Toroczkay András
Joe Carnahan A nagy fogás című filmjében sok kigyúrt, lövöldöző ember szerepel, de a lényege valójában egy erkölcsi dilemma. Kik a jó fiúk? A rendőrök automatikusan azok? A jó fiúk közt is lehet olyan, aki elgyengül? Meg lehet érteni az elgyengülőt? Kiben lehet megbízni? Ki akar lebuktatni kit? Ki az áruló?
Minden giccs, ami könnyen fogyasztható és könnyen értelmezhető. Azonban giccs vagy a giccshez közel merészkedés nélkül lehetetlen létezni. Vagy legalábbis nem érdemes.
Egyáltalán mi értelme a focinak?
„Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram!” – jut eszembe Mácsai Pál hangján Nemes Nagy Ágnes Istenről című verse. A sport sok mindenre megtanít. Például arra, hogy hogyan viseljük el a vereséget, és hogyan győzzünk méltósággal. Hát, erre a tudásra hamarosan nagy-nagy szükségünk lesz.
Nem lenne egyszerűbb azt gondolni, amit én?
Teljesen lényegtelen, melyik meneten voltak többet. De a miénken. Voltak. Többen. Annyira szánalmas, hogy farokméregetés lesz ebből. A miénk nagyobb. Tessék. Nem látod? Nem látom. Hiba volna elemezgetni naphosszat, melyik párt szimpatizánsai voltak többen. Most átadjuk a szót a független szakemberünknek. Az egyiken undorító gyíkemberek vonultak. Szögezzük le. A miénken viszont jóravaló emberek.
Éhes vagy? Igen. Mit szeretnél enni? Mi van? Káposztás tészta. Eh. Megint? Utálom a káposztás tésztát. Nem hogy örülnél annak, hogy van mit enned. Annak örülök, hogy van mit ennem, de évek óta káposztás tésztát adsz. Mindig megkérdezed, mit akarok, és a végén... Meguntam! Hánynom kell a káposztás tésztától! Hálátlan.
A sötét pszichedélia, az álomszerű furcsaság – Chris Goss, a stoner rock atyamestere az A38-on
Egy ismeretlen ismerős, egy különös csillagrendszer egyik legfényesebb csillaga, Chris Goss és zenekara, a Masters Of Reality túrta fel és varázsolta el tegnap a Hajó színpadát.
„Bukj jobban” – Slavoj Žižek új könyvéről
Slavoj Žižek magnetikus hatású gondolkodó, aki legalább két nagyon fontos dologra képes: megnevettetni és elgondolkodtatni. Megkérdőjelez, felforgat, megpiszkál, szóval provokál. Magyarul megjelent új könyvét – A haladás ellen – azért is furcsa olvasni, mert azt hitte volna az ember, hogy ezt a könyvet nem ő fogja megírni.
Hogy lehet egy forradalmárokról szóló film ennyire konzervatív?
Paul Thomas Anderson új filmjében három dolog alapvetően zavaró, eltérő mértékben. Az első, hogy klisés a szüzséje. A többi kiderül a kritikából.
Vezet-e út a véleménybuborékoktól a nyaklövésig?
Semmiféle erőszak nem húz alá igazságot. Sőt.
Mi az a közös Kapolcs, ami még mindig tart?
Kapolcs harmincöt éve megy, de még mindig van valami, ami összeköti a völgybe érkező ezerféle embert. És, ha szerencsénk van, ez így is marad. Helyszíni szemle.
Egyre pontosabb, egyre tömörebb, egyre sűrűbb | Tarr Béla 70
Tarr művei lassan hömpölygő, gyönyörűen fényképezett, sarkalatos erkölcsi kérdéseket körbejáró, ólomsúlyú darabok, melyekben a helyszínek, a szereplők kiválasztása angyali pontossággal történt.
Spicces haláltánc | Ez volt a Queens Of The Stone Age a Budapest Parkban
Az elmúlás, a halál, a betegség arcába elegánsan mutatott középső ujj volt ez a koncert.
This is spárga! | Ilyen volt a Morcheeba a Müpában
Talán a Borkai-videó is másabb lenne, ha a Morcheeba zenéje szólt volt volna a csónakon.
Hát hol élünk? Különös események a Kocka büfében
„Pár perccel azután, hogy leülünk a műanyag székekre a sörünkkel, megjelenik a tulajdonosnő két palacsintával, amiket azért hozott, hogy együk meg. Habár már nincs konyha, valamit adni akart. A pénz fel sem merül." Történet arról, amikor az emberek – bármilyen rettenetesen giccses is ez így leírva – csak úgy kedvesek, maguktól, jókedvből.
Wes Anderson újabb blöffje? Felháborító!
Az új Wes Anderson-film sem egy tipikus feelgood-popcorn-mozi, hanem egy igazi auteur újabb megvillanása. A föníciai séma szerethető, szívfacsaró történet valójában, ami sok mindennek álcázza magát.
Teniszezni a Forma 1-es autópályán. Mitől jó a jó irodalom?
Persze kérdőjelezzünk meg mindent és bármit, illetve nem kell, hogy mindenkinek minden tetsszen. De van-e értelme belemenni, hogy jó-e Shakespeare vagy Bach. Van-e értelme kritizálni a naplementét?
És akkor jött Toroczkai László, vele együtt pedig a gyomorideg
Kérdezték meg kidobók, hogy testvére vagyok-e a Lacinak, de kötötték lelkemre felolvasóest előtt, ahol épp lírai szerzeményeimet készültem megosztani a tisztelt publikummal, hogy habár egyetértenek velünk, tartózkodjak a politikától.
Nem olvastam, de lájkolom – egy rejtélyes irodalmi botrány története
Fontos, hogy ha szenvedélyes véleményünk van valamiről, akkor azt a teljes igazság ismeretében alkossuk meg. Hallgassuk meg a másikat is. Olvassuk el a teljes cikket, a könyvet, amiről szól. Nem minden az, aminek látszik.
Je suis Marine! – Orbán kijelentése a közösségi média elvarázsolt kastélyában
A #jesuis az egyik legmodorosabb és legidegesítőbb jelenség az interneten. Közhely lett mára, elvesztette a jelentését, kiüresedett. Most pedig itt egy újabb történet, ahol semmi nem az, aminek látszik, és minden lebeg.
Egy fenékig rossz döntés – Takaró Mihály Széchenyi-díjáról
Egy olyan ember részesült a magyar állam legmagasabb kitüntetésében, aki a Nyugatot zsidó lapocskának, Esterházy Pétert kultúrarombolónak hívta, Kertész Imrét nem tekinti magyarnak, Spiró Györgyöt meg embernek.
De miért nem csak a sikeres filmekre adtunk pénzt?
Orbán Viktor nemrég filmstúdiót adott át és beszélt is a magyar filmről. A Futni mentem lett a rendszerváltás utáni legsikeresebb magyar mozgóképes alkotás. Több mint tíz év után újra van Filmszemle. Mozgás van tehát a magyar film körül – és persze ellentétes vélemények, sőt, indulatok. Filmes szakembereket, rendezőket, producereket kérdeztem, hogyan látják a helyzetet.