Öt évvel ezelőtt, 2020. március 28-án vezették be Magyarországon a koronavírus-járvánnyal összefüggő kijárási korlátozásokat. Mi pedig – hiszen „még mindig erről beszélünk” – úgy gondoltuk, ez megfelelő alkalom, hogy ismét foglalkozzunk a járványkezelés tanulságaival. Terjedelmes hírlevelünkben megszólal

  • Hont András újságíró
  • Letoha Tamás kutatóorvos
  • Megadja Gábor eszmetörténész, kutató
  • Nefelejcs Gergő publicista
  • Kovács Ákos Dadan zenei menedzser

Részlet a Letoha Tamással készített terjedelmes interjúból:

Mi volt a legnagyobb hiba a járványkezeléssel? Hogyan működhetett volna hatékonyabban az egészségügyi ellátórendszer?

A járvány kezdetén – ismeretlen okból – egy, a sajtó által „Covid-celebként” is emlegetett szakértő által vezetett orvosdiagnosztikai szakkollégium megvonta a Covid-tesztelés jogát azoktól a hagyományosan járványügyi feladatokat ellátó, akkreditált intézményektől, mint például a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztálya (az egykori Csongrád megyei ÁNTSZ). Az indoklás szerint ezen laborok nem voltak felkészülve tömeges PCR-tesztelésre – holott e laboratóriumokban évtizedek óta dolgoznak olyan járványtanászok, akik már évtizedekkel ezelőtt is újonnan megjelent kórokozókat izoláltak és ellenanyagokat fejlesztettek ki ellenük.

Az ÁNTSZ-ek tehát – ahelyett, hogy diagnosztikai munkát végezhettek volna – kizárólag kontaktkutatásra voltak kárhoztatva. Eközben a tesztelést olyan magánlaborok végezték, amelyek közül többnek semmiféle orvosdiagnosztikai gyakorlata nem volt. A mintavételezés és eredménykezelés így széttagoltan, szakmai koordináció nélkül zajlott – a helyi járványügyi központokat kizárva, a feladatokat központi, gyakran járványtani tapasztalat nélküli adminisztrátorok szervezték.

E döntés ellen egyedül a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Mikrobiológiai Intézete emelte fel a hangját, amely sérelmezte, hogy az SZTE – napi több ezer beteg ellátásáért felelős orvosegyetem – még saját betegeit sem tesztelheti. Tiltakozásuk eredményeként végül engedélyt kaptak arra, hogy az Intézet napi néhány száz PCR-tesztet elvégezzen. Ez a kivételes engedmény azonban nem változtatott azon a tényen, hogy az ország Covid-diagnosztikai rendszere gyakorlatilag kiszervezésre került – olyan szereplőknek, akiknek nem volt meg a kellő tudományos és közegészségügyi hátterük.

Eközben az egészségügyi alapellátásgyakorlatilag összeomlott: a háziorvosok tömege nem fogadta a Covid-gyanús betegeket, sok esetben még telefonon sem voltak elérhetők. A betegeket néhány kijelölt járványkórházba koncentrálták, ahová több megyéből szállították az embereket, sokszor súlyos állapotban. Ez az ellátási forma kaotikus volt, szakmailag tarthatatlan, a kórtermek túlzsúfoltak, az ellátás színvonala egyenlőtlen.

A legsúlyosabb hiba azonban az volt, hogy a betegség lefolyását nem értették meg:
a SARS-CoV-2 vírus a tünetek jelentkezése után általában 7–9 napon belül kiürül a szervezetből, a halálos szövődményeket pedig más légúti vírusfertőzésekhez hasonlóan nem maga a vírus, hanem másodlagos bakteriális fertőzések okozták. Ezt már 2020 novemberében világosan leírták például Cevik és munkatársai: „A vírusterhelés csúcsa a tünetek megjelenése utáni első 5–7 napban jelentkezik, míg a súlyos betegség 2–4 hetet vesz igénybe, amikor a vírusterhelés már nem észlelhető. Egyetlen vizsgálatban sem mutattak ki élő vírust a betegség 9. napja után.”

Ez azt jelenti, hogy sok beteg hiába volt PCR-pozitív, a tényleges kórokozó ekkorra már nem a vírus, hanem a bakteriális fertőzés volt. Ezt erősíti meg egy, az Intensive Care Medicine folyóiratban 2020 decemberében megjelent közlemény is: „Gyakorlatilag minden súlyosan beteg Covid-19 tüdőgyulladásban szenvedő betegnél bakteriális DNS-t és toxinokat fedeztek fel. Ez felveti a baktériumok jelentős hozzájárulását a betegség patogeneziséhez.”

A Kásler Miklós vezette minisztériumi munkacsoport 2020 tavaszán kidolgozott egy Covid-19 terápiás protokollt, amely helyesen felismerte az antitrombotikus terápia és az időben elkezdett antibiotikumos kezelés fontosságát. Ez a protokoll teljes mértékben megfelelt a nemzetközi szakirodalmi adatoknak. Ennek ellenére a kormányzat később más szakértőkre hivatkozva háttérbe szorította ezt a szemléletet, és az irányelvek lakosság felé történő kommunikációja is hiányos, gyenge és következetlen volt.

Ezzel szemben a SZTE Járványügyi Ellátó Központja – nővérem szakmai vezetésével – szigorúan betartotta a korai antikoaguláns és célzott antibiotikus kezelést. Ennek eredményeként az SZTE JÁK kiemelkedő eredményeket ért el a COVID-19-betegek túlélésében. Erről azonban a központi kommunikáció és a média hallgatott.

**

Kovács Ákos Dadan zenei menedzserrel készített beszélgetésünk részlete:

Hogyan sikerült zeneipari szereplőként, sőt, összességében zeneiparként kihúzni ezt a másfél-két évet? Mik voltak a túlélési stratégiák?

A Gold Recordnál abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy komoly anyagi áldozatokkal ugyan, de túléltük, és senkit nem kellett elbocsájtanunk. Fontos volt, különösen a 2020. novemberi teljes zárás után, hogy megtaláljuk azokat a feladatokat, amelyekkel erőt önthettünk magunkba, egymásba, és első sorban a zenekarainkba. Rendszeressé tettük azokat a megbeszéléseket a zenekarainkkal, ahol egy ilyen időből kizökkent időszakban határidőkkel arra buzdítottuk őket, hogy miként eddig, írjanak dalokat, gyártsanak tartalmat, és amennyi időt lehet, és amennyit a korlátozások engednek, töltsenek együtt. (Én személyesen is nagyon nehezen éltem meg ezt az időszakot. Néha azon kaptam magam, hogy ülök este a konyhában, koncerteket nézek, és potyognak a könnyeim.) Próbáltunk online koncerteket is szervezni, de hamar kiderült, hogy ez igazi zsákutca, de most is hálás vagyok azoknak, akik áldozni tudtak arra, hogy ilyenre „befizettek”. Hálás vagyok azoknak is, akik a sokadszorra átszervezett és aztán sokszor végleg elmaradt koncertekre váltott jegyeiket nem váltották vissza.

**

Az ÖT hírlevélre az ot.hu főoldalán lehet feliratkozni.