Akad néhány megjegyzésem a Kutyapártot ért politikai és sajtótámadásról. Bár lehet, hogy teljesen fölöslegesen, mert valami különös okból az MKKP minden választás előtt maga dönt úgy, hogy halálosan ront az esélyein, és inkább alulról szagolja a parlamenti küszöböt. Bemegy például ez a Csoki nevű a rivális párt propagandacsatornájának műsorába, a Kutyapártról egy jó szót sem szól, de körbeudvarolja a Tisza Pártot, a tiszás kommentelők meg elküldik a kurvaanyjába. Hatalmas igazolás.
Na, de vissza a tárgyhoz! Én nem hiszem, hogy a 444 lejárató cikket közölt volna Kovács Gergelyről, ahhoz ugyanis az inkriminált írásműnek meg kéne felelnie a „cikk” kategóriájának. „Nagyon fura”, „mintha”, „valami nem stimmel”. Igen, ezek úgynevezett kiragadott részletek, de ez még csak a cím volt. A „mintha” jellemzi az egész nagyon fura szöveget, amelyről a szerző ezt írja: „cikkünkhöz fél tucat, egymástól független forrással beszéltünk”. Azaz hat emberrel, amelyből kettőről azért pontosan tudjuk, kicsoda (a két szembeforduló), de a főszereplő nincs köztük. (A felek között vita támadt, hogy mi volt a határidő a válaszra, a polgármester állítja, hogy az anyagot még azelőtt közölték, hogy módja lett volna válaszolni a föltett kérdésekre). Viszont névtelen forrásból gond nélkül közlik a következő, rendkívül súlyos inszinuációt: „több forrásunk említette, hogy tudomásuk szerint még függőben van egy kábítószerrel való visszaélési ügye, és ezzel is »foghatják«”. A jegyszedőnek az anyja pedig egy malomtulajdonos kulák szeretője volt.
A sugalmazás lényege, hogy Kovács Gergely kutyapárti főnök polgármesterként már nem akarja olyan szorgalmasan kivizsgálni az előző éra ügyeit, megalkudott a Fidesszel, állítólag még Tiborcz Istvánnal is találkozott. Nekem fogalmam sincs, hogy Kovács találkozott-e Tiborczcal, viszont van ez ügyben egy kérdésem. Amennyiben nem találkozott, akkor miért nem? Ugyanis polgármesterként az volna a dolga, hogy a helyi tehetős embereket megpróbálja rábírni, hogy járuljanak hozzá a település fejlődéséhez.
Kik a tehetős emberek a Hegyvidéken? Az óidők káderelitjének túlélői és leszármazottaik, a rendszerváltás után föltört vállalkozók és „vállalkozók”, valamint a nerisztokrácia tagjai. Az állami fontosembereknek ott (és többnyire mindenhol) velük kell tárgyalniuk. Nem kötelező ebben a rendszerben, sem egy esetleges későbbi jogfolytonos rendszerben állami fontosembernek lenni, ez egy döntés. Lehet kitartani amellett, hogy valaki antiestablishment viccpártot működtet, vagy éppen forradalmat hirdet (tetszettünk volna, ugye). Hibrid megoldás nem létezik. Nincs olyan, hogy megkérdőjelezem a fennálló vagyoni viszonyokat, a jogrendet, az ellenfelek legitimitását, de a létező jogrend alapján megszerzett pozíciómmal a gazdasági stabilitás fölborítása nélkül sikeresen igazgatom a közügyeket.
Két okból sincs ilyen, és most a jogszerűséget hagyjuk, meg azt, hogy az elmúlt időszak gazdagodásai többnyire nem jogot megkerülő stikliken alapultak, hanem jogszabályokon. Szóval nincs jogállami leszámolás egyrészt azért, mert ahogy az idő telik, a vagyonok, a státusok bolygatása egyre több harmadik, biztosan jóhiszemű fél érdekeit is sérti. A rendszerváltáskor szinte senki nem vitatta, hogy a negyven évvel korábbi államosítások törvénytelenek és észszerűtlenek voltak, de csak nagyon kevesen hitték, hogy a korábbi helyzet helyreállítható. Ugyanis nem lehet csak úgy visszatérni a „romlatlan” állapothoz, negyven év nem törölhető csak úgy ki egy ország történelméből. Rossz hírem van: tizenhat sem. (A nem jogállami elszámoltatás pedig visszavisz a forradalom kérdéséhez, amely esetében a fölfordulást meghirdetőnek számolnia kell avval, hogy az ő pozíciójának jogszerűségét is kétségbe fogják vonni, és onnantól ez nem jog kérdése, hanem az erőé. E téren meg az üres, alpári hőzöngésre szoktatott O1g-közvélemény folyamatosan elméri a saját súlyát, a közvélemény-hamisítók pedig nem számolnak el saját felelősségükkel).
A másik ok, hogy nem lehet egyszerre kormányozni és folyamatosan harcolni. Nincs rá elég idő egy döntéshozó életében. A Fidesznek sem ment, meg kellett várnia, amíg a korábbi vagyonok és befolyások némileg megcsappannak, illetve elpárolognak. A Kutyapárt előtt is az a dilemma állt, hogy megpróbálja-e jól végezni a dolgát a rábízott településen, megtartani a szerintük jó hivatalnokokat, meghozni a szerintük fontos döntéseket, vagy szüntelenül hadat viselnek a múlt árnyaival és az önkormányzattól végül is független tényezőkkel. Csak ezt nem tisztázták sem maguk, sem a nyilvánosság előtt. Így hát az élet vetette föl a kérdést. Ismét. Mivel ezerszer lefolytatott viták ezek, ezeregyszer bebizonyított igazságokkal.
A legutóbbi választás előtt, amikor a kettővel ezelőtti Péter elviktóriázta magát a parlamentben, utalva rá, hogy majd Orbán Viktort elítéltként meg fogják erőszakolni, például a következőket írtam: „Jakab [ha valaki nem jött volna rá, róla van szó] azt kommunikálta ezzel és az összes megnyilvánulásával, hogy amennyiben kormányra verekednék magukat valahogy, akkor Orbán Viktor börtönbe megy. Most tessék figyelni, lassan mondom, hogy a politológia-esztétika szakos, pasaréti Mérce-kommentelő is megértse: n_e_m _ m_e_g_y _ b_ö_r_t_ö_n_b_e. Nem lesz ilyen. Az egész semmi másra nem jó megint, csak az üres hergelésre, amely során a valóságtól elszakadt kanapélázadó indulatait kiélje, hogy még ennél is rettenetesebben butább legyen ez az ország”. Majd ezt fűztem hozzá: „ahhoz, hogy egy jogállamban a hatalmával vélelmezetten visszaélő politikussal szemben jogerős ítélet szülessen, hosszú-hosszú évek szükségeltetnek, és még akkor sem biztos, hogy börtönbe megy. Leginkább ugyanis az kell hozzá, hogy elveszítse a befolyását, légüres térbe kerüljön, marginalizálódjon. A Fidesz mögött – ha valamilyen kapitális orbáni hiba miatt ki is kapna (ez mindig elképzelhető nála) – milliók fognak állni. Mármint emberben. Pénzben százmilliárdok”.
A helyzet azóta sem változott, ahogy az sem, hogy az álnaiv, felszínes közvélemény-formálók a leginkább nagyotmondó demagógok csapdájába sétálnak bele, és a hiszékenyen dühöngő kormányellenes közvéleményt újra és újra ugyanazzal a műsorszámmal lehet megvezetni.
Borítókép: Kovács Gergely a MKKP Szürke Békemenetén, Budapesten, 2025. április 12-én / fotó: MTI/Balogh Zoltán
Bejelentkezés