tárca
Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
És hát a világ… az meg úgy néz ki, mintha egyszerre szeretne összeomlani és teljesen megújulni, csak még nem döntötte el, melyikkel kezdje. Továbbra is zajlik ez a furcsa, valóságtól elrugaszkodott, napi rutinnak nevezett cirkuszi előadás, amit nemes egyszerűséggel életnek hívunk.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Kertészkedési tippek a választásokig és tovább
Ahogy romlott a világ körülöttem, úgy ültettem egyre több bokrot. Minél több tébolyult ismerősöm lett a Facebookon, annál több új gyümölcsfám a kertben. Minden véresszájú komment tiszteletére leszúrtam egy-egy fűzfavesszőt a mezsgyére.
A messiás, mindig a messiást várjuk, hát mi egy szőrös nőt kaptunk. Olyat, akinek esze ágába sincs elindulni a választáson. Biccentett az ősnéni. Kihörpintette a teáját, és megkért, hogy menjek haza, mert fáradt.
Feláll a padról, integet a gyereknek, mondja, hogy de aranyos. Ahogy vigyorog, látszik, hogy hiányzik néhány foga. Inas, vékony, a bőre cserzett, mondhatni kiszívta a nap. Szívjad magadba a napot, amíg még lehet, és tartalékold a hidegebb időkre, gondolom magamban.
A gyerek összerezzent, és még ki sem nyitotta a szemét, üvölteni kezdett. A körte formájú jegyellenőr tanácstalanul vakargatta izzadt halántékát, amíg Eszter először a kisfiút próbálta megnyugtatni, aztán telefonján végre bemutatta az országbérletet, amit mindössze 1890 forintért vehetett meg, mióta a munkája mellett újra beiratkozott az egyetemre.
Talán az tenne jót a lelkemnek, ha mindenkinek adnék. A buszjegyre gyűjtőnek, a koldusnak, a cigányasszonynak, minden kisebb és nagyobb lapnak, és akkor már adnék a Hintalovonnak, a civil szervezeteknek, sőt a színházaknak is. Adjak egynek? Vagy kettőnek? Adjak egy kéregetőnek az utcán? Valakinek, aki szimpatikus? De milyen alapon? És a másiknak miért nem? Ez pofára megy?
Amerikai Sztahanov | 13. rész: Motorrad, Los Angeles
Zefír, enyhe, frissítő nyugati szellő. Lehet, hogy Hawaiion van jobb, de Görögország után itt érzem először. Átmossa az arcomat, a karomat, ahogy Palos Verdesnél kanyarodok Long Beach felé. Beleremeg az egész testem, mint a Balcsin Almádi és Füred között. Volt Szamoskéren egy pulim, Pici. Ő szerette így a szélbe fordítani a fejét a Szamosnál.
Leülök, ölembe húzom a laptopot, nem szólok semmit, én a doktor Bárdos protekciós betege vagyok, és endometriózis műtétre várok. De hiába lapítok, a szőke nő megkérdezi, hogy a férjem nem akarja a gyereket?
Temuház | Kenszel Pikcsör, 7. rész
A Részeges Nándi verekedésbe fulladt temetése után egy újabb rendelet borzolja a kedélyeket: dologházba zárnák nemcsak a hajléktalanokat és a csavargókat, hanem bizonyos civil szervezetek és sajtóorgánumok képviselőit is, hogy ott társadalmilag hasznos munkát végezzenek. De mi lesz, ha odabent, mondjuk, Bikacsök néven indítanak új lapot vagy műsort? A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat hetedik része.
Győzni fog a kutyák forradalma?
Minden emberre legalább egy kutya, ez a szabály, de mint minden diktatúrában, az emberek túlteljesítik a feladatukat, és sokan két, sőt, három kutyát is tartanak, és licitálnak egymásra. A dolog odáig fajult, hogy egyesek még a gyerekeiket is pórázon vezetik, és mivel a szabály az szabály, a pórázon vezetett gyerek is pórázon vezet legalább egy kutyát.