Látszólag olyan rendes, kedves, jó emberhez méltó gesztus, hogy az internet, a közösségi média nagy játékosai leterelnek bizonyos közéleti, politikai tartalmakat a felületeikről. Örülhet is ki-ki, hogy a számára ellenszenves politikai kontentek lekerülnek a tartalomfolyamából, felfrissül a dupla buborék, tisztább, szárazabb érzés, satöbbi. Láttam is már ilyen kommenteket, „végre nem látom többé a (kívánt név, párt, politikai oldal behelyettesítendő) politikai hirdetéseit”. Kedves egészségükre.
Azonban, ha közelebb megyünk magához a jelenséghez, és egy kicsit elmélázunk annak a történelmiségén, historikus dimenzióján, akkor könnyen észrevehetjük, hogy ezt a döntést a lehető legmélyebb cinizmus hatja át.
A globális techcégek az elmúlt közel másfél évtizedben a közösségi térbe terelték az életünk egy igen jelentékeny részét, a közéletet is. Szemmel igen jól látható mennyiségű ember számára például a Facebook lett a kezdőlap, innen szedi a politikai tartalmakat, ez a felület szűri a napi politikai betevőjét – lásd még: buborékosodás –, és ami ennél is sokkal, de sokkal fontosabb, a technológia ide terelte a közéleti viták egy jelentős részét is. Ember és ember például jó ideje itt vitatkozik a közéleti kérdéseken, nem az úgynevezett való életben, nem face to face a kocsmában, a parkban, a telefonban, ráadásul a felület jellege miatt olyan tónusban, amely tónus egy hús-vér vitában szinte elképzelhetetlen. Ráadásul, nem mellesleg, a közélet közösségi térbe terelése az offline (lánykori nevén a személyes, a valóságos térben játszódó) politikai, politizáló viták tónusát is végleg és végletesen átalakította. Mellékelt ábra, kettőspont, lásd a mai hazai és globális közéleti tájképet. Lassan már bácsis tempó azon merengeni, hogy vitázó felek olyan hangütést engednek meg maguknak ezekben az összecsattanásokban, amilyet a valóságban sosem.
Ráadásul a Facebook több értelemben is a megosztásra épül: egyfelől a tartalomdisztribúcióra, a lájkokra, a hatékonyságra, másfelől olyan értelemben is a megosztásra, hogy azt díjazza, ha minél hevesebb a vita, minél nagyobb az ellentét, minél hevenyebb az anyázás, mert akkor több a komment, jobban pörög az élet digitáliában. Zárójel: milyen szép nyelvészeti duplacsavar, a „megosztás” ezt is, meg azt is jelentheti, mégis, esetünkben ugyanarra mutat.
Tehát a közösségi média fölterelte a népet a felületeire, díjazza, ha megy a hangos politikai kurvaanyázás, létrehozta a világtörténelem egyik legsúlyosabb és legbizarrabb...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
