Lemondott az Albert Einstein Bizottság, mert az Albert Einstein-díjat valami fasiszta kóklernek ítélték, aki nem lépett egyszerre a többi kinyúlt kardigános közpénztolvajjal. A kormánypárti revolversajtó a kiközösített giccskészítő védelmében listázza a belterjes, degenerált, pöcsfestő belpesti klikket. A nép körében ismeretlen képzőművészek állami pénzen hizlalt gőgjét méricskéli mindkét politikai oldal. Személyes ismerősök kommentelnek pro és kontra, „tanárom volt”. Ki más tenné – az alkotásaik elérése közel nulla.
Sikertelen művész az összes. Nem alkottak világraszólót, mert magukhoz beszélnek, tét nélkül; egymást veregetik hátba, vagy lökik el az asztal mellől – attól, amin az állami húsosfazék van. Szigorúan őrzött akolmeleg, ahol mindenki felügyeli a másikat, ahonnan nézve a magukat piacra bocsátó kisemberek rideg világa egyszerre nevetséges és rémisztő. Gyűjtik a díjakat és a titulusokat, mint egy afrikai tábornok a medálokat, mint egy gyerek a matricákat a Lutra-albumba, életjáradékként, automatikusan, amennyiben betartják a közösségi irányelveket. Ez nem kreativitást szül, hanem kredencializmus vezérelte konformitást, ami a nagyközönségnek érdektelen műveket fial.
Jó hír, hogy tudok segíteni a művészkollégáknak, tudok példát mutatni egy valóban sikeres alkotással, ugyanis én festettem egy világraszólót! Kizárólagosságomban persze tévedhetek, ezért ezúton faszméregetésre is invitálom a kollégákat: kérem, saját sikereik bemutatásával cáfoljanak!
Első lépés: megszületik (2015)
2015. december 16-ának sötét késődélutánján egeret ragadtam az MS Paint-ben. (Erre egy csúcskategóriás 15”-os MacBookot használtam, virtuális Windows XP-vel, ami túlzásnak tűnhet, de egy valódi Művésznek minőségi eszközök kellenek, alumínium, üveg, retinakijelző, kaliforniai dizájn — a kisember nyomorúságos, tartalomfogyasztásra is épphogy alkalmas, temus kacatjával NEM képes alkotni. Ezek a kezek túl finomak ahhoz, zongorához szoktak, nem lapáthoz. Bölcsészlányok valagához.)
Időben félúton voltunk a Gamergate és Trump első megválasztása között, csúcsra járt az akkor még kontrollálatlan, underground, memetikus közösségi médiahackelés, zabolázatlan, vad energia tombolt az interneten. Egy inspiráló közeg, aminek a vágóélét próbálta minden valamire való alkotó meglovagolni.
Az abban a röpke pillanatban divatos formátumot a szándékosan primitívre rajzolt, minimális szöveg segítségével maximális üzenetet humoros és virális módon közvetítő alkotások jelentették. Ebbe a versenybe szálltam be én is. 19:46 perckor lett kész a mű:
(Művésztársaim megnyugtatása végett fontos ezen a ponton megjegyezni, hogy epifániám pillanatában előttem hevert a Duna és a Margit-sziget egy Árpád fejedelem úti lakás teraszablakából – az alant hazaigyekvő, dolgozó nép elkeserítő látványát jótékonyan fedték a márványlapok. Egy alkotónak örökpanorámás műteremlakás szükséges ahhoz, hogy inspirált legyen, nem élhet egy falanszterlukban, mint a kisemberek. Valamint biztos életjáradék. É-let-já-ra-dék. Attól serken igazán a kreativitás!)
Digitális vászonra rajzolva, saját kézzel: vitathatatlanul képzőművészeti alkotás. Warhol legitimálta ezt, amikor a 80-as években egeret ragadott Macen és Amigán, vitának helye nincs.
Tudtam, hogy sikeres mém, mert rengeteg pozitív reakciót kapott, miután névtelen alkotóként bedobáltam a megfelelő közösségekbe. Kifigurázza a laposföldhívőket, vagy igazolja őket? Kifigurázza a minden mögött cionista összeesküvést sejtőket, vagy igazolja őket? Féket tesz a dilivonatra, vagy meglovagolja azt? Ez a kétértelműség volt a kulcs a sikerhez.
Ezen a ponton nagyságrendileg 100 lájkra emlékszem. Elégedett voltam vele, és az élet ment tovább.
Második lépés: elterjed (2016–2017)
2017 tavaszán az egyik közösségimédia-platformon elém kerül az alkotásom 32 ezer reakcióval (egy reakció 20-100 megtekintésre jut, ami milliós elérést jelent). Némileg módosítva, a posztoló leretusálta az izraeli zászlót, óvatosságból. A kommentekben ezért meg is kapja a magáét, írják többen, hogy az eredetin ott van, és a turbó-antiszemitákon gúnyolódik, felesleges volt eltávolítani.
Egy poszt, egy platformon, mennyi lehet még? Ráadásul sok ember emlékezetében megragadt az eredeti. Képkeresővel körbenézek az interneten, és konstatálom, hogy 4chan-híres, egy törpe szubkultúrában gyökeret vert.
Nem világsiker, de vagyok annyira büszke rá, hogy sörözés közben felhozzam az ismerősöknek. Egyszer.
Az élet ment tovább.
(Képzőművész kollégáimnak fontos megjegyezni: nem zavar, ha módosítva van a mém, vagy ha félreértésből terjed. A mémnek mindegy, miért osztják, csak osszák, a mém önző [Dawkins et al]. Ráadásul a mutálódás áldott és tiszteletteljes aktus, amit alkotóként üdvözölni kell.)
Harmadik lépés: mutálódik (2018–2019)
2018-ban egy 4chan anon a lapos Földet Amerikára cseréli, és módosítja a szöveget: a merénylő azt mondja „always has been” („mindig is az volt.”).
Majd 2019-ben egy klasszikus mémrobbanásnak lesz az éllovasa, „minden Ohio”. Nehezen magyarázható, akit érdekel, a sztori egy része megtalálható a Know Your Meme képzőművészeti portálon, a szócikk helyesen azonosítja a 2015-ös művemet mint kiindulási pontot. (Igaz a legkorábbi ismert előfordulást egy 2016-os Reddit-posztra datálja.)
Innen nincs visszaút: a „minden Ohio” népszerűségének köszönhetően kellően előtérbe került, a közösségi alkotók a saját kezükbe akarják venni, hogy saját verziókat gyártsanak. Meg van ágyazva az exponenciális felfutásnak.
Negyedik lépés: berobban (2020)
2020 nyara: a robbanás.
A fenti mémgyűjtő oldal 446 videót és 194 képet listáz, de ez csak a jéghegy csúcsa. Gyakorlatilag – nem matematikailag – megszámlálhatatlanul sok mutációja létezik. Csak a doge-kutyás szerkesztésből talál a Google egy tucatot. 2020 nyarán minden subredditet érő szubkultúra készít saját verziót, és a Z-generáció valamiért lelkesen szalad vele.
Ennek a ragyogásnak a visszhangjával tele van az internet. Készül egy fotorealisztikus mutáció, ami nagyot lök rajta:
Emberek vitáznak arról, hogy ki alkotta, mi lehetett az inspiráció. Egy 800 ezres megtekintésű YouTube-videóban elemzik, hogy miért filmművészeti mestermű, alatta 2000 komment, és a leírásban a sokszor ismételt kérdés-kérés: mi a forrása? Egy 1,2 milliósban hasonlóképp. Átszivárog mozgóképes formába is. TikTokon is jelen van, nagy számok kíséretében. Unásig jön szembe.
A ChatGPT o1 – érvelő modell – ismeri a mémet, és potenciálisan 100 milliós elérést becsül. Bele lett tanítva az internet java, ha nem is szentírásként, adatpontként fogadjuk el.
Ha mindent összegyúrunk, amit a magyar, hivatásos képzőművészek alkottak az elmúlt 10 évben, és bedobjuk az internetbe, csobban ekkorát? Került bármelyik alkotás pólóra? Inspirálta új művek ezreit? Mutassák a káprázó szemű publikumot, tisztelt magyar képzőművész-társaim!
Két rivális sejlik fel: memetikai csúcsexportunk, Hide The Pain Harold, ő azonban inkább celeb, nehéz megfogható műalkotásként keretezni.
Ott van a Belehalok, 83 millió megtekintéssel, ami lenyűgöző – tudom én Majkát dicsérni is –, egyértelműen műalkotás, és tagadhatatlan, hogy külföldiek ezrei ünneplik a kommentekben. Azonban annál a 4:30-nél, amíg tart, nem terjed tovább. Nem mutálódik, nem vírus, nem termékeny talaj, a videó utolsó másodpercében földbe áll, taps és függöny. „Nem értem a szöveget, de jó zene” – írja egy brazil.
Kiegyeznék döntetlenben a Majka–Curtis duóval, kedves képzőművész kollégáim, nagy győzelem lenne Szentendrének ez is, de nem kell, mert van még tovább.
Ötödik lépés: köztudatba épülés (2021–)
Képre sincs szükség: az „always has been” három szava egyértelmű utalás a mémemre. Része lett az angol nyelvnek, a kortárs vitakultúrának a kellően online térben.
Amikor valaki leírja, hogy „always has been”, az én mémem képét hívja le a többi olvasó elméjébe, ami az egyetemes internetes köztudat része. Nincs szükség a konkrét képet posztolni, ott van az olvasók fejében. Milliók képzeletében él az a gondolat, ami csak az enyémben volt, amikor 2015 decemberében leültem a Paint elé. (Ezzel párhuzamosan az „astronaut meme” kifejezést is kisajátította.)
Ennek az ugrásnak a felismerése inspirált arra, hogy megtörjem a csendet, amikor a kép elég erős lett ahhoz, hogy aszcendáljon a szó világába. A vizuális, materiális síkból a szellemibe. Megteheti, mert van annyira köztudott. Egykor pixel volt, ma már idea. Egy sikeres, magyar kulturális export, a birodalom szívébe, nyelvébe, eszébe.
Ennél nincs tovább – csak feltenni a kezed, hogy „én voltam”. A MacBook még megvan, be is kapcsol, virtuális Windows indul, ott a bmp fájl, ahová majd’ tíz éve mentve lett.
Nem kell nekem Munkácsy-díj! Megelégednék egy kicsi, szentendrei házzal, ahol enyhén spiccesen gyurmázhatok halálomig, állami pénzen. Utána pedig kerüljön a homlokzatára réztábla!
Bejelentkezés