Megvallom őszintén, egy evangélikus gimnáziumba jártam: minden hétfőn templom és heti két hittan adta az útravalót az életre, az iskola pedig a konzervatív jobboldal utánpótlásképzőjeként is funkcionált, több tanárom lett a NER-ben később nem is akárki, hanem egyenesen valaki. Ezzel a tudással felvértezve azt hittem, hogy értem a konzervatív kurzus logikáját. Aztán mégis egészen elveszettnek éreztem magam, amíg kezembe nem vettem G. Fodor Gábor Politikai virológia című művét, ami adott némi kiindulópontot az értékrend értelmezéséhez, végül pedig a kormányzat most megjelent kisfilmje, az Így győztük le a Covid-járványt nyújtotta át nekem a megoldókulcsot. Az értelmezésemet csak segítette, hogy a Tisza-párt egy sportkommentátori szerepet előadó pártelnökkel és a felkért szakértővel készített műsorban segítette értelmezni azt a valóságot, amit megéltem, amit megéltünk, már aki.
Ha valaki a politológia olyan nagy alakjai felől értelmezné országunk jelenét, mint Machiavelli, Hegel, Marx, Engels, Weber vagy Kissinger, az sajnos tévúton jár. Politikai elitünk, lett légyen az kormánypárti vagy ellenzéki, a világunkat a Pintér Attila-iskolából értelmezi, mely szerint életünk olyan, mint a magyar válogatott meccsei a tetszőleges ellenféllel szemben. Rosszabb napokon Szlovákiát vagy Romániát kell megverni, szebbeken meg Dániát vagy Ausztriát: mi mindent megtettünk, legfeljebb nem tolódtunk. Pedig eskü, hatkor keltünk, ott voltunk, a mester parancsa szerint teljesítettünk, és ha vesztettünk is, voltaképp ez a vereség a maga helyén értékelendő relatív eredmény.
A foci egy aránylag egyértelmű sportág, az eredményét gólban mérik. A bonyolultabb területeken, mint az életünk és az egészségügy, más mérőszámok kellenek: lehet kilóba mérni a hullákat, a fertőzötteket, az oltottakat, az oltások számát, az oltások fajtájának megoszlását, az orvosok és ápolók munkaóráit. Lehetne még mérni a PCR-teszteket, a fertőtlenítőszerek hektoliterjét, az eldobott maszkok kilóját (tonnáját?), a távolságtartárs métereit (kilométereit?), a karanténba zárt órák, a meg nem ismételhető évek vagy az ősz hajszálak számát, a neurózisok fokát, a telefújt papírzsebkendők űrtartalmát, a szétbaszott tüdők hektárját: az általános őrületre meg a szétvert életekre meg majd ráállítjuk a KSH-t, hogy találjon ki rá egy SI mértékegységet.
Mindenesetre én megtisztelve érzem magam, hogy burzsoáziánk könyvben, kisfilmben, podcastben és 24/7 megjelenő rövid cikkecskékben szeretne engem meggyőzni arról, hogy nekem éppen mi a jó és mi a rossz. Azt már kissé zokon veszem, hogy közben láthatóan hülyének néznek, mert az én családomban valakinek az anyját szidni legalább őszinte, hülyének nézni viszont komoly tiszteletlenség.
Márpedig a kormány és az ellenzéke épp hülyének néz. És Pintért is majdnem megverték azért, amikor azt mondta, hogy „nem tolódtunk”.
1.
Kezdjük egy játékkal. Nagy divatja van Pesten annak, hogy megfejtik az okosok, hogy kinek nem kéne igazából szavazati jog. A régi miépes–jobbikos szlogent fajiból átkonvertálták amolyan európéer műveltségi-intellektuális kérdéssé. Szerintem a politikát nem lehet úgy elképzelni, mint egy videójátékot, ahol majd így pipálgatom a dolgokat, és akkor azok úgy lesznek. De ha ez itt egy értelmiségi sportág, akkor had nevezzek én is egy feladattal.
Az alábbi ábrán a magyarországi Covid-fertőzések, a gyógyultak és a halálozások számai láthatók, forrása a Wikipedia. Jelölje be az ábrán, hogy a kormány:
1) mikor vezette be a kötelező maszkviselést,
2) mikor rendelt el kijárási tilalmat,
3) mikor indultak be az oltási kampányok.
Aki helytelenül válaszol, az nem kap érettségit. Annak megvonjuk a szavazati jogát. Jó?
Szerencsére a népegészségügy foglalkozott a témával több tanulmányban is. A megoldókulcs egyben egy nagy lecke arról, hogy hogyan lehet hazudni a statisztikával és a grafikonokkal. Ez a kormány saját maga számára gyártott sikerpropagandája:
Emelt szintű érettségi kérdéseink következnek:
Milyen hatással volt a Covid-járvány lefutására:
1) a kötelező maszkviselés,
2) az elrendelt kijárási tilalom,
3) az oltási kampányok?
A helyes válaszok természetesen megadhatatlanok, ugyanis ahhoz kellenének olyan számítások, hogy az intézkedések bevezetése előtt milyen számokra számítottunk. Ezeket azonban titkosították. Pedig ha ez a jó eredmény, akkor szeretném látni azt a számítást, amihez képest ez jónak számít. Ehhez pedig szeretném megnézni a képletet, ami megmutatja, hogy hány hektár hullával számoltunk, ha nem megy haza mindenki nyolckor, vagy ha a maszkokat nem ötmillió, hanem négymillió oltottnál hagyjuk el. Sőt, ha ilyen precízen vezettük a számokat, kérnék egy kimutatást, hogy a beadott oltások darabja hány halálozást, hány fertőzést, hány nap megspórolt karantént jelentett, összevetve a hatásfokát a természetesen megfertőzöttek számával és a természetes immunitás hatásfokával.
Ugyanis a legutóbbiról egy konkrét szám volt: hogy a természetes védettség addig tart, ameddig a Tanácsköztársaság fennállt. 133 napig. A kedves olvasó pedig talán tőlem tudja meg, hogy amennyiben nem vette fel a negyedik oltását, akkor büdös, járványtagadó oltásellenesnek számít a hivatalos járványügyi protokoll szerint. Erről legfeljebb pedig csak azért nem értesült, mert Putyin letarolta Ukrajnát.
2.
Mivel a hivatalos tájékoztatás szerint eléggé elveszettnek érezném magam, kénytelen vagyok afféle empirikus tapasztalatokra hagyatkozni járványügyileg. Isten a tanúm rá, hogy 2020 végén egy irodai buli alkalmával elkaptam a Covidot, nyomtam is tőle az ágyat pár napig, láncdohányosként féltettem a nyamvadt életemet. Ekkor már bizony voltak kijárási korlátozások, de hát bölcs miniszterelnökünk úgy döntött, hogy a légúti fertőzés csak szabadidős tevékenység alatt terjed, így minden munkáltató írt egy menlevelet az alkalmazottainak, a vállalkozók meg maguknak: így kapta el szerény kis irodánk is a pestist, és el is maradt a karácsony mindenkinek, aki nem akarta a nagymamáját a halálba küldeni.
Ezután azért nehéz volt visszacsábítani az irodistákat az irodába, ezért a vezetőség radikális eszközökhöz folyamodott. Minden hétfő reggel PCR-tesztes orrtúrás jött mindenkinek, melyet később úgy enyhítettek, hogy csak az új kollégáknak és az oltatlan renitenseknek kelljen átesniük a procedúrán. Ez egészen regénybe illő közösséget kovácsolt az ellenállókból: hétfő reggel már rutinosan üdvözölték azt a két orvostanhallgatót, akikkel intim viszonyba kerültünk. A közegészségügyi procedúrát nagyjából ötven negatív teszttel zártam, mire abbahagyták, és másoktól is csak két pozitív eredményről hallottam, miután két frissen oltott kolléga besípolt – cserébe miattuk példásan hazaküldtek mindenkit az emeletről. Akkoriban még matekozgattam arról, hogy a tesztek vajon milyen pontossággal működnek, vagy hogy rendben van-e, hogy minden kórházba felvett embert lemérnek, Covid-halálozásnak pedig azt számoljuk, akinek volt egy pozitív tesztje egy hónapon (28 napon) belül. Erről még írtam leveleket is a sajtónak, hisz az én apámat is egy kórházi fertőzés vitte el, logikusnak tűnt, hogy a magyar egészségügyben úgy száguld a Covid, hogy az torzítja a statisztikát és lábtöréses embereket küld a másvilágra. Nem nagyon érdekelte őket, a napi fenyegető grafikon több kattintást hozott, és el lehetett sírni, hogy azért halunk ki, mert a kormány nem falaz be mindenkit.
A titok nyitjára aztán az értékesítési részleg vezetője mutatott rá. Emberem szép jutalékokat keresett, engem állandóan szopatott, hogy mit hepciáskodok – de az neki is feltűnt, hogy a teszteket végző nyikhaj karórája a szezon végére drágább lett, mint az övé. S valóban: hetente kétszáz ember orrát megtúrni, anyagáron tízezer, eladva húszezer + ÁFA szép pénz: ami az alkimistáknak nem sikerült, azt a Covid lehozta.
Képesek lettünk a taknyot arannyá transzformálni.
Annyiszor még életemben nem voltam náthás, mint abban az évben, amikor szétcseszték az orrlyukamat. De cserébe nem mehettem be sehova, mert nem voltam jó ember.
3.
A „hülye” szót mindenki használja, de szerintem nem ugyanazt értjük alatta. Így pedig nehéz lesz érvelnem amellett, hogy miért sértés, ha hülyének néznek. Ha pedáns akarnék lenni, akkor az „idióta” kifejezés eredeti görög jelentéséből vezetném le, minthogy olyan embert jelöl, aki csak a saját dolgával foglalkozik, a közügyekkel nem. Viszont a magyar népi magyarázat, miszerint az okos ember más kárából tanul, a hülye meg még a sajátjából se, közelebb áll ahhoz, amit el szeretnék mondani.
A Covid-járvány lényegi trükkje az össznépi hülyének nézés, a nép idiótaként kezelése, mely egy egyszerű bűvésztrükkben fejezhető ki: hogy volt itt egy járvány, meg születtek rá válaszul intézkedések, de ezekről ember nem tehet. A járvány egy biológiai tény, amire voltak-lettek volna válaszaink az orvostudomány nevű részhalmazon belül, a járványkezelés meg az, amit nagyon is emberi politikusok nagyon is emberi motivációk alapján parancsba adtak rá válaszul. A bűvésztrükk abban áll, hogy a sorsnak vagy Isten csapásának minősítjük az egészet, mintha a helyzet (a terjedő betegség) és a rá adott válasz (bezárunk-amíg-nem-oltattok) egyazon emberfeletti tőből fakadt volna.
Így aztán, ahogy emelkedett a járványügyi grafikon, úgy kellett meghajolnunk az egyre drasztikusabb korlátozások előtt. Szerencsére, nem jutottunk el addig, hogy áldozza fel mindenki az elsőszülött gyerekét – pedig amilyen szinten volt a hisztéria, nem jártunk messze ettől. Az intézkedések-korlátozások-rendeletek, mivel a tudománytól voltak eredeztetve, helyesnek voltak elfogadva, csak nem eléggé drasztikusnak: következésképp a rendelet nem lehetett hibás, csak az állampolgárok vétkezhettek (mert nem hordták a maszkot, mert nem maradtak otthon, mert nem vették fel az oltást, mert nem vették fel a második oltást, mert nem vették fel a harmadik oltást stb.).
Az igazi horror az, amikor a kormány és az ellenzéke összezár: az irányban teljes volt az egyetértés, legfeljebb a kivitelezésben akadtak problémák. A nép egyik fele otthon rettegett, a másik meg boldogan járkált fel-alá a kiskapukon keresztül.
A két világ találkozása pedig úgy nézett ki, hogy 2021 szilveszterén egy illegál kocsmában csapoltam, mert a többi buliba nem engedtek be védettségi hiányában. Megfordult aznap este két szórakozóhely között jónéhány jóllakott frissen oltott, hogy aztán a szilveszter utáni hetet Coviddal kiütve töltse. Mindez pár héttel volt azután, hogy Orbán Viktor kijelentette, az oltás az egy golyóálló mellény, az oltottról lepattan a vírus.
Világos. A rendelet nem lehetett hibás: csak mi lehettünk bűnösök. Ebben az időben még az a konteó is terjedt, hogy az oltatlanok körében olyan szupervírus fejlődik, ami leteríti az oltottakat.
Még tavaly nyáron (!) is a fejemhez vágta ezt valaki, aki három oltás után elkapta a nyavalyát. Mentségére szóljon, hogy belehalt a nagyapja, pedig ő mindent jól csinált, az én nagy fejemet pedig egyszerűbb bűnbaknak látni, mint szembe nézni azzal, hogy a sajtó, amit egész életében fogyasztott, átbaszta a palánkon. Hiába az állam parancsolt rád, hogy ne élj majd’ két évig, ha ott vannak azok az alusipkás laposföld-hívők, akik oltatlanul bemásztak az öregek otthonába körbenyalogatni a rákosokat.
Nekem is meghalt több ismerősöm ebben a szarban, hirtelen és váratlanul.
De ettől nem a postást fogom felkérdezni, hogy miért vitte oda a baktériumot, hanem az orvost, hogy oszt’ ugyan mi állt a sikeres kezelésnek az útjában?
Mert végső soron ez volt a másik aljas trükk: egy alapvetően virológiai kérdésből morálisat csináltunk. A magyar egészségügy gyakorlatilag nem tette a dolgát a frontvonalban: az orvosok elbújtak, telefonon diagnosztizálták a betegeket, akik pozitív Covid-teszttel megkapták, hogy pihenjenek, igyanak teát és imádkozzanak, hogy ne kerüljenek kórházba. Erről azonban nem sok szó esett, hogy tudniillik úgy kezeljük a covidos betegeket, hogy nem kezeljük őket, csak akkor, amikor már kórházba kerültek – és ott is kiderült, hogy a járvány leghalálosabb, 2020 eleji szakasza pont azért volt annyira brutális, mert átlélegeztettük az öregeket a halálba.
Márpedig az, hogy a betegeket megfelelő módon kezeljük, nem pénzkérdés: ennek ellenére a nyilvánosság azzal volt elfoglalva, hogy felelősöket pécézzen ki magának. A középosztály elbújt, és kisírta magának, hogy a munkásosztály hordjon neki dolgokat, a megfelelő ellátás hiányában pedig meghalt több tízezer ember. De abból, hogy mennyi figyelmet kapott a megfelelő ellátás hiánya, kiviláglik, hogy a sorsuk tulajdonképpen érdektelen volt azon túl, hogy a hullaheggyel lehetett mutogatni a másikra, hogy az ő lelkén szárad az életük.
Mert míg önmagában a Covid-vírus nem volt veszélyes, az esetek túlnyomó többségében enyhébb lefolyással, mint egy influenza, bizonyos esetekben kialakulhatott egy bakteriális felülfertőzés, ami tüdőgyulladáshoz vezet. Ennek a megelőzésére szoktak az orvosok felírni antibiotikumot – de mint arra Dr. Letoha Tamás rámutatott, a WHO karantén-rendelkezése pont ahhoz vezetett, hogy az elszeparált ember antibiotikumos kezelés nélkül sokkal nagyobb eséllyel kapjon tüdőgyulladást. A minapi posztjából idézve:
„A SARS-CoV-2-höz nagyban hasonlító SARS-CoV-1-nél ugyanez még nem következhetett be: hisz ezen vírus 2003. évi felbukkanásakor az orvosok a súlyosabb tünetekkel rendelkező fertőzötteknek (láz stb.) első lépésben doxiciklin antibiotikumot írtak fel. És ahogy jött a SARS-CoV-1, úgy is ment, pár ezer áldozatot szedve legfőképp az idősek köréből világszerte. A Covidnál a WHO már gondoskodott arról, hogy a felső légúti tünetek miatt lekaranténozott illető pont annyi ideig maradjon elzárva a külvilágtól (10 nap), hogy gyógyszeres (ti. antibiotikumos) kezelés nélkül egy viszonylag enyhe felső légúti vírusfertőzés súlyos bakteriális felülfertőződéssé konvertálódjon. Pont azzá, ami az antibiotikumok használata nélkül százmilliókat ölt meg korábban. Tehát nem elég, hogy a WHO mindenfajta racionális gyógyszeres ellátást tagadott a Covid ellen, hanem olyan, korábban sosem alkalmazott protokollokat promótált – ld. karantén –, ami nemhogy javította, hanem ellenkezőleg, életveszélybe sodorta a felső légúti vírussal fertőzött embereket.”
Ez világra szóló botrány kellene hogy legyen, és többek között ezért is lépteti ki Trump Amerikát a WHO-ból. Nálunk még a probléma felvetéséig sem jutottunk el a nagy nyilvánosság előtt, sőt. A tisztelt közvéleményt az elemi tényeknél az is jobban érdekelte, hogy identitáskérdést faragjon abból, ki milyen oltást vett fel, a megváltásként várt vakcinák pedig úgy lettek a kapitalizmus történetének pénzügyileg legsikeresebb termékei, hogy gyakorlatilag az elrendelt céljukat sem teljesítették, a mellékhatásokról pedig még nem is beszélünk.
De ha igazán ragaszkodik hozzá a t. közvélemény, akkor beszéljünk róla.
Bejelentkezés