mozi
Az Árpád-ház bukása – Az Itt érzem magam otthon című filmről
Nem lehet panasz Az itt érzem magam otthon című film szereplőinek színészi játékára. Ha viszont egy film üzenete túl egyértelmű, egydimenziós, akkor az egész mű didaktikussá válik.
A háború tizedik napja – a megbízhatatlan narrátor
Ugyanaz a film, csak más szereplőkkel, az ajatollah szelleme, Benjamin Netanjahu, Donald Trump és egy mindenkori favágó.
A Beatles újjáalakulása – Anders Thomas Jensen Az utolsó viking című filmjéről
Mads Mikkelsen ugyanazzal az arccal, ugyanazzal a testtartással és jelenléttel képes hőst, antihőst, szörnyeteget és szerethető bolondot játszani úgy, hogy egyik sem oltja ki a másikat. Nem szerepeket gyűjt, hanem emberi állapotokat: azt a törékeny határmezsgyét, ahol a normalitás átcsúszik a mániába, a humor a fájdalomba, az identitás pedig puszta menekülési útvonallá válik.
Joe Carnahan A nagy fogás című filmjében sok kigyúrt, lövöldöző ember szerepel, de a lényege valójában egy erkölcsi dilemma. Kik a jó fiúk? A rendőrök automatikusan azok? A jó fiúk közt is lehet olyan, aki elgyengül? Meg lehet érteni az elgyengülőt? Kiben lehet megbízni? Ki akar lebuktatni kit? Ki az áruló?
A kegyetlenség árnyalatai – A Kurtág-töredékek című dokumentumfilmről
Nagy Dénes Kurtág-töredékek című dokumentumfilmje a holnap 100 éves Kurtág Györgyről érzékeny, szép, néhol kíméletlen, mindenesetre nem egy tipikus portréfilm, szerencsére.
Bűn és bűnhődés – Sós Bálint Dániel első filmjéről
Mi számít bűnnek egy apa szemében? Mit jelent bűnhődni egy gyerekért vállalt hazugságért? A Minden rendben nem csupán egy történet, amelyet végignézünk; sokkal inkább egy olyan élmény, amely után nehéz felállni, illetve sokat és mélyen lehet gondolkodni.
Végre kimondja egy film, hogy a nürnbergi per nem az igazságtételről szólt – de nem is a bosszúról
A Nürnberg egyszerre ígéri, hogy beleláthatunk a per hátterébe és folyamatába, illetve a legmagasabb rangú vádlott, Göring elméjébe is. Filmkritikába oltott történelmi visszatekintésünk.
Megrajzolt álom, felnőtt emlékezet – a Csongor és Tünde rajzfilmről
Kevés olyan magyar animációs projekt van, amelynek megszületését ennyi várakozás, nosztalgia és szakmai áhítat övezte volna, mint a Csongor és Tünde rajzfilmet.
Terápia a művészet? – Joachim Trier Érzelmi érték című filmjéről
A terápia és a fikció együttműködik abban, hogy maradandó alkotások szülessenek, amelyek mindenkire hatással vannak, hiszen a kollektív tudattalanban minden tapasztalat fellelhető és újraélhető. Erre alapoztak a görög tragédiák vagy éppen Csehov, és ezek szerint Joachim Trier is.
Hiányzók krónikása | Búcsú Tarr Bélától
„Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről” – mondta 2019-ben Tarr Béla a Bécsi Ünnepi Hetek felkérésére rendezett installációról. Talán ez a mondat fejezi ki a legtöményebben Tarr életművét: a „vizuális költemény” és a „hiányzó emberek”.
Családi viszonyok, generációk kapcsolatai, a mélyben elhaladó különös érzelmi áramlatok, sodrások, mindez a skandináv művekre jellemző lassú alapossággal és intenzív, mégis távolságtartó érzelmességgel. Az Érzelmi érték több kategóriában is Oscar-rövidlistán szerepel.
Nincs feloldás, ilyenek vagyunk | A Kontinental ’25 című filmről
Radu Jude író-rendező Kolozsváron játszódó filmjében a szegénység, a felelősség és a bűntudat kérdése mellett a román–magyar viszonyt is körüljárja.
Mit tudunk a szüleink titkos életéről? És ők mit tudnak a miénkről? | Az új Jim Jarmusch-filmről
Jarmusch aktuális kutakodásának, filmes matatásának tárgya a család. A családot alkotó emberek, a különféle generációk, a testvérek egymáshoz fűződő viszonya. És felbukkan Cate Blanchett, Tom Waits, valamint Adam Driver is.
De miért olyan kicsi Ethan Hawke? – a Blue Moon című új Richard Linklater-filmről
Különleges mozi: egy legendás dalszerző pályájának drámai pillanata sajátos filmes térben egy meglepő megoldással.
Az árvaság árnyalatai – Nemes Jeles László Árva című filmjéről
Suttogások, beszélgetésfoszlányok, a külvilág történéseinek beszűrődő hangjai. A filmben szereplő fiú elől valóban titkolnak valamit, és a történelmi kor, amiben cseperedik – 1956 után – ugyancsak az elhallgatásokból, a suttogásokból, a bizalmatlanságból, a félelemből, a biztonságérzet teljes hiányából épül fel.
Ífiúság, gyöngykoszorú – Olasz Renátó Minden csillag című filmjéről
Amikor az ember harmincasokról szóló filmet néz, óhatatlanul előjön néhány kérdés koránál fogva is: mi maradt a fiatalságból, melyik álom teljesült, melyik nem, és meg lehet-e békélni önmagunkkal, amikor már nem kapaszkodhatunk a „majd egyszer” illúziójába? Olasz Renátó első rendezése, a Minden csillag ezekről a kérdésekről szól.
Amerikai Sztahanov | 28. rész: Memorias del subdesarrollo – primera parte
Humberto Solás filmjét vetítettem egy nyári osztálynak. Kubai filmtörténelem, Dean professzor előadása. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy fehér, angolszász férfi vezessen egy ilyen sorozatot.
Hogy lehet egy forradalmárokról szóló film ennyire konzervatív?
Paul Thomas Anderson új filmjében három dolog alapvetően zavaró, eltérő mértékben. Az első, hogy klisés a szüzséje. A többi kiderül a kritikából.
A mozgókép szinte a kezdetektől rendelkezik erős társadalmi dimenzióval, állapítják meg Virányi Orsolya és Németh Róbert kulturális beszélgetőműsorának vendégei. De miért nem csak thriller a Cápa, és hogyan készült a Fekete pont? És mit hozott a NER a filmben? Ez mind kiderül a műsorból.
Miskolc története nem fáklyásmenet, de sajnálni sem kell
A Miskolcról alkotott kép sokak fejében még ma is szürkébb a valóságnál, pedig aki veszi a fáradtságot, hogy elutazzon oda, már nem a rendszerváltás utáni kilátástalanságot fogja tapasztalni. Ott van például a CineFest Nemzetközi Filmfesztivál sok kísérőprogrammal, és ha az ember beszélget a helyiekkel, még színesebb képet kaphat a városról, felfedezhet például olyan helyeket, amiket magától nem biztos, hogy megtalálna.
Egy ideje változóban van Észak-Korea „filmipara”. Már amennyiben beszélhetünk ilyenről a mindent tervgazdaságban termelő diktatúrában. Míg korábban az 1950-es éveket idéző hősi eposzokat gyártottak, fekete-fehér karakterekkel, ma már a Kádár-kori magyar „kritikus” művekre emlékeztető alkotások is napvilágot látnak.