A magyar baloldali mostani súlyos válsága már két évtizede megkezdődött, éppen akkor, amikor 2006-ban másodjára is győztek a választásokon. Már az első kormányülésről letaglózva távozott, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülés után pedig hiába kérte Gyurcsánytól, hogy mondjon le – mondta el Szekeres Imre Gavra Gábornak a Ring legfrissebb adásában. A volt honvédelmi miniszter, az MSZP egykori erős embere szerint pártja több mint tíz esztendeje csak sodródik, ám hangsúlyozza: a következő parlamentben a „Tiszán túli”, baloldali szavazóknak is joguk van a képviseletre.
A politikust az őszödi beszéd annak idején sokkal jobban meglepte, mint Gyurcsány Ferenc múlt heti visszavonulása. Már 2004-ben úgy érezte, hogy az új miniszterelnök elképzelései „bizonytalanok” és túl gyakran változnak”, 2006-ben mégis kötélnek állt, amikor a honvédelmi tárca élére hívta őt.
Felidézi: az első kormányülésről „letaglózva” távozott, mert olyan zűrzavart tapasztalt. Hiába győzködte Gyurcsányt, hogy „ennyi mindent nem lehet az ország nyakába zúdítani”, a miniszterelnök nem lehetett lebeszélni a reformdühről, amelyet egyébként sokmás szocialistával együtt „tisztán SZDSZ-es programnak” értékelt.
Szekeres szerint ez okozta azt a törésvonalat, amely már Gyurcsány balatonőszödi kirohanásában is tetten érhető volt, és amely meghatározta a következő éveket is. „„Jó lesz a népnek, akár akarja, akár nem” – foglalja össze lakonikus tömörséggel az akkori uralkodó kormányzati filozófiát.
Mikor vesztette el az „iránytűt” a magyar baloldal? Miért lett volna jobb, ha 2006-ban nem az MSZP nyeri a választásokat? Hogyan nem lett előrehozott választás a koalíció felbomlásából 2008-ban? Mit az az egy dolog, amit Szekeres Imre nem tud megbocsátani Gyurcsány Ferencnek? Mit tehetnek jövőre a „Tiszán túli” ellenzéki szavazók?
Kiderül a műsorból.
Bejelentkezés