Én egy 1999-es liberális vagyok. Amikor a hegemón liberális vigyorogva elém teszi a vizeletbe mártott feszületet, bólintok, hogy nem rossz, de rajzolok az üvegre egy horogkeresztet, hogy még polgárpukkasztóbb legyen. A hegemón liberális itt haragszik meg rám.
Az 1999-es liberális a fekete bárány, aki a vaskalapos iskolavezetés háta mögött, a suli vécéjében dohányzik, aki lyukasórában meglóg. A hegemón liberális olyan igazgatóra vágyik, aki gördeszkán gurul be a suliba, raszta hajjal, vállán a magnóval, amiből szól a hipiti-hiphop, aki olyan laza, mint a kölkök. Számára ez az utópia, számomra ez a földi pokol. Nincs a pokolból menekülés, zárja rám az éberen iskolaőrködő hegemón liberális a kaput, de miért is menekülnék, amikor ez minden világok legjobbika? És ha már belém botlott, kérdőre von, hogy miért nincs a ruhámon az a fél tucat kitűző, amit minden Jó Enbernek™ kötelező a héten hordania? Csak nem vagyok Rósz Enber™?
A liberalizmus sem bizonyult kivételnek az összes többi ideológiától: a féktelen hatalom ugyanúgy korrumpálta. Így lett a közelmúltban Nyugaton — Amerikában — szitokszó a liberalizmus, és minden, ami mellett kiállt, függetlenül attól, hogy az objektíve jó vagy rossz, elutasított.
Belpesti olvasóm, aki all int tolt a szivárványos-klíma-transz-vók-akármi kultúrimportra, ezt kétségbeesetten vihogva vitathatja: a fiatalok, a Nyugat, a Történelem Vége, mind velem van, és eltapos, te maradi reakciós! Listára tesszük a neved, jönnek a bakancsok, haha! Már csak idő kérdése, és mi is sorba fogunk állni, egyenfrizurával.
Nem fogunk: az, amit a liberális hegemónia képviselt, erőltetett, soha nem volt nyugaton népszerű. Amerikában a zsarnoki kényszerítő erő halálos ütést kapott múlt novemberben, és hosszú idő óta először lehet őszintén reflektálni arra a társadalmi kísérletre, ami 2012-től kezdve egyre fojtogatóbban követelte mindenkitől, hogy váljon egy új szovjet emberré, vagy végezze kitaszított, kisemmizett kulákként.
A vók soha nem volt népszerű.
A magyar digitális antiszemitizmus (2006–2018) halála
Ha a koronavírus-járvány tíz évvel korábban történik, a magyar internet 40%-a zsidóvírusozott volna. A kemtréből spriccelik az izraeli csartergépek, amik viszik ki az országból a magyar vízkincset. Forrás: emlékszem a 2010-es internetre.
2020-ban sok baromság keringett a négy fal közé szorított emberek által feltüzelt online térben, de a zsidók nem kerültek elő. Figyelemreméltó fordulat. Ennek az egyik oka, hogy a rendszerváltás vesztesei demográfia közel sem élt már olyan reménytelen egzisztenciális krízisben, mint a 2000-es évek végén, hogy tehetetlenségében zérókalóriás politikai homeopátiában keresse a kiutat (gyk.: a zsidók miatt van minden rósz).
Az igény azonban nem szűnt meg arra, hogy a konteós episztemológia csúcsán trónoljon egy omnipotens entitás, csak a New York–Tel Aviv-tengely helyét átvette a lokális hegemón, a Karmelita.
Akik azt hiszik, hogy minden mögött Orbán van, miatta drága a tojás, esik vagy nem esik az eső, azok tévednek, rövidlátók, provinciálisak. Magyarország nem egy szuverén szigetország, egy vákuumban lebegő űrbázis, de ettől még milliók számára a valóság kizárólagos tere a NER, ott pedig a Karmelita az egyeduralkodó. Ennek a tévképzetnek a létrejöttében az atyáskodó, áradáskor gátak élére teleportáló, minden krízisben erős vezetést prezentáló kormánynak elsődleges felelőssége van.
De hát nem telik el nap a tágabb szövetségi rendszerünk kritikája nélkül — jelezné a kormánypárti olvasó. Igen, Brüsszel ármányait zengi százezernyi plakát, bemondja délben a Kossuth. De milliók számára a valóság a NER, és a tapasztalásuk az országhatárnál nem terjed tovább (következésképp a külföld egy mennyország, ahol minden automatikusan jobb).
A lokális hegemónba vetett hit egy kiváló eszköz arra, hogy megértsük, miért lett büdös nyugaton – Amerikában – a szivárványos zászló. Helyezzük magunkat egy 15 éve becsomagolt bőrönddel rendelkező, fideszes diktatúra rémképétől kocsonyásított agyú honfitársunk helyébe, aki Orbanisztán börtönországának rabja!
Tiltott Csöröge sör
„Te szereted a Tiltott Csöröge sört?” – kérdezi tőled egy utadat elálló idegen, és már nézel is körbe, mint amikor az ember cigányviccet készül mondani, felmérni a kontextust, nehogy rossz választ adj. A kérdés nem az ital minőségére vonatkozik, hanem egy lojalitási teszt. A diplomatikus válasz — „nem fogyasztok alkoholt” — egykor kibúvót jelentett, de a hegemón most már ragaszkodik hozzá, hogy mindenki foglaljon egyértelműen állást. „A Tiltott Csöröge sör a legjobb sör a világon!” — válaszolod, jó hangosan. Jobb a békesség.
Nem volt ez mindig így. A Tiltott Csöröge sör egykor csak egy sör volt, vagy szeretted, vagy nem. A legtöbben nem is hallottak róla. Az Egészséges Arcoktól a Nélkülem is csak egy dal volt, aki szerette, koncertekre járt és énekelte a többi rajongóval.
Aztán egy nap a hatalom, a magát egyre inkább nyeregben érző, hegemón hatalom magához ölelte mindkettőt. Aki jó magyar, Csöröge sört iszik. Aki nemzeti kocsmáros, az tart Csöröge sört. Ha nincs a csapon, az a kezdeti időkben megbocsátható, de az első figyelmeztetés után illik korrigálni a kínálatot. Később már tudni illik mindenkinek, hogy mi az elvárás. Lesznek persze olyan kocsmák, akik csak azért se kínálják a Csöröge sört: hazaáruló labanc rohadékok, a közönségükkel együtt. Lepontozni, letörölni, eltiporni. Törvényekkel kikényszeríteni, hogy minden kocsmában legyen Csöröge sör!
Zengik a stadionok a Nélkülemet, a fiatalok imádják (állítja egy tizenéveseknek szóló újság, amit negyvenesek írnak), a Csöröge sörnek pedig minden nagyvállalat külön hónapot szentel júniusban. A MOL igazgatótanácsa énekli a Nélkülemet, mindegyik kezében jól láthatóan ott egy üveg Csöröge sör. „Ezt a videót látnod kell” – üzeni a címlapján a kormányközeli portál (minden portál kormányközeli).
A Békemenet élén a kis Gréta, a határon túli lány, aki felemelte a szavát Trianon ellen! Fogadta a köztársasági elnök! Ezzel van tele az internet!!!
A népszerűség mindent leuraló látszata, amit a zsarnok kényszerít ki, fullasztó – ha nem vagy kormánypárti. Mert, ha az vagy, és kellően feltüzelt, aki a létünkért folyó küzdelem jó oldalára képzeli magát, akkor ez mind-mind örömhír. Mindenki imádja ezt – aki pedig felszisszen a közösségi médiában, az rövid időn belül eltűnik. A munkahelyéről is, mert lesz, aki ír a HR-nek. Ha nagyon megszalad a billentyűzete, a rendőrök is kopogtatnak majd nála.
Fullasztó – nem csak ellenzékben, hanem középen is. A hegemón mániája egyharmadnak tetszik, kétharmad csendben fortyog, és amint alkalmat lát a szabadulásra, legyen az olyan kétségbeesett is, mint a 93-as járat utasaié (ha már halál, legyen az én választásom), lekever egy hatalmas fekete pofont a hegemónnak (Trump 45). Ha ez sem elég, lekever egy még nagyobbat (Trump 47).
A vókra és a tágabb memetikai univerzumára nem azért köpnek 2025-ben az amerikaiak, mert a putyini botok propagandájától megnácultak, és megtagadják a Humanista Értékek™-et. Nem akarják jobban verni a négereket és melegeket, mint öt-tíz évvel ezelőtt, csak elegük lett a rájuk kényszerített politikai termékből. Ahogy a Csöröge sör se rossz sör, a Nélkülem se rossz dal, csak Orbanisztán – elképzelt – hegemónja túltolta az úthengert, és az embereknek csömöre lett.
Borítókép: Felvonuló a Christopher Street Day LMBTQ-felvonuláson a németországi Cottbusban 2025. október 25-én / fotó: Frank Hammerschmidt / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Bejelentkezés