amerikai erők felkészültek a háborúra. Az USA már hetekkel ezelőtt megkezdte a térségbe vezényelni a haditengerészetét, a teljes amerikai flotta harmadát mozgósította, hogy nyomást gyakoroljon Iránra. A feszültség eredetileg az iráni atomprogram miatt fokozódott, melynek teljes leállítását tűzte ki célul Washington, de a mostani csapások során már azzal érvelt Donald Trump, hogy megsemmisítik Irán haditengerészetét és annak rakétáit, hogy az ne jelenthessen fenyegetést se Izraelre, se pedig az Egyesült Államokra.

Ennek kapcsán a Reuters úgy értesült, hogy a támadást már hónapok óta egyeztették az izraeliek és az amerikaiak, a hadművelet megkezdéséről pedig az elmúlt hetekben döntöttek.

Bár tavaly nyáron a háború csak 12 napig tartott, mire a felek megegyeztek egy tűzszünetben, és ezt a nyugati közvélemény átütő izraeli–amerikai sikerként értelmezte, valójában Irán egész jól jött ki a helyzetből, miután számos találatot vitt be Izraelnek.

A mostani háború viszont alighanem élet-halál kérdése a rezsim számára, ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a szövetségeseiket vonják majd be a harcba (a jemeni húszik már be is jelentették, hogy újra támadni fogják a Vörös-tengeri kereskedelmet), hanem azt is, hogy Irán legitim célpontnak tekinti az amerikaiak szövetségeseit is a térségben.

Ez utóbbit az iráni vezetés ki is jelentette. Ezt támasztja alá az is, hogy amikor ezeket a sorokat írom, épp egymás után futnak be a jelentések arról, hogy Bahreint, Jordániát és az Egyesült Arab Emírségeket is iráni ballisztikus rakétacsapások érik, hiszen ezekben az országokban vannak a térség amerikai bázisai.

Trump maga is elismerte, hogy ez a konfliktus véráldozattal fog járni, és minden elemző azt jósolja, hogy ezúttal nem lesz olyan rövid a konfliktus, mint amilyen a tavaly nyári volt. Ha pedig regionálissá bővül a háború, ahogy az most látszik, annak súlyos következményei lesznek a globális gazdaságra is, hiszen Irán nemcsak a Hormuzi-szorost tudja lezárni, hanem célba veheti a Közel-Kelet gáz- és olajipari létesítményeit is, ami azonnal gazdasági világválságot okozna, és még egy esetleges békekötés után is évekbe telne helyreállítani a kapacitásokat.

Márpedig jelenleg nem az a kérdés, hogy az amerikaiak meg tudják-e védeni ezeket a létesítményeket, hanem az, hogy egyáltalán meg tudják-e védeni magukat, főleg egy olyan elhúzódó konfliktus esetén, melynek során a megtámadott iráni rezsimnek szó szerint a lét a tét, és ennek érdekében készek addig eszkalálni a helyzetet, ameddig az ellenfél le nem teszi a fegyvert.

A háború kimenetele minden bizonnyal hosszú évtizedekre meghatározza majd a közel-keleti helyzetet, hiszen Irán az egyedüli megmaradt ellensúly az amerikai–izraeli törekvésekkel szemben a térségben.

Közvetlenül a konfliktust megelőzően az amerikai–izraeli nagykövet, Mike Huckabee azzal borzolta a kedélyeket, hogy egy Tucker Carlsonnal készült interjúban azt fejtegette, Izraelnek a Bibliában ígértek szerint joga van a terjeszkedésre, és rendben lenne, ha az egész (!) Közel-Keletet átvennék.

Bár az EU részéről Kaja Kallas külügyi főmegbízott már kifejtette, hogy elítélik az iráni rezsimet,

a háborúnak alighanem már most közvetlen negatív hatása lesz térségünkre.

Egyrészről az, hogy az amerikaiak ismét demonstrálták: a tárgyalásokat készek álcaként használni egy katonai akció előkészítésére, megbízhatatlan tárgyalópartnerként mutatja őket, és ezt minden bizonnyal figyelembe fogja venni az orosz fél is, amikor az ukrajnai háború lezárásáról lenne szó. Másrészről pedig, mivel a Barátság-kőolajvezetéken továbbra sem jut Magyarország és Szlovákia orosz olajhoz, így az olaj világpiaci árának emelkedését a magyar fogyasztók is meg fogják érezni.

Egyébként pedig Benjamin Netanjahu – aki ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság korábban elfogatóparancsot adott ki – március 21-én hazánkba látogat, ugyanis Orbán Viktor egyik legrégebbi és legmegbízhatóbb szövetségeseként részt vesz a konzervatív világkonferencián, a CPAC-csúcson, ezek alapján pedig a magyar kormány, ha nem is nyíltan fogja támogatni a legújabb közel-keleti háborút, azért hangosan elítélni sem óhajtja majd. Orbán Viktor miniszterelnök a mai esztergomi DPK-gyűlésen egyelőre szűkszavúan csak annyit jegyzett meg, hogy a kialakult helyzet miatt olajár-emelkedés fenyeget.

 

 

Borítókép: Füstfelhő Teherán fölött 2026. február 28-án / fotó: Fatemeh Bahrami / ANADOLU / Anadolu via AFP