Néhány évig nem volt akkora öröm Barcelona-drukkernek lenni. A klublegenda Xavi edzősége alatt a csapat ugyan nyert egy bajnokságot, de a játék nehezen volt élvezhető: meddő labdatartás, bizonytalanság hátul, kézilabdaszerű passzolgatás, unalmas meccsek.

Ha ez nem lett volna elég, a sport élvezetét elrontotta az éves küzdelem a regisztrációval, a La Liga szigorú belső szabályzatával. A Barcelona, ha elvétve igazolhatott is, csak jogi küzdelmek árán játszathatta új játékosait. Focit nézni eszképizmus: többek között a politika, a jogi nyelvezet, a bürokratikus akadékoskodás elől menekülünk a lelátóra vagy a tévékészülék elé. Ha egy liga vezetése az előbbi élményt adja a szurkolóknak, azzal a saját versenyképességét ássa alá.

Nehezen állítható persze, hogy a Barcelona nem magának csinálta a bajt: az előző érában a klub tetemes adósságot halmozott fel. Azonban a spanyol liga vezetése, a nyíltan Real Madrid-szurkoló és Barcelona-ellenes Javier Tebas – akinek a dolga lenne, hogy minden egyes spanyol klubot segítsen, beleértve a Barcelonát – mindent megtett és megtesz azért, hogy a katalán klub helyzetét tovább rontsa.

Elkötelezettségét jellemzi, hogy idén pereket indított azért, hogy a csapat ne játszathassa egyetlen komolyabb nyári igazolását, a Lipcséből szerzett Dani Olmót. Majd kiderült, hogy Tebasnak nincs igaza, Olmo pedig végigjátszotta a szezont: tehát nem a szabályok betartatása, hanem kizárólag Barcelona-ellenes érzelmei motiválták a La Liga elnökét.

A szezon végén Laporta elnök hirtelen kirúgta Xavit, és helyére a Bayern München élén sikert sikerre halmozó, majd a német válogatottal megbukó Hansi Flick került. Régóta követelik a szurkolók, hogy az edzéseket félkomolyan vevő Barcelonához egy kemény mentalitású edző kerüljön, és Flick ilyen szempontból hozza a németes hagyományokat.

De Flick alatt nem katonásan kezdett el focizni a Barça, hanem gyönyörűen.

A Barcelona 35 meccsen 92 gólt lőtt bajnokságban, meccsenként háromnál is többet (!) a BL-ben. Persze sok gólt is kapott a csapat, nem lehet megtorlás nélkül a félpályánál védekezni és lestaktikára játszani 90+ percig. És annak, hogy Koundé, illetve a villámgyors Balde – aki egyébként nem kap elég elismerést, pedig 21 évesen évek óta meghatározó tagja a csapatnak – lesérült, a szezont 33, illetve 18 évesen végigfocizó Inigo Martínez és Cuibarsí pedig elfáradtak, meg is lett a következmény.

Az Internazionale elleni a Barça-vereségben, úgy gondolom, bírói döntések is közrejátszottak– olyan bírói döntések, amik nem feltétlenül voltak tévesek, de a kétes szituációkban szinte minden esetben (illetve legyünk korrektek: Inigo Martínezt a köpési kísérlete miatt ki kellett volna állítani) az ellenfélnek kedveztek. Előfordul az ilyesmi, de ettől még minden idők két legjobb meccsét hozta ez a Barça–Inter, és Inzaghiék is legalább annyira megérdemelték a továbbjutást, mint a Barcelona. Már a rákot és alkoholizmust leküzdő, a BL-ben 37 éves középhátvédként élete első gólját szerző Acerbi sztorija miatt is.

A kupa és szuperkupa megvolt, a Barcelonának a bajnokságot kellett még behúznia. Négy pont volt a különbség a tegnapi „bajnoki döntő” előtt a Barça és a Real Madrid között, négy meccsel a bajnokság vége előtt.

Ami viszont tegnap történt, annak futball-világbotránynak kellene lennie. Az egyébként is rendkívül gyenge spanyol játékvezetés egyértelmű mélypontja, amely felveti a csalás gyanúját is. A tegnapi meccsen ugyanis, véleményem szerint, három, gólt érő helyzetben is a Real Madrid javára tévedett a bíró:

1. Mbappé második gólja előtt Lamine Yamal lábára léptek, ebből indult a madridi akció. Ez világosan látszik a lassításból. Nem nézték vissza.

2. Tchouaméni kezezése a világ minden focipályáján tizenegyes, le sem szorította, és gólt akadályozott meg vele. Az esetet visszanézték, de a játékvezetőnek rossz kameraállásokat mutattak – a VAR-szobában elhangzottak alapján azért, mert nincs elég kamerájuk. Egészen érthetetlen, miért nem használják a közvetítést. Ha csapatok szakmai stábjai a helyszínen is tableten követik a mérkőzést, ezt megtehetné a játékvezető és az őt segítő személyzet is.

3. Fermín López góljánál a labda úgy pattant Fermín kezére, hogy irányt sem változtatott azon – tiszta gólt vettek el a Barcelonától.

A korrektség jegyében megint érdemes megjegyezni, hogy a Barcelona egy gólja előtt Frenkie de Jong felkarral ért a labdához, ez egy szigorú ítélettel befújható lehetett volna.

Az igazi botrány nem is a tévedések sorozata, hanem az, ami Fermín gólja után történt. A videóbíró-szobában, miután kilassították Fermín „kezezését”, valaki azt mondja „menos mal”, ami spanyolul annyit tesz: hála istennek, szerencsére. Tehát a VAR-szobában a Real Madridnak drukkoltak, örültek neki, hogy elvehetik a meccset lezáró gólt a Barcelonától. Ha ezt nem követi részletes kivizsgálás, az mindent elmond a La Liga romlottságáról.

Mi viszont Barcelona-szurkolóként örülhetünk annak, hogy a fentiek ellenére sikerül a világ legjobb fociját játszó csapataként négyből három kupát megnyerni.

Újra élmény Barça-meccseket nézni. És ez talán még egy BL-serlegnél is nagyobb öröm.
 

A meccs összefoglalója: