Horváth László drogügyi kormánybiztos a napokban benyújtotta az új kábítószerügyi törvénycsomagot, amely jelentősen szigorítja a drogtörvényt, az újra meghirdetett zérótolerancia-program jegyében. Első blikkre az látszik, hogy ami a nyugati jogállamokban eddig szigorítással nem sikerült, azzal a kormány „csakazértis” alapon próbálkozik. Ennek jegyében az új törvény a kábítószer-felhasználási lánc teljes pályás letámadására adhat lehetőséget:

  • Az eddigi joghézag lebetonozásának tekinthető az úgynevezett dizájnerdrogok használatának szankcionálása. Ami eddig szabálysértésnek számított, és legfeljebb pénzbírsággal vagy elzárással volt büntethető, azt most ugyanolyan bűncselekménynek nyilvánítják, mint a „klasszikus” kábítószerezést.
  • Az elterelés lehetőségét tovább szűkítik: csak az élhetne vele, aki elárulja a rendőrségnek, hogy kitől vette/kapta a szert, aki pedig megpróbál vicceskedni egy Szájer József-utalással, az hamis tanúzást követ el.
  • A dílereknek elkobozhatják az ingatlanjaikat, járműveiket, és minden egyéb vagyontárgyukat, amit a kereskedelemhez használnak, az alsónadrágtól a patikamérlegig.
  • Azokat az üzleteket is bezárhatják egy évre, ahol kábítószert vásároltak, és amelyek ellen a rendőrség kétszer indít eljárást egy éven belül.

A többi szabály is az „el a szem elől” elvet követi, azaz a módosult tudatállapotban lévő személyeket 72 órára elzárhatják, a dílereket kitilthatják egy adott településről, továbbá testi sértésnél, emberölésnél súlyosbító körülménynek számít majd a bódult állapot (szemben az ittassal).

Ezekből az látszik, hogy teljesen felesleges a liberális normákat számonkérni az új szabályozáson: az irány tényleg a megtorlás és a drákói szigor, egyfajta drogok elleni háború a félperiférián. Mint ismeretes, a kábítószer elleni globális küzdelmet Nixon indította, azzal a csavarral, hogy továbbra is lehet valaki hippi vagy fekete – ezt azért mégsem tilthatták be –, de a droghasználat tilalmán keresztül szépen oda lehetett sózni mindkét csoportnak.

Itthon különösen az olyan drogok okoznak komoly függőséget és tarolnak le településeket, mint a herbál vagy a kristály. Elterjedtek a függő életformából fakadó bűnesetek, amelyek már annyira zavarják a polgári lakosságot, hogy a Mi Hazánk évek óta sikeresen kampányolhat a köreikben. Vagy elég a kerepesi polgármesterre, Gyuricza Lászlóra gondolni, aki egyfajta drogellenes Batman-karriert futott be.

Nyilvánvaló, hogy már évekkel ezelőtt tenni kellett volna valamit, de nem meglepő módon a kormány nem az ártalomcsökkentő, függőségeket kezelő, elterelő stratégiát választotta, hanem a drákói szigornak eladható rendészetit. A drogosok kiváló ellenségkép, jól mutatnak bilincsben, az ellenük folytatott hadjárat egész évre tartalmat szolgáltat majd az erre ácsingózó médiumoknak és közönségüknek, amivel pedig újabb szeletet lehet kihasítani a Mi Hazánk szavazótáborából.

Azonban – mint azt Amerika példája is mutatja – ezzel nem lehet felszámolni a drogproblémát. A fogyasztók vegzálása nem a drogtanyák eltűnését, hanem felfutását jelentheti majd, legfeljebb eldugottabban, mint eddig. De azt is nehéz elképzelni, hogy Budapest azon népszerű szórakozóhelyein, ahol bizony-bizony folyik a kereskedelem és a fogyasztás, ott majd a biztonságiak egy esetleges razziától félve átkutatják a vendégkört, vagy elkezdik rájuk rúgni a vécéajtót és leszerelni a vécécsészéket, hogy elejét vegyék egy bezáratásnak.

A drog ugyanis egy valóban nagy biznisz, valószínűleg a GDP szemmel látható részét képezi, különösen a buliturizmus fellendülése miatt, így az ebben a szektorban meglévő üzleti érdekeltségeket figyelembe véve a törvény szelektív, félrenéző alkalmazása várható.

A legaggályosabb szigorítás azonban a spicliség ösztönzése, bár az eredeti pletykákhoz képest ez a javaslat tulajdonképpen felpuhult, ugyanis a múlt héten még az hír terjedt, hogy ha valaki nem vallja be, kitől kapta a szert, őt magát vádolják majd kereskedelemmel, ami jelentősen komolyabb büntetési tétel lett volna, mint „csak” egy-két évet ülni fogyasztóként. A törvényjavaslat annyiban módosult, hogy a bíróság engedélyeztetheti a fogyasztó lehallgatását, és bűnmegelőzési célú felügyeletet rendelhet el három hónapig, ha az illetőt nem is ítélték letöltendőre, ezt pedig az ügyészség hat hónapra meghosszabbíthatja.

Bűnmegelőzési célból világos, hogy a lefülelt fogyasztókat akarják felhasználni arra, hogy elkapják a kereskedőket, ezzel kvázi további feszültséget gerjesztve egy amúgy is paranoid környezetben, ahol gyakran fordul elő tettlegesség, ráadásul annak legvédtelenebb láncszemét tennék ki a legnagyobb kockázatnak. Könnyen belátható, hogy ennek a módszernek az ellensúlyozására a maffia maga is példát fog majd statuálni a spicliken, hogy elrettentse ettől a kibúvótól a fogyasztókat. Ezzel pedig egyáltalán nem csökken a drogfogyasztáshoz kapcsolható erőszak, hanem új területekre terjed ki.

Összegzésképp indulhat a matek, hogy hány bevitt fogyasztó és díler mennyi szavazatot hoz majd jövőre, de hogy mindennek tartósan elrettentő hatása lenne, ráadásul annyira, hogy akár csak a nyomorgók között felszámolja a kábítószer-használatot, az erősen kétséges.