Már csak két hónap van hátra az Orbán-rendszerből? Vagy csak a kampányból van hátra két hónap, de amúgy marad a NER, és vele együtt Orbán Viktor Magyarország élén? Ez az április 12-i választások nagy tétje. Az elmúlt tizenhat évben most nyílik a legnagyobb esély a kormányváltásra, elképzelhető, hogy már nyáron új miniszterelnök uralma alatt leszünk. A feltételek lassanként megteremtődnek ehhez, felállt egy domináns ellenzéki párt, a Tisza. Azt viszont még nem látjuk, tud-e élni az eséllyel Magyar Péter pártja.
A közvélemény-kutatások számai – attól függően, hogy kormánypárti vagy kormányt nem támogató intézetek számairól van szó – nem egyeznek meg abban, hogy a Tiszának vagy a Fidesznek van-e nagyobb esélye az április 12-i választások megnyerésére. Abban azonban igen, hogy
Míg a 2014-es, 2018-as vagy akár a 2022-es választásokon sok veszekedés, összevisszaság volt az ellenzéki oldalon (a Márki-Zay Péter-féle összefogás finoman szólva sem volt őszinte), most tisztulóban van a kép. Nem kizárt, hogy különösen nagy, tehát 75 százalék fölötti részvétel esetén a kispártok számára olyannyira nehéz lesz megugrani a bejutási küszöböt, hogy – ahogy a Medián közvélemény-kutató cég korábban előrevetítette – kétpártivá válik a magyar törvényhozás. Ilyenre még nem volt példa az 1990-es rendszerváltás óta. Mindez a politikai erők kőkemény koncentrálódását hozná magával. Ám, ha a Mi Hazánk, esetleg a DK még be is jutna az Országgyűlésbe április 12-én, a jelenlegi számok alapján akkor is csak kis képviselőcsoporttal rendelkeznének majd, és a mandátumok igen nagy többségét két párt birtokolná.
Bizony, a mostani választási kampány előrevetíti, hogy bárki is kerekedik felül a választások napján, akkorák lesznek a politikai-lelki, és olykor még a fizikai sebek (már most azok, a kampány eddigi szakaszában volt példa fizikai incidensekre is), hogy nehéz elképzelni a most végletesen szemben álló Tisza és Fidesz közötti érdemi együttműködést a következő, 2026 és 2030 közötti időszakra tervezett parlamenti ciklusban. A már most nagyon rossz hangulatú kampány azt alapozza meg, hogy a szemben álló politikusok között tartós legyen egymás utálata, gyűlölete, bárki is kerüljön hatalomra a választásokat követően. Pedig egy jól működő demokráciában az ország érdekében – vagy a háttérben lévő üzleti érdekek miatt – a nagy ellenfelek időnként félreteszik a nagy ellentéteket, és közösen szavaznak meg törvényeket. A MOL vállalat idegen, ellenséges felvásárlásának megakadályozásában például annak idején egyetértett a Fidesz és az MSZP – igaz, ez még 2010 előtt volt, és hol vannak már azok az évek. És ugyan mitől lehetne jól működő demokráciának nevezni a magyart?
Egy tizenhat éve hatalmon lévő kormánypárt esetében eleve fennáll az a lehetőség (és a kormányzó párt szempontjából: probléma), hogy a választópolgárok többsége egyszerűen ráun a kormányzókra és új arcokat akar. Hiába szerzett óriási történelmi érdemeket Helmut Kohl, minden németek kancellárja, a választók 1998-as döntésének következtében az általa vezetett CDU/CSU súlyos vereséget szenvedett, és Kohl már nem tudott politikailag talpra állni kancellári posztjának elvesztése után. Orbán Viktor pár hónap híján immáron szintén tizenhat éve megszakítás nélkül miniszterelnökösködik – valljuk be, erre is rá lehet unni.
De még ennél is nagyobb gond, hogy a kormányzás nem megy valami jól. Különösen a hamarosan véget érő 2022 és 2026 közötti ciklus nem sikerült fényesen. Három éve gyakorlatilag nem nő a magyar gazdaság, az ipari termelés lefelé ment, az infláció meg felfelé, amitől a választópolgárok igencsak elszoktak. Hatott hát az uniós pénzek befagyasztása, az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság a kohéziós támogatások egy részének és az RRF (az uniós helyreállítási alap) majdnem teljes összegének visszatartásával olyan fegyvert szegezett a magyar kormányra, amelyből talán halálos lövéseket adott le Orbán Viktor uralmára. Persze, meglátjuk még.
A Fidesz-kormány a szokásos választási osztogatással (lásd: az anyák egy részének adómentessége, az állami alkalmazottak számára egymillió forintos lakáskiadási hozzájárulás, hat havi fegyverpénz) igyekszik feledtetni a pangó gazdaság, a 2023-ban magasra kúszó infláció és az átmeneti reálbércsökkenés okozta bosszúságokat. Ám a rosszul sikerült ciklust mutatja, hogy a gazdaság, a magyar állam költségvetése nincsen olyan állapotban, hogy a kormány a teljes 14. havi nyugdíjat oda merje adni a mintegy 2,2 millió nyugdíjasnak – marad annak az első heti részlete. Persze, ez is több, mint a semmi, de jóval nagyobbat szólt volna, ha a 13. havi nyugdíj visszaállítása után a teljes 14. havi nyugdíjat is odaadja az Orbán-kabinet. Ám ezt nem merte meglépni a miniszterelnök, legalábbis egyelőre nem.
A gazdasági nehézségek mellett erkölcsileg is megroppant az Orbán-rendszer tekintélye, ezt jól mutatta a két évvel ezelőtti kegyelmi botrány. Ma már látjuk: Varga Judit és Novák Katalin gyors lemondása (vagy inkább lemondatása) nem szabadította meg a Fideszt a kellemetlen következményektől, mert a kegyelmi ügy hullámaira felülve ügyesen a politikába lépett és az Orbán-rendszer legnagyobb ellenfelévé vált az egykori igazságügyi miniszter exférje, Magyar Péter.
Magyar minden eddigi ellenzéki vezetőnél hatásosabban olvasta a NER fejére az Orbán-rendszer vélt vagy valós hibáit, mulasztásait – többek közt az állami szolgáltatások (egészségügy, oktatás, vasút, szociális ellátórendszer) hiányosságait. És
A kegyelmi botrány pártpolitikai következménye is jól látszik, és ez döntően hat a választási kampány menetére is. Míg a Fidesz a 2010-es hatalomra jutása óta olyan rendszert alakított ki, amelyben a kis és még kisebb ellenzéki pártok a kormányt és egymást is ellenfélnek tekintették, mostanra az ellenzéki térfél tisztulása miatt (az LMP és a Momentum mellett az egykoron nagy MSZP sem kíván indulni a mostani választáson, a többiek pedig a levegőért kapkodnak) egyetlen nagy támogatottságú ellenzéki párt hívja ki a Fidesz hatalmát (bár eközben a visszalépni nem akaró ellenzéki egyéni képviselők több választókerületben még értékes szavazatmennyiséget vehetnek el a Tiszától).
A Fidesz kormányzati hibái, valamint a kegyelmi ügy megteremtették az esélyt Orbán Viktor leváltására. Ám korai lenne még, hogy a tiszások pezsgőt bontsanak:
a Fideszt az állami hirdetések milliárdjai is segítik, és láttunk már olyat, hogy valamely nagy külpolitikai eseményt – legutóbb az orosz–ukrán háború 2022-es kirobbanását – Orbánék fordították a maguk javára a választás napján. Hiába nem megy túl jól a kormányzás, hiába túl sok már sokak számára a Fidesz kormányon eltöltött tizenhat éve, a nagyobbik kormánypárt nem roppant össze, továbbra is jelentős a támogatottsága, a verseny tehát még mindig nyitott.
A szerző politikai elemző
Borítókép: Orbán Viktor beszédet mond Szombathelyen 2026. február 7-én / fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos
Bejelentkezés