Új sorozatunkban hetente jelentkezünk egy-egy olyan aktuális témával, ami sokakat mozgat meg, háborít fel vagy gondolkodtat el. Összeállításunkban rendre különböző véleményeket, megközelítéseket helyezünk egymás mellé. Ezen a héten az Amerikát és Európát is megrázó botrányról, az Epstein-akták ügyéről írnak felkért szerzőink.
Jeffrey Epstein amerikai milliárdos évtizedeken át szexuálisan zsákmányolt ki kiskorú lányokat és szervezett emberkereskedelmet hatalmasok számára. Epsteint először 2008-ban ítélték el, de akkor az ügy ismeretében meglehetősen enyhének nevezhető 13 hónapos börtönbüntetést kapott. 2019-ben, újabb letartóztatása után – azóta is vitatott körülmények között – öngyilkos lett a börtönében. 2024-ben és 2025-ben számos per tárta fel az ügy újabb részleteit, és Epstein egykori társa, a brit elithez tartozó Ghislaine Maxwell is börtönbe került. 2025 decemberében aztán egy új törvény miatt az Igazságügyi Minisztérium több millió oldalnyi dokumentumot és videót hozott nyilvánosságra. Bár titkos „ügyféllista” nem került elő, az iratok részletesen feltártak egy befolyásos kapcsolati hálót, ami hatalmas nemzetközi politikai botrányt okozott.
Epstein mint a romlott Nyugat áfiuma
A Jeffrey Epstein-féle love island üdülő- és orgiaközpont zaftos történeteinek részletei, fotói mérgezik az amerikai és brit közéletet, no meg az angolszász politikai elit érintett prominenseinek életét, egyben bizonyítják azt a régi feltevést is, hogy a politikai elit nem intellektuális óriások vagy erkölcsi bajnokok gyülekezete (és távolról sem élő szenteké) – sokkal inkább a megbomlott modern társadalom kiábrándító tükre. George Carlin, amerikai anarcho-individualista filozófus és világhírű komikus jó két évtizeddel ezelőtt találóan megjegyezte, hogy a kongresszusi választások tulajdonképpen nem más, mint egy szánalmas politikai vetésforgó bohózata, amely során a politikai propaganda által megvezetett, nem túl bonyolult lelkű, intellektusú és moralitású választók tömegei lecserélik a politikai „söpredékek” különböző generációit és képviselőit a „garbage in, garbage out”, vagyis a politikai hulladékcsere jegyében.
Elnézve Epstein három évtizedes tevékenységét és illusztris barátait, ismerőseit és ügyfélkörét András hercegtől Bill Clintonon és Bill Gatesen keresztül egészen Donald Trumpig, úgy tűnik, az öreg igazmondó Carlin fején találta a szöget: ha az amerikai és brit politikai elit ilyen személyiségekből (is) áll, akkor inkább mocsárlakóknak és elit söpredéknek kellene nevezni őket. Nem valószínű, hogy Donald Trump elnök e washingtoni és New York-i mocsárnak a lecsapolására gondolt, amikor meghirdette harcát a szörnyű amerikai deep state ellen.
Illúzióink és naiv elvárásaink esetleg nyomokban azért még lehetnek, ha a közélet tisztaságát és a társadalmi, üzleti és politikai életet befolyásoló kulcsszereplők, döntéshozók érintettségét és személyiségük integritását tekintjük, azonban, valljuk be, ez a történet hordoz némi erkölcsi terhet, és pszichésen is igen káros, sőt kontraproduktív lehet az egyszeri, finom lelkű, naiv külső szemlélő számára, aki csak kapkodja a fejét. Michel Foucault is bizonyára nagyokat csettintene, ha még élne, hallva Epstein orgiáiról, amelyek groteszk módon alátámasztják a francia filozófus elméletét a hatalom és a promiszkuitás, valamint a szexuális kizsákmányolás visszataszító összefonódásáról.
Mit is várhatnánk el az ötödik századi Római Birodalom végidejét idéző nyugati pénzarisztokrácia és politikai elit viselkedésétől, egy csúcson túl lévő, hanyatló pályát befutó amerikai szuperhatalom élvhajhász hétköznapjaitól itt a huszonegyedik század elején. Platón módjára a tisztes távolból (avagy egy félhomályos barlangból figyelve), egy ideális világ illúziójában reménykedve, naiv módon szeretnénk rátekinteni a regnáló nyugati politikai elitre, de folyton csak a kijózanító, fülledt levegőjű, kiábrándító valóság jön szembe.
Úgy tűnik, a választópolgár, az Arisztotelész-féle közösségi lény, a zoon politikon a tömegdemokráciákra jellemző módon csak a salakot tudja felszívni és hatalomba juttatni. Vagyis ne csodálkozzunk, hogy a pénzügyi, gazdasági és politikai szféra prominens vezetői kiskorú lányokkal (és fiúkkal) hetyegnek titkosnak gondolt karibi (vagy ibizai) love nest- és honey trap-bulikban, miközben az illetékes szolgálatok begyűjtik a szükséges képanyagokat, hogy aztán egyszer majd kérhessenek egy szívességet a képeken szereplő illetékes szaktársaktól.
(Csutak Zsolt – a szerző Amerika-kutató, az ÖT munkatársa)
Itt nincs jobboldal és baloldal, csak a nagy összeesküvés
Ahogyan az Epstein-botrány kapcsán Maurice Glasman, a brit Munkáspárt különc, Lordok Háza-tagja nyilatkozta a televíziónak: „Nincs annál rosszabb, mint amikor egy összeesküvésről bebizonyosodik, hogy valódi, mert ekkor az emberek többségének magukban a társadalom intézményeiben rendül meg a bizalma”. Glasman azt kommentálta, hogy a brit kormány lehet az első, ami jóformán belebukhat az Epstein-botrányba. Ennek oka, hogy a párt Tony Blair óta megkérdőjelezhetetlen hatalmú és tekintélyű szürke eminenciása, Peter Mandelson milyen szerepben tűnik fel a most kikerült, 3 millió Epstein-emailben. Mandelsont persze eleve sokan gyűlölték. Kétszer vett részt a régi angol baloldal baloldali politikusainak (akiket abszurd módon már közel harminc éve a párt „balszárnyának” tekintenek) megpuccsolásában. Legutóbb szűk körben kifejtette, Jeremy Corbyn Labour-vezér megbuktatása „élete egyik fő feladata”. Számos, fontos pozíciója és lényegében a párt piacpártivá és háborús párttá varázslása is kockán forgott Corbyn és mozgalma miatt.
A leveréshez viszont régi sztálinista módszereket használt: B-listák, tisztogatások, nemcsak a párton belül, hanem annak holdudvarában: az egyetemeken, médiában is. Miközben pedig Mandelson ezt tette, vígan eljárkált a kiskorú nőket bizonyítottan sorozatban megerőszakoló „jó barátjához”, Jeffrey Epsteinhez. Annak ellenére, hogy a pedofil bűnözőhöz fűződő kapcsolata már rég nyilvános volt, a Corbyn felett győzedelmeskedő „komoly emberek” jelöltje, Keir Starmer megjutalmazta: előléptette a brit kormány egyik legfontosabb pozíciójába, washingtoni nagykövetnek.
Most pedig, amikor az amerikai kongresszus – részben éppen a Trump ellen fellázadó MAGA mozgalom képviselőivel együtt – elérte számos, az Epstein-hálózathoz kapcsolódó adat nyilvánossá tételét, Mandelson pozíciója tarthatatlanná vált. Lord Glasman – a brit Munkáspárton belüli, Corbynt és Starmert is elutasító konzervatív kiscsoport feje – volt az egyetlen a pártból, akit Trump és alelnöke, J. D. Vance hivatalosan meghívott beiktatására.
Onnan visszatérve, 2025 februárjában, elmondása szerint hazafias kötelességének eleget téve, hivatalos jelentést tett tapasztalatairól a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki hivatalnak. Határozottan ellenezte, hogy Peter Mandelsont küldjék nagykövetnek, de nagy tekintélye ellenére sem hallgattak rá. Most pedig a Mandelsont övező felháborodás azért tört ki, mert nyilvánvalóvá vált, Epstein ügyeiről mindent tudott, a magánszigetén, a Little St. Jamesen is járt, és egyáltalán nem zavarta az, ami ott látott. Keir Starmer egy hete már arra kényszerült, hogy azt állítsa: hitt Mandelsonnak, de az átverte, végül nem kevésbé gyáva módon, múlt vasárnap az egész kinevezést a kabinetfőnökére, Morgan McSweeney-re kente, és elküldte őt.
Ez a kis történet jól mutatja, miért lehetett ekkora botrány az Epstein-hálózat működéséből. A tömeges erőszak csak a jéghegy csúcsa. Az e-mailek átvizsgálása után még egykori CIA-s szivárogtatók is előálltak azzal, szinte elképzelhetetlen, hogy a magát playboynak és pénzembernek álcázó bűnöző nem dolgozott be a titkosszolgálatnak. Egyikük, John Kiriakou meg is nevezte, hogy kiknek: szerinte Izraelnek és a Moszadnak szállított kapcsolatokat és információkat mint „befolyásoló ügynök”. Ez a hírszerző szolgálat ugyanis egyrészt ismert arról, hogy nyílt zsarolást alkalmaz informátorokkal szemben (míg a CIA és a britek szinte mindig pénzt és szabadságot ígérnek csupán), és nemzeti érdeke is fűződik a nyugati szövetségesek nagy hatalmú vezetőinek sakkban tartásához. Sőt, Epstein története egy tényfeltáró cikk szerint éppen Ronald Reagan 1986-os „Irán-kontra” fegyvercsempészeti botránya és annak izraeli szála körül kezdődhetett el.
Epstein ugyanakkor a globalizálódó, neoliberális világrend tipikus figurája volt: állandóan utazott, abból élt, hogy egymást nem ismerő, nagy hatalmú emberek között találkozókat szervezett le – olykor orgiákat is –, és eközben mindenféle lehetetlen és nagy ívű tervekkel etette őket. Ilyen irányú tevékenységére az 1990-es évektől vannak bizonyítékok, de igazán okadatolni csak az e-mailek elterjedése után, és postafiókjai miatt a 2010-es évektől lehet. „Vendégei” már széles körben ismertek: Bill Gates, András herceg, Trump, Bill Clinton, a harvardi közgazdász és a 2008-as pénzügyi válság egyik fő felelőse, Larry Summers, a hivatalos, háborúellenes újbaloldal szellemi vezetője, Noam Chomsky, az izraeli baloldal utolsó, választást is nyerő miniszterelnöke, Ehud Barak, Elon Musk és Peter Thiel „szélsőjobboldali” tech-milliárdosok. És Tony Blair egyik legfontosabb embere, Mandelson.
A képbe csak 2016-tól zavar bele a Trump-korszak új „üstököse”, Steve Bannon befektető és botrányújságíró, a teljes Trump-kampány kitalálója. Miközben Bannon társaival a „pedofil baloldali elit” ellen hergelt, és például azt sejtették, a Demokrata párt sátánista orgiákat tart egy washingtoni pizzázó nem létező pincéjében, egy most nyilvánosságra került fotó tanúsága szerint Noam Chomsky társaságában járt egy valódi pedofil bűnözőhöz, a titkos rituálékat rejtő sziget tulajdonosához, Jeffrey Epsteinhez. Láthatóan ő és Chomsky is remekül szórakoznak, nevetgélnek a társaságában.
Az embernek már-már az a benyomása, hogy Steve Bannon ezt az egészet direkt csinálja tíz esztendeje. Tudomása van a romlott elit titkos hatalmi játékairól, és arról, hogy erkölcsi romlottságuk teljes tudatában büntetlenül kínozzák és erőszakolják meg a gyengéket – vagy éppen mindezt vidáman végignézik. Mégis inkább pártpolitikát csinált az egészből.
Teljesen mindegy, mi derül még ki az ügyben Trump elnökről és környezetéről, a lényeget már így is megtudtuk: nem számít, hogy a nyugati tőkések legfelső rétege elitellenesnek vagy éppen az „illiberális populizmus” miatt aggodalmaskodónak mutatja magát, kétpárti harcuk mögött mind-mind egy nagy összeesküvés részei. Az összeesküvésé, amelynek során dologtalan emberek mások munkájának eredményét tulajdonítják el, hogy abból részben olyan megfigyelő és biztonsági rezsimet építsenek, ami azután kellőképpen elnyomja azokat, akiket ki kell fosztani.
Az összeesküvés-elméleteknél tehát csak egy összeesküvés-gyakorlat a rosszabb. Nem azért, mert bebizonyítja, milyen a kapitalizmus piramisának a csúcsán lenni, hanem azért, mert bemutatja: ezek az emberek tudják ezt, és lelkiismeret-furdalás nélkül csinálják – mindannyiunkkal.
(Tóth Csaba Tibor – A szerző a Mérce és az ÖT munkatársa)
Borítókép: Az amerikai Igazságügyi Minisztérium által nyilvánosságra hozott Epstein-fotók / fotó: Martin BUREAU / AFP
Bejelentkezés